Középpontban
a nyomtatott sajtó, a közösségi oldalak és a felhasználói tartalmak.
2007 média jövőképe a Deloitte szerint.
(Forrás: SG)

Seres Béla a Deloitte pénzügyi és vezetési
tanácsadó üzletágainak vezetője kiemelte, hogy a jelentés
prognosztizálja a nyomtatott sajtó térnyerését, továbbá az internetes
közösségi oldalak egy nagyobb, jövedelmezőbb piacra való belépésének
lehetőségét a „privát” tárhelyek értékesítésével. „A médiaszektor
számára 2007-ben Kína nem váltja be a hozzá fűzött reményeket, de azt is
látnunk kell, hogy ez egy különleges piac, ahol a sikerhez minden
valószínűség szerint elengedhetetlen a precizitás és a türelem: csak a
hosszú távú stratégiai megközelítés kecsegtet sikerrel.” – tette hozzá
Seres.

A cég szerint 2007-ben soha
nem látott méreteket ölthet a felhasználók által létrehozott tartalom
térhódítása, amely tartalom egyre inkább kiegészíti az intézményes média
által szolgáltatott tartalmakat . A blogok, a civil újságírók és amatőr
filmesek úgy élnek a köztudatban, mint akik veszélyt jelentenek a
kiadókra, a hivatásos publicistákra és az intézményesült
médiabirodalmakra. Ugyanakkor az elkövetkező években sem várható, hogy
egy profi videokamera, személyi számítógép vagy mobiltelefon birtoklása
kivételes tehetséggel ruházná fel tulajdonosát. Ellenkezőleg: egyes
felhasználók által létrehozott tartalmak inkább erősítik, mintsem
fenyegetik a professzionális médiaipart. A médiavállalatoknak pedig rá
kell ébredniük, hogy a felhasználók által létrehozott tartalmat
szolgáltató online csatornák nem csupán a promóció új és hasznos
eszközei, hanem az új tehetségek felkutatásának egyedülálló fórumai is
lehetnek.

A reklámok – a televíziós
szektor egyik legfontosabb árbevételi forrásának – radikális
térvesztése felértékeli a televíziózásban való nézői részvétel szerepét.
2007-ben a részvétel legfontosabb formái (szavazás, vetélkedők és
vásárlás) – amelyek mindegyike arra épül, hogy a TV program valamilyen
cselekvésre próbálja ösztönözni a nézőket – valószínűleg egyre több
bevételt generál.

2007-ben
valószínűleg Kína lesz a média szektor legnagyobb csalódása. Az 1,3
milliárd lakos hatalmas potenciált jelent, ugyanakkor 2007-ben
valószínűleg reménytelenül nehéz lesz bejutni erre a hatalmas piacra,
mivel a kínai polgároknak csak elhanyagolható része rendelkezik olyan
jövedelemmel, amely lehetővé teszi, hogy a fejlett országok polgáraihoz
hasonló médiaszolgáltatást vegyen igénybe. A kínai piacot megcélzó
médiavállalatoknak reálisan kell felmérniük a 2007-es lehetőségeket.

2007 során a nyomtatott média rá
kell, hogy ébredjen, hogy a papír és a pixelek nem feltétlenül zárják ki
egymást, sokkal inkább alkalmasak az együttélésre. Várhatóan a
digitális és a tényleges kiadói tevékenység is sikeres lesz 2007-ben. Az
internetes hirdetési piac összességében akár a 20 milliárd USD
forgalmat is elérheti. Ugyanakkor hozzávetőleg 439 millió ember továbbra
is minden nap meg fogja venni a napilapokat.

A papír- és a pixel-alapú újságírás egyaránt nyereséges
lehet, ha a kiadók a hagyományos formátumokat folyamatosan átalakítják,
új termékeket és szolgáltatásokat fejlesztenek ki, amelyek kihasználják
az adott médium egyedi tulajdonságait. Előfordulhat, hogy a csak online
kiadók áttérnek a papírra is a nyereségesség növelése érdekében. Egyes
blogok például magasabb árbevételt hozhatnak hagyományos könyvként, mint
eredeti online formájukban.

2007-ben teljesen nyilvánvalóvá válik, hogy szükség van
olyan mérési módszerekre, amelyek lehetővé teszik a hagyományos és az
új média teljesítményének érdemi összehasonlítását. Az eltérő mérési
módszerek miatt ugyanis az új média teljesítményét túl-, és így a
hagyományos média tényleges hatását alulbecsüljük. Például, a közösségi
hálózatok egyedi felhasználói vagy letöltései számának a TV állomások
nézettségi adataival való összehasonlítása irreálisan rózsaszínű képet
festhet az előbbiről. A régi, valamint az új médiatípusok relatív
teljesítményét valósan bemutató, kiegyensúlyozott összehasonlító
statisztikák garantálják a befektetői elvárások megfelelő kezelését, a
hirdetői költségvetések ésszerű allokációját és a felvásárlások reális
árazását.

