„A nemzeti összetartozás emléknapja nem gyásznap” – figyelmeztet a pedagógusok számára kiadott módszertani útmutató. Tényleg nem az? Mit kezdenek a június 4-i emléknappal az iskolák? Mit kapnak mindebből a magyar diákok? Gyászos körkép. (stop.hu)

A Történelemtanárok Egyletének honlapján Lőrinc László részletesen elemezte ( Mit kezdjünk a Nemzeti Összetartozás Napjával? Mi segít és mi nem? ) a törvényben és indoklásában megfogalmazott gondolatokat, a 2010 óta a pedagógusok számára kiadott segédleteket, és a június 4-i iskolai rendezvények tapasztalatait.

Egy kőszegi iskolában a tavalyi június 4-én 1941-es térképekkel és ábrákkal rakták tele a folyosókat végestelen végig. A tablók egytől egyig arról szóltak, hogy az „egységes, homogén Magyarországot hogyan szabdalnak fel idegenek, majd hogyan hozzák ezt helyre részlegesen a bécsi döntések”. Karikatúrák mutatták be „az acsarkodó, alattomos, setét tekintetű, szerbeket, szlovákokat, románokat (ebben a szövegkörnyezetben inkább rácokat, tótokat és oláhokat kéne mondani), akik csúszva-mászva ragadják el a magyar földet egy ártatlan szűzlánytól vagy egy lebilincselt legénytől”. „Sehol egy etnikai térkép, sehol egy mai értelmező magyarázat, sehol egyetlen szó arról, hogy volt itt egy világháború is” – írta Lőrinc László. Éppen ez a legfőbb kockázata ennek a 2010-ben kétharmados győzelmet arató erők által azonnal létrehozott emléknapnak. „Egy Trianon-nap esetében az indulati célpont szerepét játszó „gonosz legyőzőink” szerepébe a ma is köröttünk élő népek, emberek kerülhetnek” – figyelmeztetett Lőrinc László.

A gyakorlatban megvalósuló emléknapi kollektív önbecsapás és történelemtorzítás jól mutatja, mennyire nem lehet komolyan venni az eredetileg – a nemzeti összetartozás napját elrendelő törvény szövegében – megfogalmazott jelszavakat, melyek szerint június 4-e szóljon a nemzeti összetartozásról, járuljon hozzá „a Kárpát-medencében együtt élő népek és nemzetek kölcsönös megértésen és együttműködésen alapuló békés jövőjéhez, s egyúttal a XX. század tragédiái által szétdarabolt Európa újraegyesítéséhez”; segítse elő „a Kárpát-medence népei közös jövőjét” és „az európai értékek érvényesülését”. A „Pedagógiai háttéranyag” pedig, mely a Nemzeti Erőforrás Minisztérium megbízásából az Oktatáskutató és Fejlesztő Intézetben készült 2011 májusában, kimondja: „a nemzeti összetartozás emléknapja nem gyásznap”. Mindez írott malaszt maradt.

Lőrinc László a tte.hu honlapon olvasható elemzésben azt is bemutatja, hogy a lózungok ellenére az emléknapot elrendelő törvény, annak indoklása és a módszertani anyagok valójában a torz szemléletű „megemlékezésre ösztönöznek. „A törvény szerint „igazságtalan és méltánytalan szétszaggattatás” történt, és nem tesz utalást arra, hogy történelmi előzmények is lennének, például, hogy a régi Magyarország soknemzetiségű állam volt, és egy – az Osztrák-Magyar Monarchia által kezdeményezett – vesztes háború után a környező államok olyan területeket „szaggattak” le, melyekben a magyarok, ha sokan is, de kisebbségben voltak. Adós marad ezzel az indoklás is. Természetesen ettől még az igazságtalanság vádja igaz (pláne egyes határ menti, színmagyar területek esetében), csak éppen a megértés és feldolgozás szempontjából elkerülhetetlen lenne az árnyalás, egyáltalán az igaz, egyenes, öntetszelgés nélküli beszéd” – fogalmaz Lőrinc László.

A teljes cikk megtekinthető a stop.hu honlapján.