A publicisztika a történelemérettségivel is foglalkozik:

„Mit jelenthet mindez a történelemérettségi számára?

A jelenlegi konkrét intézkedés elsősorban a magyar nyelv és irodalom érettségijét és annak előkészítő bizottságát érinti. Nem állítható tehát, hogy Takaró Mihály befolyásának megszüntetése önmagában automatikusan átalakítja a történelemérettségit.

Ugyanakkor Lannert Judit már egyeztetett a Magyartanárok Egyesületével és a Történelemtanárok Egyletével is. A megbeszélésen az érettségi követelményeinek módosítása, a magyar- és történelemoktatás megújítása, valamint a közoktatás átfogó reformja is szóba került.

A történelemérettségi esetében ugyanazt az egyensúlyt kell megtalálni, mint az irodalomnál.

Kell a kronológiai tudás. Ismerni kell az Árpád-házat, Mohácsot, a török hódoltságot, a reformkort, 1848-at, Trianont, a kommunista diktatúrát és 1956-ot. Nem lehet forrásokat értelmezni, ha a diák nem tudja, milyen korban keletkeztek.

De a történelem nem merülhet ki évszámok és uralkodók felsorolásában. A diáknak meg kell tanulnia összevetni a forrásokat, felismerni a propaganda nyelvét, megkülönböztetni a tényt a véleménytől, és megérteni az okok és következmények kapcsolatát.

A hazafias történelemoktatásnak nincs oka félni a forráskritikától. Éppen ellenkezőleg: a nemzeti önbecsülés nem a múlt megszépítéséből, hanem annak vállalásából születik. Egy felnőtt nemzet képes egyszerre büszke lenni hőseire, gyászolni veszteségeit és szembenézni saját tévedéseivel.

A történelemérettségi akkor szolgálja a magyar kultúrát, ha nem előre gyártott politikai válaszokat kér számon, hanem történelmi gondolkodást. A nemzeti nézőpont és a tárgyilagosság nem zárják ki egymást.”

A teljes cikk itt olvasható