A
Kossuth Rádióban a péntek esti Háttér vendége volt Pokorni Zoltán
egykori, és Magyar Bálint jelenlegi oktatási miniszter.
(Forrás:
Magyar Rádió)

Ahány párt, annyiféle
oktatáspolitikai elképzelés. Hogy csak kettőt emeljünk ki: a Fidesz
emelné a diákhitel legmagasabb összegét, alapkövetelménnyé tenné az
emelt szintű érettségit. Az SZDSZ folytatná az eddigi liberális
oktatáspolitikát, csökkentené a kötelező tananyagot, roma
tehetséggondozó kollégiumokat alapítana. 

– Mi a szakvéleményük a kistelepülési iskolák
jövőjéről? Legyenek-e a kistelepüléseken óvodák, alsó tagozatok
iskolák, vagy sokkal célszerűbb magasabb színvonalú oktatást összevont
formában biztosítani?

–
Nem az a kérdés, hogy kistelepülésen legyen-e iskola vagy nem, hanem az,
hogy a kistelepülésen élők számára hogyan biztosítsuk a magas
színvonalú oktatást – mondta Magyar Bálint. Ha ez úgy lehetséges, hogy
helyben történik meg, akkor mindenképpen ott kell megtenni, ha ez
helyben valamiért nem lehetséges, akkor meg kell keresni azokat a
formákat, hogy ezt hogyan lehet megtenni mondjuk kistérségi társulások
révén. Az biztos, hogy minél alacsonyabb életkorú egy gyermek, ez annál
nehezebb és annál kevésbé megfelelő, sokat ingázik, bár ez mondjuk egy
városon belül is így van, hiszen városon belül is tudják sokat utaztatni
a gyermekeket. Tehát amennyiben lehet, helyben kell biztosítani, de ha
nem megfelelő az oktatás, annak jó néhány szimptómája van, például az,
hogy a lakók, szülők egy jelentős része elviszi a gyerekét
onnan.

– Itt két érdek van, amit
harmóniába kell hoznunk. Az egyik a település érdeke. Nyilvánvaló –
mérések is jól mutatják -, hogy egy falu sorsa azon dől el, amikor egy
fiatal pár azt mérlegeli, hogy hol építkezzen, hol vegyen lakást. Két
dolgot mérlegelnek, az egyik, hogy van-e álláshely és egyből utána a
második, hogy van-e óvoda, van-e iskola. És míg munkáért hajlandók
elmenni 25-30 kilométert is busszal, kocsival, a gyereküket ennek már
nem teszik ki. A település érdeke evidens – mondta Pokorni Zoltán. A
gyerek érdeke szerintem harmóniába hozható a településével még akkor is,
ha van abban igazság, amit Magyar Bálint mond, hogy a felső tagozaton
dől el a gyerekek sorsa sok esetben, hogyha ott nincs matematikatanár,
idegennyelv-tanár, nincs számítógép, akkor nem tudnak jól fölkészülni
egy színvonalas középiskolába. A statisztika ilyen szempontból
kíméletlen. Azok a gyerekek, akik az ötven fő összlétszámú iskolában
érik meg a felső tagozatot, alig-alig jutnak be jó színvonalú
középiskolára, egyetemre, főiskolára pedig csak nagyon ritkán. Mi úgy
látjuk, hogy az óvoda és az alsó tagozat esetében a szülőhely, az
elfogadó, gyermekbarát környezet, az otthonos helyszín jóval nagyobb
érték. A felső tagozatnál nagymértékben támogatni kell, hogy legyenek
szaktanárok, legyen földgömb, legyen csontváz vagy számítógép. Annak
érdekében, hogy ez megtörténjen, bizony át kell alakítani a
finanszírozás rendjét. Mi egy ilyen finanszírozást dolgoztunk ki,
amelyik képes garantálni az óvoda és az alsó tagozat meglétét, és képes a
felső tagozatot jobban támogatni.

–
Furcsa dolog ez a kampány. Vannak kérdések, amelyekben egyetértünk, és a
mesterséges politikai szembenállás felnöveli a különbségeket. Én azt
hiszem, hogy azt a Fidesz sem gondolja, hogy mondjuk a 300 fő alatti
településeken, ahol most csak 3 százalékban van iskola, akkor oda most
iskolákat kellene telepíteni. Vagy a 300-500 lakos közötti településeken
csak 25 százalékban van iskola, 75 százalékban nincsen, nem telepítünk
most oda új iskolákat. Több mint ezer település van Magyarországon, ahol
nincsen iskola most, és nem is erről van szó. A kérdés az, hogy meddig
érdemes fenntartani. Vannak olyan települések, ahol 6-8-10-15 fővel
működnek iskolák, nem egy osztály, hanem egy komplett iskola, miközben a
négy kilométerre lévő hasonló településen, ahol már nagy iskola
működik, oda hordják el a diákoknak a jelentős részét – vélekedett
Magyar Bálint.

