Köztudott,
hogy a fiatalabbak könnyebben tanulnak az öregeknél. Az Oxford Egyetem
tudósai most azt is megmondják miért.
(Forrás: SG)

A Neuron című szaklapban publikált tanulmány szerint a
különbség abból adódik, hogy a fiatal elme még egészen más struktúrában
tárolja az emlékeket, melynek következtében a fiatal agy könnyebben
tanul, az idősebb viszont hatékonyabban tárolja az
információkat.

A fenti
következtetéseket egy patkányokon végzett kísérletsorozat alapján vonták
le, melyben a tanulás és az emlékezés kapcsán kialakuló idegsejt
tevékenységet tanulmányozták.

Az
idegsejtek a köztük levő csomópontokon, a szinapszisokon átmenő jelekkel
kommunikálnak. Egyes szinapszisok azonban „némák” és nem aktiválódnak,
amikor a sejtek elküldik egymásnak kémiai jeleiket. Az oxfordiak egy
rendkívül részletes lézeres leképezés alkalmazásával figyelték meg a
sejtek közötti ingerület átadását végző szinapszisok viselkedését,
elsősorban elektromos tevékenységükre, valamint a kalcium ion molekulák
mozgására összpontosítva.

Az 1
mikron széles felvételekből kiderült, hogy a néma szinapszisok sokkal
gyakoribbak a fiatal agyban, és elsősorban akkor szólítják őket a
sejtek, amikor friss emlékek áramlanak be az agyba. Ilyenkor az ingert
észlelő receptorok aktívvá teszik ezeket a szinapszisokat. Az idősebb
agyban kevesebb a néma csomópont, a kutatók szerint azért, mert a
receptorok többségüket már felhasználták, így az idősebb agynak a
korábban aktivált szinapszisokat kell újra használnia, amit jókora adag,
a kémiai jelek átvitelét tápláló neurotranszmitterek bejuttatásával ér
el, fokozva a szinapszisok erejét.

A
kutatást vezető dr. Nigel Emptage szerint felfedezéseik segíthetnek
megismerni a fiatal és az idős agy tanulása közötti különbségeket. A sok
aktiválható szinapszis nagyban hozzájárulhat a csecsemők
fogékonyságához, például a nyelv elsajátításához. Később azonban egyre
nehezebbé válik a visszaemlékezés, ami valószínűleg annak köszönhető,
hogy alapjaiban más módon raktározzuk el az információkat, a rendszer
azon elemeit is igénybe véve, melyeket egyszer már
felhasználtunk.

Az egyértelmű, hogy a
fiatal agy könnyedén szippantja magába az adatokat, azonban kevésbé
hatékony a korábban megtanultakkal való összekapcsolásban. Az észlelési-
és viselkedéstudományi szakértők szerint az elmélet, mely szerint
mindez sejtmechanizmusok műve, érdekes és manipulálásuk akár új
távlatokat is nyithat a tanulásban, azonban további kísérletekre lesz
szükség az igazolásukhoz.