Bár tankönyvek még nincsenek hozzá, a tanárokat pedig leterheli a digitális oktatás, szeptembertől jön az új tanterv. Online vitán csaptak össze a NAT kidolgozói és kritikusai. – A cikk a TTE elnökét is többször idézi.

„Semminemű szándék nincs a kormányban az új Nemzeti Alaptanterv bevezetésének elhalasztásra, az elmúlt két hónap digitális oktatásának tapasztalatait így is be lehet építeni a kerettantervekbe és az iskolák helyi tanterveibe” – mondta egy online konferencián Hajnal Gabriella, a NAT megújításáért felelős miniszteri biztos,  az állami iskolákat fenntartó Klebelsberg Központ elnöke.

A Szabó Szabolcs független országgyűlési képviselő által szervezett vitán a NAT január végi megjelenése óta valószínűleg először csaptak össze nyilvánosan a tanterv készítésében résztvevők (Hajnal Gabriella mellett Ádám Péter, a NAT-ot előkészítő Oktatás 2030 kutatócsoport egyik vezetője), és a tanterv hangos kritikusai (Nahalka István oktatáskutató és Miklósi László, a Történelemtanárok Egyletének elnöke). Horváth Péter, a Nemzeti Pedagógus Kar elnöke egyfajta köztes álláspontot jelenített meg.

Miért nem volt vita?

Az új NAT bevezetésének elhalasztását azért kellene megfontolni Miklósi László szerint, mert az állami fejlesztésű tankönyvek máig nem készültek el hozzá, ráadásul a tanárokra egyébként is nagy terheket ró a távoktatás. „Egyetlen tanárral sem találkoztam, aki szeptemberben mindenképp szeretné elkezdeni az új NAT-ot” – mondta Miklósi. Úgy véli, a távoktatás minden eddiginél világosabbá tette, hogy a lexikális tudás helyett a kompetenciafejlesztésre kell helyezni a hangsúlyt, de ennek az elvárásnak az új NAT nem felel meg.

Hajnal Gabriella ellenben nem lát okot a halasztásra, mint mondta, az iskoláknak április 30-ig csak a helyi tantervek órahálóját kellett leadniuk, a részleteken szeptemberig dolgozhatnak, és mivel a változás felmenő rendszerű, egyelőre csak az első, ötödik és kilencedik évfolyamokat érinti majd. Szerinte az új NAT nagy hangsúlyt helyez a digitális kompetenciákra, a távoktatás tapasztalatai ezt a változást segíthetik, gyorsíthatják, illetve azt is látják belőle a döntéshozók, hol lehet még szükség tanárok továbbképzésére, eszközbeszerzésekre vagy az internet-hozzáférés javítására.

Az új NAT érdekes folyamat végén nyerte el végleges formáját: 2017-ben kezdett el rajta dolgozni egy Csépe Valéria vezette kutatócsoport, 2018 augusztusában publikáltak egy tervezetet, amit szakmai szervezetek egészen előremutatónak tartottak, később azonban a kormány felülvizsgáltatta a munkát egy másik szakértői csoporttal, amelynek Takaró Mihály szélsőjobboldali nézeteiről is ismert irodalomtörténész is tagja volt.

Mikósi és Nahalka felvetette, miért nem volt nyilvános a NAT-projektben dolgozó szakértők neve, miért nem voltak viták, egyeztetések az előkészítő szakaszban. Ádám Péter szerint – bár az Oktatás 2030 projekt vezetőinek neve nyilvános volt – a szakértők azért maradtak anonimak, mert „a NAT mindig egy érzékeny kérdés, és fontos volt, hogy nyugodtan tudjanak dolgozni.” Ugyanakkor azt ígérte,  a jövőben több dokumentumot is nyilvánosságra hoznak majd, és ezeket a kutatók névvel vállalják.

Miklósi László szerint hiába volt a 2018-as tervezetnek társadalmi véleményezése, a végső változat annyira eltérő lett, hogy az új társadalmi egyeztetést indokolt volna. Ő úgy látja, történelemből a Csépe-féle anyag mindössze 10-15 százaléka maradt meg, Ádám Péter és Hajnal Gabriella viszont azt bizonygatták, hogy összességében a Magyar Közlönyben januárban megjelent változat 70-80 százalékban megegyezik a korábban nyilvánosságra került tervezettel.

Van-e szabadság?

