Ahhoz, hogy gyermekünk felnőttként sikeres legyen
fontos, hogy gyermekkorban a legjobbat kapja. A legjobb, pedig a család
melege, az emberi kapcsolatok megismerése, a tudás megszerzése, és a
készségek fejlesztése. Az iskola a gyermekeink munkahelye – mégis
elsősorban rajtunk múlik, hogy érdekes ismeretek tárházának, örömmel
végzett tevékenységnek, vagy keserves kényszernek érzik majd.
A kisiskolás gyermekek ösztönösen jól érzik magukat
közösségben, élvezik, hogy nap, mint nap új információkat kapnak,
ismeretségeket, barátságokat köthetnek. Mivel a gyermek munkája nem más,
mint az iskolába járás és a tanulás, ezt kell minden rendelkezésre álló
eszközzel és módon örömtelivé tenni.
Nézzük meg, hogy mi mindent kell szem elõtt
tartani, hogy gyermekünk természetes kíváncsisága ne váljon semmivé
miután elindult a tanév.
– Ne
olvassuk nap-mint nap az elmúlt tanév sikertelenségeit, inkább
ösztönözzük az estleges javításra, hiszen szeptemberben az új tanévvel
új életet kezdhet. Ellenkezõ estben csak azt érjük el, hogy a
gyerek már eleve félelemmel tele indul iskolába.
– Hívjuk fel figyelmét az új tantárgyakra, és keltsük
fel benne az érdeklõdést az eddig még nem tapasztalt
ismeretek iránt. Soha ne a nehézségeket és a rá váró megpróbáltatásokat
hangsúlyozzuk, hanem azt, hogy mennyi minden érdekeset tudhat majd meg
tanárától
– Ne a gyerek
teljesítményén keresztül mérjük le az iskola munkáját, ne higsyük, hogy
ha a gyerek rosszul teljesít, rossz az iskola, ha pedig jók a jegyei,
akkor minden rendben van az intézmény körül. Amennyire csak lehet
igyekezzünk objektív módon véleményt alkotni
– Beszéljük meg gyermekünkkel a tanulással és a
tanárokkal vagy társaival kapcsolatos gondjait, de ne engedjük
elszabadulni az iskola és egyes tanárok iránti negatív indulatokat. Ha
ennek teret adunk, akkor mindig mindenért a rossz környezet lesz a
hibás, és soha nem lesz képes felelõséget vállalni saját
teljesítményéért.
– Minden
körülmény között irányítsuk a gyermek figyelmét az új, érdekes, és jó
dolgokra. A gyerek ugyanis befolyásolható, s érdemes pozitív irányba
terelni.
– Fontos, hogy a gyermek az
iskolai tanítás végeztével is hasznosan töltse el az idõt.
Az általános iskolákban csupán az alsó tagozatosok számára van
szervezett napközi, ami legtöbbször nagy létszámú, összevont
csoportokban zajlik és szinte csak a leckeírásra korlátozódik. A
felsõbb évfolyamokon erre sincs már lehetõség. A
tanítás után a legtöbb gyermek egybõl kikerül az utcára,
hazamegy az üres lakásba és minden támogatás, segítség nélkül próbálja
megírni, kiszámolni a korántsem egyszerû feladatokat. A diákok
ebben az életkorban, sokszor az elsõ kudarc után félredobják
füzeteiket, azzal a kifogással, hogy „nem értik”, bekapcsolják a TV-t,
videót, órákig felügyelet nélkül interneteznek, vagy a barátok
csábításának engedve, ki tudja merre lófrálnak. A fáradt
szülõnek pedig esténként sokszor már se ideje, sem energiája
nincs a lecke ellenõrzésére, magyarázására. Pedig ebben az
életkorban nagyon fontos a szülõi odafigyelés, a következetes
ellenõrzés és a szabadidõ tartalmas, ugyanakkor
szórakoztató eltöltése. Amennyiben a szülõk munkájuk miatt
erre nem érnek rá érdemes szervezett délutáni tanulószobába iratni az
általános iskolás korú gyermeket.
A
tanulószobák a szülõk partnereként segíti a családokat, hogy
amikor este gyermek és szülõ találkozik, akkorra csak az
aznapi élmények beszámolójával, a közös vacsorával teljen a pihenésre,
feltöltõdésre szánt idõ.