A
tavalyi évben több mint száz külföldi delegáció járt Helsinkiben, ők
mind arra keresték a választ, hogy vajon a finn iskolás gyerekek mitől
teljesítenek mindig, és látványosan jobban a nemzetközi felmérésekben,
mint más országok tanulói. (Forrás: Eduline)

2006-ban a finn tanulók mindent vittek: a legmagasabb
átlageredményeket érték el mind a reál, mind pedig a humán területeken
végzett összes olyan felmérésben, amelyben a fejlett világ országai
részt vettek. Hasonlóan szerepeltek a PISA néven ismert OECD által
összeállított felmérésekben a finn 15 évesek – itt matematikából csupán
Dél-Koreai kortársaik tudták őket a második helyre szorítani. A finn
gyerekek eredményei ráadásul egyáltalán nem a véletlennek köszönhetők,
hiszen a korábbi évek felméréseiben is rendre az első helyen végeztek.
Ha ezekhez az irigylésre méltó eredményekhez hozzáveszük azt a
statisztikai tényt is, hogy a fejlett országok közül Finnországban ülnek
a legkevesebbet a gyerekek az iskolapadban, még érthetőbbé válik a
többi ország oktatási szakembereinek kíváncsisága.

Pedig a finnek oktatás filozófiája első hallásra
rendkívül egyszerűnek tűnik. Úgy tartják, hogy valamit minden diák képes
hozzátenni a tanultakhoz, és bizonyos fokú együttműködésre még az adott
tárgyban gyengébbnek számító tanulók is jó eséllyel késztethetők. Hogy
ezt a célt el is tudják érni, az akadályokat nehezebben vevő diákok
mellé plusz pedagógust rendelnek, aki foglalkozik velük. Ugyanis a
filozófia másik sarkalatos ponja éppen az, hogy sosem különítik el az
osztályokat „jókra” és „rosszakra.” Finnországban minden tárgyat együtt
tanul az osztály, nincs emelt szintű matek meg angol. Ebből következik,
hogy az ügyesebb gyerekek húzzák magukkal lassabb társaikat – a külön
tanárok segítségével pedig ők is szépen fejődnek.

Később is kezdik az iskolát

Szembe ötlő különbség a finn és a többi fejlett ország
oktatási rendszere között az is, hogy Finnországban hét évesen kezdik a
gyerekek az iskolát. Ők ugyanis hisznek abban, hogy az ennél fiatalabb
gyerekek elsődleges tevékenysége még a játék. A hétévesek viszont – ha
már kellően kijátszották magukat az óvodában – szívesen és telve
tanulási vággyal ülnek át az iskolapadba, így pedig a tanítóknak is
könnyebb lesz a dolga. A gyerekek érdekét szolgálja az a szokás is, hogy
Finnországban nincs váltás az általános- és a középiskola között. Ezzel
megkímélik a tanulókat a stresszel járó felvételitől, és attól, hogy új
közösségbe kelljen beilleszkedniük. A szisztémát a finn tanárok is
szeretik, hiszen a hosszú évek során jobban megismerik diákjaikat. A
bensőségesebb tanár-diák viszony pedig ugyancsak segíti a tananyag
könnyebb elsajátítását. 

Henna Virkunnen finn oktatási miniszter büszke országa
kimagasló eredményeire, ugyanakkor viszont hozzáteszi: „a rendszer
kiválóan képes támogatni és segíteni a tanulási nehézségekkel küzdő
gyerekeket, viszont a jövőben több energiát szeretnénk fektetni a
tehetséges diákok gondozásába is.”

A
kevesebb több

A finnek imponáló
eredményeiből természetesen a szülők is kiveszik a részüket. Az északi
országban tradíció, hogy otthon olvasnak a gyerekeknek, mint ahogy az
is, hogy a szülő jó kapcsolatot ápol a gyereke tanáraival. Az
osztálytermi körülmények is nagyban kötődnek a finn kulturális
tradíciókhoz: az órák nyugodt és informális légkörben zajlanak, melyben
tanár is diákjai között jól működő partneri viszony tud kialakulni.
(Ebben segítheti a finneket az a tény is, hogy országukban viszonylag
alacsony a bevándorlók aránya. Így az iskoláskorú gyerekek anyanyelve –
nagyon kevés kivétellel – a finn, nyelvi integrációs nehézségekkel tehát
csak elvétve találkoznak.)

Fentieken túl valószínűleg nem mellékes az sem, hogy
Finnországban a tanári szakma egyike a legmegbecsültebb életpályáknak,
az oktatás színvonala pedig igen magas. Jellemző az is, hogy a politika
semmilyen körülmények között nem szivárog be az iskolák falai közé és
óvakodik az előírásoktól. A finn tanárok azt vallják, hogy kevesebbet
tanítani „kifizetődőbb”, a harmonikus fejlődés kulcsa ugyanis az, hogy a
diákok nincsenek kitéve extra leterhelésnek.