Trianon után a határon túlra került magyar gazdasági elit sokkal inkább megőrizte a befolyását, mint arra emlékezni szoktunk, az országcsonkítás a személyi egzisztenciájában nem feltétlenül károsította a magyar polgárságot, vannak, akik még jól is jártak a határváltozásokkal – mondja a G7 Podcast heti adásában Rigó Máté történész.

A bostoni Brandeis Egyetem oktatójának közelmúltban jelent meg Háború, profit, Trianon. Hogyan vészelte át a polgárság az első világháborút? című könyve. Ebben az I. világháború utáni impériumváltások társadalmi hatásait nem a Magyarországon ismerősen otthonos traumaalapú megközelítésből vizsgálja: a trianoni területveszteségeket Elzász-Lotaringia sorsával veti össze, és némileg meglepő módon arra a korabeli jut, hogy Kelet-Közép-Európában – legalábbis ekkor – kevésbé volt súlyos az etnikai alapú leszámolás, mint Nyugaton. Sőt, hogy még provokatívabbak legyünk: a korabeli erdélyi magyar elit egy része nem is járt olyan nagyon rosszul a Romániához kerüléssel.

Hogy lehetséges ez, mit kellene újragondolnunk a nagy történelmi törésekkel kapcsolatban, és mi volt a gazdasági-politikai háttere a Trianon előtti és utáni közép-európai rendnek? Erről beszélgetünk a G7 Podcastban, miközben a térség geopolitikai viszonyai kedvéért visszamegyünk kicsit a kiegyezés újraértelmezéséig, megkérdőjelezzük a “boldog békeidők” néhány népszerű mítoszát, és szóba kerül a magyar klasszikus polgárosodás és kapitalizmus aranykorának egy-két ismerős visszássága is.

A műsort a fenti lejátszás gombra kattintva is meg lehet hallgatni, de jobb feliratkozni ránk valamelyik okostelefonos podcast-appban, és a Spotify-on is be lehet követni minket.

A közép-európai rend a kezdetektől német rend, ami Bismarck dolgozószobájában jön létre, és a magyar elitek a felemelkedésüket nagyon jelentős részben Németországnak köszönhették. Valamint a korabeli, protekcionalista-nacionalista gazdaságpolitikát folytató magyar államnak, melynek emlőin lehetősége volt megnőni: nálunk a nemzeti tőkésosztályt már akkor is állami eszközök és az uram-bátyám rendszer hízlalta fel – hangsúlyozza Rigó Máté.

Az államtól való függés az I. világháborús eszkaláció idején biztosan nem segített, mégha a háborúba való belépést valószínűleg akkor sem lehetett volna megúszni, ha van egy erősebb önálló polgárság.

Probléma, hogy nincs egy önállóan gondolkodó, államtól független gazdasági elit 1914-ben, aki bármilyen módon befolyást tudna gyakorolni a politikai elitre. Nincsenek önállóan gondolkodó, nagyszabású üzletemberek.

– mondta a történész a beszélgetésen.

Bár nem akartunk lépten-nyomon aktualizálni, vannak egyértelmű történelmi párhuzamok, amiket nem érdemes megkerülni sem:

• Hogy veszítette el már bő száz éve is a közpénz közpénz jellegét a bőkezű ipartámogatásokban?
• Hogy épült a magyar modell a szociális és munkásjogok hiányára, az olcsó munkaerőre és arra, hogy nem nagyon kellett sztrájktól tartani?
• Hogy működött a szankciós politikák korai verziója, a központi hatalmak ellen 1914-ben kezdett brit blokád, és hogy jött ki ebből például a magyar gazdaság?

Miközben a trianoni területelcsatolások után százezernyi magyar menekült érkezett a megcsonkított országba, és családok millióinak okozott évtizedek alatt sem feldolgozható traumát a veszteség és a szétszakítottság, látni kell, hogy egyáltalán nem mindenkinek rendült meg a státusza. Rigó Máté elsősorban az erdélyi magyar elitek sorsát vizsgálva értelmezi újra a törés és folytonosság kérdését, rámutatva, hogy a magyar és román polgárság sokszor egymásra utalva, egymással szorosan együttműködve élt tovább Nagy-Romániában, és a magyar kisebbségbe tartozókat sem lehetetlenítették el úgy, mint például az Elzászból kitelepített németeket.

Kelet és Nyugat, viszonya, Közép-Európa sorsa és a kis magyar kapitalizmustörténet újragondolva: Háború, profit, Trianon Rigó Mátéval.

---

Itt hallgatható meg a podcast és olvasható a cikk is

---

Ha további hasonló híreket olvasna, a kék ikonokra kattintva támogassa munkánkat!