– Valóban, a Fidesz
programjában az szerepel, hogy ott, ahol most van iskola, óvoda, azt
megőrizzük. Nem látok arra esélyt, hogy ahol az elmúlt négy évben vagy
az azt megelőző évtizedekben megszüntették, ott erőnek erejével ezt újra
lehet teremteni. Támogatást tudunk hozzá nyújtani, de nem ez a célunk –
hangsúlyozta Pokorni Zoltán.

– Már tanulunk valahol… miből tanulunk?
Pokorni Zoltán tartott egy sajtótájékoztatót a tankönyvkiadó
privatizációjáról…

–
Illetve továbbpasszolásáról, mert kiderült, hogy 17 hónappal ezelőtt
Erdős Ákos megvette a tankönyvkiadót, most pedig kiderül, hogy egy
multinacionális vállalatnak, a svéd Sanomának adja el annak ellenére,
hogy a szerződésben egy nagyon fontos pont volt, hogy öt éven belül nem
értékesítheti tovább, nem adhatja tovább csak a kormány engedélyével –
mondta Pokorni Zoltán.

– Beszéltem
az ÁPV Rt. vezetőivel. Itt arról van szó, hogy azok a szerződések,
amelyeket megkötöttek a tankönyvkiadóra vonatkozóan, azok továbbra is
állnak. A 25 százalék részvénnyel, az állami tulajdonnal ugyanazok a
jogosítványok továbbra is fenn vannak, amely az üzleti stratégiát
illeti, a tankönyvkiadó vezetőinek a kinevezését, tehát az ilyen
kőkemény dolgokban történő állami beleszólás megtörténik továbbra is –
mondta Magyar Bálint. Sokkal fontosabb kérdés az, hogy a tankönyveink
jelentős része nem felel meg az oktatás igényeinek több szempontból. Nem
igazán modern ismereteket közvetít, nem az életkori sajátosságoknak
megfelelően, túl vannak zsúfolva adatokkal, tényekkel feleslegesen, és
azt kell, hogy mondjam, hogy mind a két kormány által történő tartalmi
szabályozásnak bizonyos értelemben ellentmondanak, mert sem a Nemzeti
Alaptanterv vagy a kimeneti követelményeknek az érettségi részén nem
nagyon felelnek meg, másrészt a 2001-es kerettantervi követelményeket is
messze túlhaladja a tankönyvekben megtalálható adattömeg. A
tankönyv-jóváhagyás rendjét kell átalakítanunk elég jelentősen ahhoz,
hogy a gyermekeinket feleslegesen lexikális ismeretek tömegével ne
zúzzák agyon.

–
Tulajdonképpen akkor mind a kettejük felelőssége, amiről
beszélünk.

– Egyrészt
megalkottuk a polgári kormány idején a tankönyvpiac rendjéről szóló
törvényt, amelyik végre kézzelfogható eszközt ad a kormány, illetve a
minisztérium kezébe, hogy jóval erőteljesebben tudja érvényesíteni a
gyerekek, a családok szempontjait például az ár megállapításánál,
illetve az engedélyezésnél, a tartalom szabályozásánál. A következő
évtized a tankönyv minőségének a javításáról szól. Ezért tartom
kulcskérdésnek, hogy a tankönyvkiadásban meghatározó szerepet kitöltő
tankönyvkiadó, amelyik az árakat szabályozza, a minőségpolitikában is
meghatározó eszköz lehet a kormányok kezében, az köztulajdonban
maradjon, ne kerüljön se egy multi kezébe, se pedig egy magánszereplő
kezébe – hangsúlyozta Pokorni Zoltán.

– A mi kormányunk idején tankönyvtámogatásra nem 3,5
milliárd forint jutott, mint amivel átvettük 2002-ben a kormányzást,
hanem körülbelül 8 milliárd forint. 700 ezer gyerek kap ingyen
tankönyvet. Természetesen az egy komoly probléma, hogy ebbe a
támogatásba milyen mértékben, milyen tankönyvcsomagok férnek bele –
mondta Magyar Bálint.

– Megállnék
egy pillanatra az ingyen szónál. Támogatott könyvek. Tízezer forintos
normatívák kapnak az önkormányzatok, hogy megoldják, ennek még
könyvtárfejlesztésre kell a 25 százalékát fordítani, tehát marad, ha jól
számolom 7500 forint. Ha a legolcsóbb könyveket válogatják össze, a
minőséget már rég elfeledve…

– A
tankönyvcsomagokban szerepelnek olyan tankönyvek, amelyek mondjuk olyan
idegen nyelv tankönyvek, amelyek nem az akkreditált tankönyvek világába
tartoznak, amelyeknek az árára nem vagyunk befolyással. Valóban lehet
olyan angol vagy német nyelvkönyvet és munkafüzetet előállítani, aminek
darabja 1500-2000 forint, és ezt előírják az iskolában. Erre való az
iskolaszék, hogy ezt átgondolja – reagált Magyar
Bálint.

