Hazatért
első ásatási időszakáról a szudáni Nílus-völgy leletmentésére kiutazott
Magyar Merowe Régészeti Expedíció.
(Forrás: National
Geographic)

A Nílus negyedik
vízesésénél tervezett duzzasztógát által veszélyeztetett régészeti
örökség megismerésére és megmentésére kiutazott hat fős expedíció
rendkívüli körülmények között dolgozva kezdte meg a munkát a páratlanul
leletgazdag területen.
Képek a 2006-os ásatásról
>>

Extrém körülmények
között végzett eredményes terepmunka után tért haza a Magyar Merowe
Régészeti Expedíció csapata Szudánból. Az expedíció 2006. januárjában
kezdte meg a terepi munkát a civilizációs jellegektől mentes, villany és
ivóvízhálózat nélküli apró Nílus parti falu, el-Ganaet térségében.

A szudáni kormány által épített,
2008-ban elkészülő Merowe-gát – közel három Balaton méretű – tava által
elöntendő területből mintegy 40 négyzetkilométert kaptak a magyar
régészek. (A teljes elárasztandó terület jelenleg 50-60 ezer ember
állandó otthona, de időszakosan nagy nomád népesség is feltűnik
itt.)

Az expedíció az előzetes
információk alapján régészetileg fehér foltnak számított, Szudán e
térségében soha nem folyt tudományos régészeti feltárás. Annak ellenére
nem, hogy már az első terepbejárás rávilágított: a terület rejti az ősi
afrikai királyságok emlékeit, de középkori keresztény emlékek is
előfordulnak a Nílus negyedik zuhatagának vidékén.

Mire bukkant a magyar expedíció?

A magyar expedíció 2006-os terepi munkája elsősorban a
kutatási terület bejárásával, valamint a felszíni jellemzők
dokumentálásával, geodéziai terepmérésekkel telt. A 18 kilométer hosszú,
a Nílus bal partján elterülő területen mintegy 54 lelőhelyet
azonosítottak be. A feltárt legkorábbi emlékek, a pattintott kőkorszak
középső időszakából származó kőeszközök, legalább 40-50 ezer évesek.

A mintegy 8-10 000 évet szinte
érintetlenül átvészelő terület részét képezte legkorábbi ismert afrikai
királyságoknak. Fontos eredménynek számít az i.e. 3. és 2. évezredből az
ún. Kerma kultúrához tartozó nagyszámú lelőhely előkerülése, melynek
emlékei az utóbbi évekig csak Núbia északabbi vidékéről voltak ismertek.
A Kerma kultúra területén az i. e. 2. évezredben hatalmas afrikai
királyság jött létre. A fővárosáról elnevezett Kerma királyság az
időnkénti háborúktól eltekintve folyamatos kereskedelmi kapcsolatban
állt a szomszédos Egyiptommal. Kerma királyai uralták a Belső-Afrikából a
Földközi-tenger felé irányuló luxuscikkek, így az elefántcsont, a
különleges fafajták, állatbőrök, drágakövek, fűszer- és gyógynövények
kereskedelmét.

El-Ganaet környékén
kőből épült, sírdombokból (tumuluszokból) álló nagy kiterjedésű
sírmezők, gazdagon díszített kerámiaedények maradtak. Az ebből a korból
származó lelőhelyek nagy száma és sűrűsége azt mutatja, hogy ez a
terület jóval kedvezőbb éghajlatú, sűrűbben lakott vidék
lehetett.