Régészek
generációi keresték már a választ arra, hogy az emberiség miért hagyott
fel nomád-vadászó életmódjával jó 11 ezer évvel ezelőtt, és miért
telepedett le.
(Forrás: National Geographic)

Leggyakrabban az élelem megszerzésével és a földművelés
kialakulásával hozzák összefüggésbe a letelepedést. Egy új elmélet
szerint azonban egészen más oka volt őseink megállapodásának: a
neolitikum embere olyan helyet keresett, amely leginkább megfelelt
vallási-rituális szertartásainak gyakorlásához.

A legfrissebb elképzelések megfogalmazásához egy
törökországi ásatás adta a táptalajt. A Konyai-síksághoz közel eső
egykori mocsaras vidék közepén ugyanis olyan 9 ezer éves településre
bukkantak még az ötvenes évek végén kutatók, ahol a házak alatt rengeteg
agyaggal díszített csontváz és koponya volt eltemetve. A catalhoyuk-i
ásatások a hatvanas évek közepén félbeszakadtak, mivel James
Mellaart-ot, a kutatást irányító brit régészt a török hatóságok azzal
vádolták meg, hogy értékes bronzkori leleteket csempészett ki az
országból. Mellaart ellen sohasem indult bírósági eljárás, ennek
ellenére ásatási engedélyét bevonták, ő magának pedig el kellett hagynia
az országot.

Az
ásatások újraindulása

Sokáig úgy tűnt, hogy remény sincs az újabb ásatásokra –
az általunk ismert egyik első emberi település különleges
agyagfiguráinak illetve agyaggal díszített koponyáinak eredetét örök
homály fogja fedni. Csakhogy sokak meglepetésére 1993-ban Mellaart egyik
tanítványa, az amerikai Stanford Egyetem régésze, Ian Hooder mégiscsak
engedélyt kapott a mestere által megkezdett ásatások
folytatására.

Jó tíz évvel ezelőtt
antropológusok, régészek, geológusok és kémikusok hada lepte el a
dél-törökországi Catalhoyuk település környékét. Az újabb ásatások során
kiderült: a korábbi elképzeléseknél is több agyagkunyhó maradványát
találták meg, melyek alatt emberi csontvázak és koponyák feküdtek. A
koponyákat finom, fehéres színű agyaggal vonták be, különféle
színezőanyagokkal pedig megfestették. Szintén agyagból orrot készítettek
nekik, ahogy a szemgödröt is agyaggal töltötték meg.

Úgy tűnt tehát, hogy az agyag
központi szerepet játszhatott a neolitikum emberének életében: különféle
rituális agyagfigurák, szobrocskák, agyagba karcolt jelenetek arra
engedtek következtetni, hogy őseink számára igen fontos jelentőséggel
bírt a spirituális világ. Hooder szerint olyannyira fontossá vált
számukra a transzcendens kötődés, hogy életformájukat elsősorban ez a
pszichikai változás formálta alapjaiban át. A brit régész azt
feltételezi ugyanis, hogy a nomád életmódról a letelepedettre való
áttérésnek elsősorban rituális okai voltak.