– Bolognai folyamat. Muszáj
nekünk a bolognai folyamattal átalakítani a korábbi
oktatásunkat?

– Muszáj. Ha azt
akarjuk, hogy a munkaerőpiachoz, a társadalmi igényekhez jobban tudjon
alkalmazkodni a felsőoktatás és a felsőoktatás tömegesedése, amikor
35-40 százalékát egy korosztálynak felszívja a felsőoktatás, akkor ne
munkanélkülieket bocsásson ki utána, akkor valóban a munkaerőpiaci
igényekhez kell alkalmazkodni. Másfelől ez a bolognai oktatás teszi
lehetővé, hogy az oktatási rendszerünk átjárható legyen a nyugat-európai
rendszerrel. Egész Európa ezt a rendszert veszi át, ez teszi lehetővé
ugyanakkor azt, hogy három-három és fél év után, műszaki területeken
négy év után, mert az igényeknek megfelelően alakítottuk ezt a
rendszert, ki lehessen lépni a munkaerőpiacra, és utána vissza tudjon
lépni a diákok egy része, vagy éppen benn tudjon maradni az igazán
tehetségesebbje, és folytatni tudja a tanulmányait – részletezte Magyar
Bálint.

– Nem ezt tartom a
legfontosabb szempontnak, hogy a magyar diákok milyen arányban tudnak
külföldön munkát vállalni. Nem lényegtelen ez sem, de ezt ma inkább
kockázatnak érzem, tudniillik, hogy elmennek nem a legtehetségesebbek,
de a legambiciózusabbak, sikerorientáltabbak és nehéz őket visszahozni.
Az alapvető ügy, amivel egyébként a polgári kormány idején én is
egyetértettem, hogy vágjunk bele ebbe az átalakításba. Egy évtizede
szenvedünk mi is, de Európa többi országa is a tömeges igény kontra
minőség dilemmájától. Erre teoretikusan sokféle modellt ki lehet
alakítani, de a valóságban egyetlenegy bizonyította be működőképességét,
ez a bizonyos többciklusú lineáris rendszer. Én azt gondolom, hogy
jóval nagyobb körültekintéssel, türelemmel, jóval nyugodtabban kell ezt
az átlépést, átalakítást megtenni – vélekedett Pokorni Zoltán. Nem
értettem egyet azzal a döntéssel, hogy ezt 2006 szeptemberétől oly módon
akarja megoldani Magyarország, hogy a főiskolai, egyetemi képzéseket
nem indítja vagy csak ott, ahol osztatlanul megy tovább a jogász, orvos,
építész. Németek, franciák, osztrákok, olaszok elindították az új
képzéseket, de természetesen nem tiltották be a régit, bízva abban, hogy
majd a munkaerőpiac visszajelzései, az intézmények döntése, a családok
döntése növeli az új típusú képzéseket. Szerintem ez a türelmesebb,
megfontoltabb fejlesztéspolitika lett volna kívánatos Magyarországon
is.

– A jelentkezések a különböző
kísérleti képzésekre azt mutatják, hogy ez nagyon népszerű. Mondjuk a
műszaki egyetem elsős hallgatóinak idén már 40 százaléka a bolognai
rendszerű képzésre jelentkezett, magasabb volt a jelentkezési arány itt,
mint a másik, a hagyományos szakoknál. Az egyetem működésének a
megszervezése elég nehézkesen ment volna, hogyha ugyanannyi felvett
hallgatónál az egyiknek az egyik tanterv szerint, a másiknak a másik
tanterv szerint kellett volna oktatni. Ráadásul az egésznek többek
között az is lényege, hogy 18 éves korban milyen mértékben lehet
eldönteni, hogy ki, milyen tehetséges. Amerikai kutatások azt mutatják,
hogy a felvételi vizsgának a tényleges egyetemi teljesítményhez olyan
nagyon sok köze nincsen. Másrészt én nem tartom nagyon gyorsnak ezt a
menetet. 1999-ben csatlakoztunk a bolognai folyamathoz, amikor ezt
meghirdették, előtte már hosszú évek óta viták folytak az angolszász
kontra német kontinentális nemzeti tradícióról. Akkor is ezt
képviseltem, hogy ebbe az irányba kell menni. ’99 óta eltelt hat év,
hogy elkezdjük bevezetni, ráadásul az európai uniós miniszterek is azt
vállalták ezen a területen, akik ehhez csatlakoztak, hogy 2010-re
lezárják ezt – tette hozzá végül Magyar Bálint.