Az emberek hajlandósága
arra, hogy pénzt fizessenek a tartalomért, országról-országra és
időről-időre is változik. 2007-ben a médiavállalatok előtt álló legfőbb
kihívás, hogy vajon képesek lesznek-e ráérezni arra hogyan változik a
közvélemény értékítélete az egyes piacokon, sőt akár azokon belül az
egyes szegmensekben. Ez a képlékenység ugyanakkor előnyökkel is járhat:
ha az egyik piacon csökken egy bizonyos formátum ára, akkor azt
valószínűleg ellensúlyozni fogja egy másik áremelkedése. Emiatt az év
során sok kísérletezésre számíthatunk, például az eddig ingyenesen
sugárzott TV programok megjelenhetnek az Interneten pénzért letölthető
formátumban.

A közösségi hálózatok
2006-ban jelentős sikert értek el a felhasználók toborzása terén.
2007-ben a legnagyobb kihívás az lesz, hogy hogyan váltsák pénzre ezt a
hatalmas felhasználószámot. Ezek a hálózatok mindenkinek ingyen
biztosítanak „15 megabájtnyi hírnevet”. Egyik bevételi forrásuk lehet a
„privát” tárhely értékesítése. A büszke szülők örömmel küldözgetik el
gyermekeik fényképét családtagoknak és barátoknak az interneten
keresztül, és barátok is szívesen osztják meg esküvői videofelvételeiket
egymással, ideértve a szórakoztató, de esetleg kompromittáló
momentumokat. Ugyanakkor mindenki nyugodtabb, ha saját maga döntheti el,
hogy ki nézheti meg ezeket a képeket. Ezért elképzelhető, hogy fizetni
is hajlandóak azért, hogy csak az általuk megszabott kör láthassa ezeket
a pillanatokat.

Filmek igény
szerint

2007-ben jelentősen
emelkedik az olyan filmek száma, amelyek egyszerre jelennek meg DVD
lemezen az üzletekben, és VOD-ként az interneten. A VOD („Video on
Demand”) vonzereje abban áll, hogy általa kihasználható a 21. századi
fogyasztó azon vágya, hogy azonnal hozzájusson a megrendelt termékhez.
Ugyanakkor a VOD által megszólított piaci szegmens várhatóan
változatlanul szűk marad. Míg az előrejelzések szerint 2007 elejére
közel 300 millió fogyasztó fog szélessávú Internet hozzáféréssel
rendelkezni, de csak kevesebb, mint öt százalék lesz elég gyors, hogy
támogassa a jó minőségű VOD-t.

Ennek megfelelően a médiavállalatok nem tekinthetik
csodaszernek ezt az eszközt, egyelőre leginkább csak az egyre növekvő
piacra jutási lehetőségek egyik eszközének. Létfontosságú lehet a
megkülönböztetés, mivel a VOD-nak már bevett és olcsó alternatívákkal
kell versengenie, pl. a postai úton történő kölcsönzéssel. A sikerfilmek
azonnali megnézésére vágyó legtöbb DSL előfizető a legegyszerűbben a
helyi videókölcsönzőbe való sétával elégítheti ki ezt az igényét.

A virtuális világok
veszélyei

A virtuális világokban
létrejövő tranzakciók valós világban mérhető értéke valószínűleg
emelkedik 2007 folyamán. A Second Life virtuális világ összesített
2007-es GDP-je megközelíti a 700 millió dollárt. Valamely virtuális
világ tagjai készpénzt vehetnek föl a virtuális bankszámlájukról a
valódi készpénzkiadó automatákból. Egy maroknyi magánszemély várhatóan
jól meg fog élni a virtuális világokból, ugyanakkor a nagy többség,
különösen a fejlett országok lakói számára továbbra sem jelent majd
többet egy újabb kikapcsolódási lehetőségnél. Amennyiben a virtuális
világok gazdasága havonta 10 százalékkal növekedne, 2007 végére az egy
főre eső GDP még mindig évi 700 USD alatt maradna.

A játékiparnak tisztáznia kell, hogy pontosan mekkora
az ilyen fantasy játékokkal elérhető piac mérete. Minden bizonnyal
korlátozott az olyan személyek száma, akik szeretnének, és tudnak is
havi 50 órát és 15 dollárt, éves szinten mintegy 500 dollárt fordítani
az alternatív életükre. Ezek többsége valószínűleg már most az ügyfelek
között található. Ezen kívül a kormányoknak is oda kell figyelniük
minden olyan kísérletre, amely illegális tevékenységre próbálja
felhasználni a virtuális gazdaságok mechanizmusait. A pénzmosók új
módszert találhatnak jogellenes tevékenységeikhez, például a digitális
műtárgyak kereskedelmében vagy a virtuális valutákban.