Vita a
magyar zsidóság asszimilációtörténetéről: Holokauszt Emlékközpont; 2009.
február 19. 18 óra.

A beszélgetés
résztvevői:

• 
  
  Heller Ágnes
  filozófus


• 
  
  Gyáni Gábor
  társadalomtörténész


• 
  
  Schein Gábor
  irodalomtörténész

Moderátor: Vári György irodalomtörténész, a Holokauszt
Emlékközpont  munkatársa

A
magyar eszmetörténet legfontosabb figurái rendre visszatérnek ahhoz a
történelmi korszakhoz, mint csomóponthoz, fordulóponthoz, aminek
szimbolikus dátuma 1967, a kiegyezés és az ezt követő jogi emancipáció
fémjelez. A kiegyezés és az azt követő félszázad
értékelésében  megkerülhetetlenül kapcsolódik össze a
kapitalizálódás, a polgárosodás, az urbanizáció, az irodalmi
modernizáció (gondoljunk a tavalyi Nyugat-év vitáira), az új
nemzettudati javaslatok, narratívák megjelenése és a zsidóság
asszimilációja. Szekfü Gyula a kiegyezés, mint közjogi keretrendszer
híve, ugyanakkor az emancipációt korainak tartja, a zsidó térfoglalást (
a gazdasági életben, az iparban és a kereskedelemben, a sajtóban és a
magaskultúrában) az egyik olyan részfolyamatnak látja, ami a vörös
uralomhoz és Trianonhoz vezetett. Németh László éppen úgy, mint barátja,
Pap Károly, úgy gondolja, hogy a kiegyezés és a magyar „úri osztály” és
a zsidóság felső rétegeinek szövetségeként értett asszimilációs
folyamat tévút volt, mindketten disszimilatív elgondolásokat fogalmaznak
meg, ha Németh meg is engedi, hogy a legjobbak közül páran valóban
magyarrá lehetnek. Jászi még itthon körkérdést intéz a közélet zsidó és
nemzsidó szereplőihez a zsidókérdés tárgyában a Huszadik Század
hasábjain. Tábor Béla és Komlós Aladár a harmincas években szintén
hozzászólnak a kérdéshez. Értelmezhető-e másképp a hozzászólásaikat
kevéssel követő holocaust, mint az asszimilációs szerződés egyoldalú és
végleges felmondásaként? Hogyan nézett ki a helyzet közvetlenül a háború
után, Bibó tanulmányának megjelenésekor? Mi volt a helyzet a
rendszerváltáskor, a 80-as évekbeli „zsidó reneszánsz” idején (volt-e
valóban ilyesmi?) és hogyan vehető szemügyre a kérdés ma? Leírható-e az
asszimiláció-disszimiláció ellentétpárjával a folyamat, van-e ilyen
alternatíva, valóban ez az alternatíva áll-e rendelkezésünkre? A kevés
támogatót megmozgató, ugyanakkor elsöprő támadást kiváltó felvetés a
zsidóság nemzetiséggé nyilvánításáról értelmezhető-e disszimilációs
javaslatként?

Holokauszt
Emlékközpont 1094 Budapest, Páva u. 39.
A Ferenci körút
metrómegállótól 5 percre 
www.hdke.hu