Lehet,
hogy épp a kitörölt múlt segít a két Korea egyesülésében?
(Forrás:
National Geographic)

Diplomáciai
konfliktus, törölt weboldalak, átírt kínai tankönyvek – április óta ez
jellemzi az egyre inkább elmérgesedő kínai – dél-koreai kapcsolatokat.
Szerdától a kínai külügyminisztérium honlapa szerint Dél-Korea története
1945-ben keződött. A többit törölték. Lehet, hogy épp a kitörölt múlt
segít a két Korea egyesülésében?

A
konfliktus egy olyan aktussal kezdődött, aminek még mindenki egyöntetűen
örült: az UNESCO a közelmúltban a világörökség részévé nyilvánította
azokat a síremlékeket, melyek az egykori Koguryo-királyságból (Kr.e. 37 –
Kr.u. 668) maradtak fenn.  A Kr.u. 1. és 7. század között a
Koreai-félszigeten három nagyobb királyság alakult ki: a Baekje, a Silla
és a Koguryo. A Koguryo királyság a mai kínai – észak-koreai határ
mentén helyezkedett el, amelyet a kínai Tang dinasztiával szövetkező
Silla birodalom Kr.u. 668-ban foglalt el. Noha a Koguryo királyság
mindmáig a koreai, elsősorban is a dél-koreai identitás szerves részét
képezi, a kínaiak részeben erre a hódításra hivatkozva állítják: Koguryo
mindössze egy kínai provincia volt a történelemben, azaz nem is a
koreai történelem része, hanem a kínaié.

Koguryo a világörökség része lesz

Kína egy ideje már finoman szólva
is ignorálja a koreaiak nemzeti identitását, mint azt a legutóbbi eset
is híven tükrözi. A kínai külügyminisztérium honlapjáról a Dél-Korea
történetével foglalkozó bevezető részt teljes egészében törölték, így a
koreai történelem a lassan kapitalizálódó ázsiai nagyhatalom szerint
egészen pontosan 1945-ben kezdődött.

Az ügy 2001-ben kezdődött: az energiabehozatalában
szinte teljes egészében Kína-függő Észak-Korea ekkor jelezte, hogy a
Koguryo-királyság korából fennmaradt felbecsülhetetlen értékű sírokat
fel kívánta vetetni az UNESCO világörökségének listájára. Kína válaszul
2002 elején egy nagyszabású, államilag finanszírozott projektet indított
el, Észak-Kelet Ázsia címmel. A 2,2 milliós költségvetésű kutatás célja
nem titkoltan az volt, hogy Észak-Korea csöndes asszisztálása mellett
bebizonyítsa: a ma már világörökség részéhez tartozó Koguryo-sírok
valójában kínai emlékek.

A
kutatások eredményei ugyan előre prognosztizálhatóak voltak, Szöul mégis
akkor lepődött meg először igazán, amikor idén áprilisban a hivatalos
kínai honlapok Koreával foglalkozó részeiről egyszerűen eltűntek a
Koguryo-ra vonatkozó mondatok. Kivételt ezalól – minden valószínűség
szerint a kínai hatóságok nem kis bosszúságára – a két legnagyobb kínai
website a www.sohu.com illetve a www.sina.com
jelentette.

A 2005-re tervezett
középiskolai és felsőoktatási tankönyvekkel azonban már nem bánt ilyen
elnézően a kínai adminisztráció. Ezekben ugyanis egyértelműen azt
irányozták elő, hogy a Koguryo-királyságot, mint a nagy kínai borodalom
egyik provinciáját kell bemutatni.

Dél-Korea már ekkor határozott diplomáciai lépések
megtételével fenyegette a lakosságszámát tekintve nála kb. 25-ször
nagyobb Kínát. Kedden azonban még komolyabb inzultus érte a kínai
külügyminisztérium honlapjára látogatókat: ekkortól ugyanis már nemcsak a
Koguryo-királyságra vonatkozó adatok hiányoztak a tárca Dél-Koreát
bemutató írásaiból, hanem szinte a teljes koreai történelem. A kínai
külügyminisztérium legutóbbi álláspontja szerint Korea története csak
1945 után kezdődött.

A konfliktus
hullámai így nemhogy elcsitultak volna, hanem még jobban
felkorbácsolódtak. Szerdán már a dél-koreai egységfront is kialakult
Kínával szemben: az ellenzéki Nemzeti Pártot követően a hét közepén már a
dél-koreai miniszterelnök is vizsgálóbizottság kiküldését tervezi,
amelynek célja az lenne, hogy megállapítsa, mennyiben torzítják el a
kínaiak Dél-Korea történelmét a most kiadandó történelemkönyvekben.

Dél-Koreának persze nem lesz könnyű
dolga, hiszen ellentétben a Japánnal hasonló okokból kialakult
konfliktussal, amikor is csupán egy középiskolai tankönyvben negligálták
a koreaiak Krisztus utáni történelmét, itt most a milliárdos népességű
Kína összes tankönyvéről van szó. Másrészt azt sem szabad elfelejteni,
hogy nemcsak Észak-Korea függ jelentős mértékben Kínától, hanem Szöul
is. A dél-koreai gazdasági növekedés jelentős részét kitevő export 20
százaléka ugyanis éppen Kínában irányul.

Egységben az erő: észak és dél a Nagy
Testvér ellen?

Mindennek ellenére úgy tűnik, hogy a Kínához képest
parányi Dél-Korea lakosságának fontosabb nemzeti öntudatuk megtartása,
mint az anyagi biztonság. Ezt nemcsak a már fentebb is említett
dél-koreai egységfront tanúsítja, hanem az is, hogy a szöuli
parlamentben komolyan fontolgatják egy koreai-koreai interparlamentáris
bizottság összehívását.

Tovább
a cikk folytatásához