Az
online ismeretszerzés radikális változást hozott az évtizedeken, sőt
évszázadokon keresztül változatlan történelmi kutatásban. (Forrás:
Múlt-kor)

A több ezer ember tudásának és emlékeinek a felhasználása,
vagy ahogy egyre gyakrabban nevezik, a kollektív intelligencia
alkalmazása (crowdsourcing) teljesen átalakíthatja a poros levéltárakban
görnyedő magányos történészről alkotott képet – fogalmazott Stephen
Mihm történész a Boston Globe-ban.

Még nem is olyan régen, ha egy történész, mondjuk a
második világháborús Leyte-öbölbeli csatáról akart írni, egyszerű dolga
volt. Fogta a táskáját, beült a levéltárba, és hónapokon át
tanulmányozta a hivatalos hadi jelentéseket. Ma viszont már egészen más a
helyzet: csak le kell ülni a számítógép elé, és rá kell keresni a
csatában részt vevő hajók nem hivatalos
honlapjaira.

Ezek az egykori legénység és
leszármazottaik által szerkesztett oldalak szerteágazó és
összefüggéstelen információkat – fényképeket, személyes
visszaemlékezéseket, lemásolt hajónaplókat és miniatűr életrajzokat –
tartalmaznak gyakorlatilag mindenkiről, aki a csatahajókon szolgált.
Továbbá a még életben lévő legénység és azok rokonainak az elérhetősége
is megtalálható rajtuk, ami jól jöhet a naplók, fényképek és levelek
nyomon követéséhez.

Néhány
tiszteletre méltó kutatóintézet már meg is kezdte e kollektív tudás
szervezett kiaknázását. A Kongresszusi Könyvtár például egy olyan projektet
indított a Flickr fényképmegosztó weboldalon, amely arra kéri a
látogatókat, hogy azonosítsák és elemezzék a gyűjteményben található
fotókat, a Nemzeti Levéltár pedig ugyanezt teszi a dokumentumaival.
Egyre szaporodnak az olyan projektek, amelyekben a nagy jelentőségű
eseményekhez – pl. szeptember 11-hez vagy a Katrina hurrikánhoz –
kapcsolódó fényképekből és iratokból „nyers archívumot” hoznak
létre.

„Ha egy történész az amerikai történelem egy
bizonyos korszakával foglalkozik, csak néhány száz oldalt tud teleírni,
és szinte elkerülhetetlen, hogy kimaradjon valami. A kollektív
intelligenciát felhasználó projektek viszont sokkal több részletet és
szempontot vesznek figyelembe, mint egyetlen tudományos munka” – véli
Daniel Cohen, a George Mason Egyetem történelem és az új média
kapcsolatával foglalkozó központjának
igazgatója.

Eddig csupán néhány hivatásos történész
alkalmazza a kollektív intelligenciát, amely az ismeretszerzés és
rendszerezés még kidolgozatlan módja. Az információk online tárháza
ennek ellenére figyelemre méltó változást jelent a történelmi anyagok
kutatásában és rendszerezésében, valamint, ami talán még fontosabb, a
múlt mélyebb és tágabb
megértésében.