Alig
szoktunk hozzá a Web 2.0-ként ismert jelenséghez és technológiákhoz,
máris a következő hullámról, a jelentés-alapú 3.0-ról beszélünk. Honnan
indultunk, hogyan jutunk el odáig, mi jellemzi a világháló eddigi
történelmének három periódusát? (Forrás: Agent Portál/Index)

Az MIT-n villamosmérnöki és számítástudományi
diplomát szerzett Sramana Mitra, Szilícium-völgyi vállalkozó és
technológiai tanácsadó szerint a Web 3.0 a tartalom (content),
kereskedelem (commerce), közösség (community) és kontextus (context)
négyesnek a személyre-szabottsággal (personalization) és vertikális
kereséssel (vertical search) való összekombinálása. A jelenség a
következő képlettel írható le: Web 3.0 = (4C + P + VS).
1.0,
2.0

Az 1.0 a világháló dotcom lufi
kipukkadásáig tartó hőskorára vonatkozik: kialakult az online
kereskedelem, létrejöttek a nagy internetes cégek (Yahoo!, Amazon.com,
eBay, stb.), adásvételi szokásaink átalakultak, a keresés megszokott
online tevékenység lett. Igyekeztünk megismerni, majd belakni a teljesen
új univerzumot.

A 2.0
jelenségcsoport a légvárak összeomlását és az ezredfordulót követő
években kezdett fontos tényezővé, az utóbbi esztendőkben pedig fősodorrá
válni. Többezer kis cég, közösségi hálózatépítés (MySpace, Facebook és
mások), online kapcsolatkeresések, barátságkötések a főbb jellemzői. A
hálót megtanultuk szociális célokra is használni. Blogok, wikik,
poadcast-ek, cikkalji kommentárok formájában elszaporodott a
felhasználók által generált tartalom. A média hagyományos egyirányúsága
fokozatosan adta át a helyét az immáron nem szlogenként, hanem
ténylegesen funkcionáló interaktivitásnak.

Az általános, horizontális keresőmotorok
szomszédságában felbukkantak a vertikális (és kisebb mértékben lokális)
irányultságú testvérkék, a Google pedig egyesíti a kettőt (Universal
Search). A vertikális keresés lényege, hogy a motorok nagy adatbázis
helyett szűkített részhalmazban kutakodnak, bizonyos területekre
specializálódnak. Tehát, ha angol nyelvterületen szeretnénk ablakainkat
megjavíttatni, a Windows hibaelhárítási megoldásai helyett
lakásfelújítással kapcsolatos ötleteket kapunk. Azt, amit tényleg
akartunk.
3.0

Sokan – nem
alaptalanul, de leegyszerűsítve – egyenlőségjelet húznak a 3.0 és a
Szemantikus Web között. A jelentésalapú technológiák valóban fontos
szerepet töltenek be: egymástól független adatrögöket kapcsolnak össze,
és helyeznek kontextusba, azaz kezelhetőbbé, könnyebben értelmezhetővé
teszik az információt. Az információ még „közelebb” kerül hozzánk, még
személyesebb lesz.

A 3.0 azonban
főként integráló szerepe miatt jelent hatalmas előrelépést. Egységesen
tudjuk majd használni a jelenleg még különálló forrásokat, például
utazási bédekkereket és online jegyfoglalást. Nem kell honlapról
honlapra barangolnunk, míg megvásároljuk az óhajtott matériát.
Összeforrnak, közös környezetbe kerülnek (és – csúnya magyar
kifejezéssel – személyre szabódnak) a 2.0 elemei. Még általánosabban
fogalmazva: a webtechnológiák eddigi generációi – horizontális és
vertikális keresés, közösségi hálózatépítés, stb. – a 3.0-ban
egyesülnek. Értelmet nyer Sramana Mitra első olvasásra dodonainak tűnő
képlete.

Mindehhez természetesen a
jelenleginél komplexebb, még kifinomultabb technológiai megoldások, jobb
mesterségesintelligencia-algoritmusok szükségesek. Csak így érhető el,
hogy a 3.0-ás környezetben a nyaralásunkért (bevásárlásért, stb.)
felelős utazási (és egyéb) ügynök munkáját húsvér személyek helyett
személyünkhöz igazított botok (intelligens ágensek) elődeiknél
hatékonyabban és gyorsabban végezzék el. Így lesz valóban
felhasználóbarát a Web.