Megdőlni
látszik az a feltételezés, hogy a felső paleolitikum emberei elsősorban
húsevők lettek volna
(Forrás: National Geographic)

 Nature magazin legújabb számában közzétett
tanulmány tanúsága szerint megdőlni látszik az a feltételezés, hogy a
felső paleolitikum emberei elsősorban húsevők lettek volna. Egy izraeli
ásatás nyomán ugyanis amerikai tudósok azt állítják, hogy már a
kőkorszaki ember is javarászt kenyeret evett.

Az izraeli ásatáson feltárt leletekből a Smithsonian
Tropical Research intézet tudósai arra következtetnek, hogy az emberiség
fejlődésében kiemelt fontossággal bíró táplálkozási szokások radikális
megváltozása mintegy 10 ezer évvel korábbra, azaz kb. 23 ezer évvel
ezelőttre tehető. Eddig azt feltételezték, hogy a növényi táplálékra
történő áttérés valamikor 12 ezer évvel ezelőtt történhetett meg, amikor
az emberek kezdtek letelepülni és földet művelni. A Nature tanulmánya
kiemeli, hogy már a földműves életmód kezdete előtt is komoly
jelentősége volt a különböző növényi eredetű táplálékoknak őseink
étrendjében. Erre utalnak az izraeli Ohalo mellett feltárt felső
paleolitikumból származó raktárak is, melyekben szép számmal találtak
különböző növények megmunkálására alkalmas kőeszközöket találtak.

Kőkorszaki őseink növényevők voltak

Egy 21 cm hosszú és 16 cm magas
kőlapon a régészek növényi maradványokat, egészen pontosan
keményítőszemcséket fedeztek fel, melyek a növények energiatárolóiként
ismertek. Ezeket a szemcséket elemezve jutottak arra a következtetésre a
kutatók, hogy valaha olyan gabona- és vadfűfélék részeit képezhették,
melyeket az emberek valamilyen formában feldolgozva fogyaszthattak. A
leletek jeletős részénél olyan vadárpa keményítőmagjait mutatták ki,
amelyeket később, kb. 12 ezer évvel ezelőtt az első földművesek
vetettek. Az árpa azért lehetett kedvezőbb az ősember számára, mivel
nagyobb magja volt, mint a többi gabonafélének, így kevesebb munkával
több táplálékhoz juthatott hozzá. „Ez is azt mutatja, hogy a földből
szerzett táplálékra nem 12 ezer éve, hanem kb. jó 23 ezer éve kedett
áttérni az ember” – állítja Dolores Piperna a panamai kutatóintézet
régésze.

Kőkorszaki
kemence: alul forró kőlap, felül parázs

A különböző fű- és gabonaféléket
azonban a kőkorszaki ember sem csak nyersen fogyasztotta. Szintén az
ohalo-i leletegyüttesben leltek rá a régészek egy viszonylag épen maradt
tűzrakó helyre, melynek formájából és állagából arra következtettek,
hogy a felső paleolitikum embere már sütött magának kenyeret is. A
tűzrakó helyek ugyanis leginkább a még ma is nomád éltet élő ázsiai,
észak-afrikai és ausztráliai törzsek kemencéire hasonlítottak. A
kőkorszaki kenyér is sokban hasonlíthatott a mai nomád népek kenyeréhez:
az árpamagot megőrölve jutottak liszthez, azt összekeverték vízzel, és
tésztává dagasztották. A tésztát egy tűzben felforrosított kőlapra
helyezték, majd felülről is parazsat szórtak rá. Dolores Piperna szerint
a gabonafélék megsütése azért volt fontos előrelépés a táplálkozási
szokások megváltozásában, mert a megsütött gabonaszármazék a belekben
történő tápanyagfelvételt meggyorsítja.

A húsevőtől a kenyérsütőig

Hogy miért is kezdtek el áttérni
elődeink a húsevő életformáról a növényi táplálékok fogyasztására, az
mind a mai napig nem teljesen tisztázott. A Broad Spectrum Revolution
hipotézis szerint, melyet 1969-ben megjelent könyvében K. V. Flannery
angol kutató fejtett ki, azt állítja, hogy őseink kezdetben kisebb és
közepes méretű patás állatokra vadásztak. Amikor azonban a növekvő
népesség és az éghajlati változások miatt egyre nehezebb volt
kielégíteni a táplálékigényt, akkor a vadászok kiszélesítették a
táplálkozási spektrumot, és kisállatokra, halakra és madarakra is
vadászni kezdtek. Ez utóbbiakra azonban igen sok energiát és időt kellet
fordítani, viszonylag kis nyereséggel – ennek ellenére a növényi
táplálkozás ekkor még nem vált meghatározóvá a tézis szerint.
(…)