Nahalka István szerint először azt a kérdést kellett volna megvitatni, hogy a NAT a totális műveltségátadás paradigmáját kövesse, vagy a tanárok autonómiájára építsen. Hajnal és Ádám szerint ez a kérdés „nem fekete-fehér”, a két szempont között lehet optimalizálni.

Hosszas vita alakult ki arról, van-e tananyagcsökkenés az új NAT-ban. Hajnal Gabriella kijelentette, hogy összességében van, Nahalka István úgy látja, „matematikából, kémiából csökkent a tananyag, magyarból, történelemből, fizikából, biológiából viszont bővült. Az ének- és rajztanárok is erre panaszkodnak.”

Az új NAT elvileg az órakeret 80 százalékára határoz meg kötelező tananyagot, a maradék 20 százalékra csak ajánlások vonatkoznak, azt a pedagógus szabadon is kitöltheti; azonban sokak szerint magyarból és történelemből például olyannyira túlzsúfolt a tananyag, hogy nemhogy az óraszám 80, de a 100 százaléka alatt sem lehet megtanítani. Nahalka István szerint még ha igaz is lenne a 80 százalékot lefedő kötelező rész, az is nagyon sok lenne, az is elszívná a pedagógusok elöl a levegőt, lehetetlenné tenné a differenciálást.

Hajnal Gabriella azt mondta, a 80 százalék egy átlag, „lesznek olyan iskolák, ahol az óraszám 100 százalékára szükség lesz a kötelező tananyag megtanításához, de mondjuk a Fazekas Gimnáziumban  az óraszám 40 százalékában megtanítják a kötelezőt, ott óriási szabadsága lesz a tanároknak.” Horváth Péter lejjebb vitte volna a 80 százalékot, bár azt is megjegyezte, a gyakorlatban nem a NAT vagy a kerettanterv határozza meg a legtöbb pedagógus munkáját, középiskolában sokkal fontosabb szabályozó az érettségi követelményrendszere.

Ideológiai szempontok

Miklósi László kifejtette, hogy bár nem ez a legsúlyosabb gond az új NAT-tal, a történelem tantárgy határozott szemléletet, értékrendet is tükröz, néhol pedig aktuálpolitikai felhangú sugalmazások is kiolvashatók belőle. „Az EU-ról vitatkozni kell, a közép-európai együttműködésnél viszont csak a mellette való érvelés lehetőségét villantja fel a kerettanterv; a Horthy-korszakkal kapcsolatban kizárólag pozitívumokat említ; kikerült Kandó Kálmán, de bekerült a szélsőjobboldali vezetésű Rongyos Gárda vagy a nem túl jelentős tordai csata, amelyben a magyarok még Hitler oldalán harcoltak a második világháborúban.”

A tanterv készítésében végig résztvevő Ádám Péter gyakorlatilag elismerte, hogy a magyar és történelem tárgyaknál máshogy zajlott a folyamat, mint az összes többinél. „Ennél a két tantárgynál az utolsó egyeztetési körben más szempontok is felmerültek. Lehet azt mondani, hogy sugalmaz egyfajta értékrendet a NAT, de a tanárok szabadságát nem korlátozza, elmondhatják a Horthy-korszakról, amit szakmailag jónak tartanak.”

Hajnal Gabriella is úgy fogalmazott, a történelem és a magyar a „legérzékenyebb terület”, de szerinte inkább azért, mert itt minden pedagógusnak kicsit más az álláspontja, „és minden szempontból makulátlan írókat-költőket nehéz beletenni a tantervbe.”

„Nem azért csináltuk a rendszerváltást, hogy 30 év múlva majd megint azt mondjuk, magunkra csukhatjuk a tanterem ajtaját és összekacsinthatunk a gyerekekkel, a hivatalos tanterv ellenére” – reagálta a tanári szabadsággal kapcsolatos felvetésre Miklósi.

Nahalka István megjegyezte, hogy a 2003-as és a 2007-es NAT irodalmi része nem tartalmazott kötelező szerző- és műlistákat. „Semmiféle problémát nem jelentett volna, ha egy iskola a helyi tantervébe ad absurdum beemeli Wass Albertet. Akkor mégis a nemzeti írók elnyomásáról beszéltek a jobboldalon, míg most, amikor valóban előíró a tanterv, azzal jönnek, hogy a gyakorlatban a tanár azt tanít, amit akar.”

Forrás