Pontosan
hatvan évvel ezelőtt, a Rákosi-korszak legsötétebb éveiben létrehozták
Nagy-Budapestet. A metropolisz második születésnapja így 1950. január
elseje is lehetne, bár ezt az évfordulót nem nagyon ünnepli azóta se
senki. Szintén nem emlékezünk ma már Buda és Óbuda 160 évvel ezelőtti
egyesítésére, amit 1861-ben érvénytelenítettek. (Forrás:
hvg.hu)

Budapestet 1873-ban
alapították, az erről szóló törvényt 1872-ben hozták ugyan, ám 1873.
november 17-én vette át „Budapest főváros tanácsa az ügyek vitelét a
működésüket előző napon megszüntető városi tanácsoktól” – írja Vörös
Károly történész. A rendszerváltás óta ezt a napot, november 17-ét
szokta ünnepelni a Fővárosi Önkormányzat. E nap emlékeztet Pest, Buda és
Óbuda egyesítésére, a modern nagyváros
megteremtésére.

Kevésbé emlékezetes
viszont 1950. január elseje, amikor hatalmas megyei városokat – többek
között Újpestet, Kispestet, Pesterzsébetet – csatoltak a fővároshoz. Azt
a Csepelt is ekkor olvasztották be, ami 1993-ban sikertelen
népszavazást tartott arról, hogy a XXI. kerület kiváljon-e Budapestből,
hogy megyei jogú város legyen.

Mindez jól mutatja, hogy míg Óbuda, Pest és Buda
egyesítését egyértelműen pozitív döntésként ünneplik ma is,
Nagy-Budapest létrehozását korántsem ítéli meg kedvezően a közvélemény.
Budapest kibővítését talán azért is hajlamos a politika elfelejteni,
mert részben Kádár János nevéhez köthető. Az 1956-os forradalom utáni
pártvezér, a megtorlásért is felelős politikus 1949-50-ben még „csak”
belügyminiszter volt. Így a kormány illetékes tagjaként ő terjesztette a
parlament elé 1949 végén a Nagy-Budapest létrehozásáról szóló
törvényjavaslatot.

Kádár
belügyminiszteri szerepe nem ezért volt hírhedt 1949-50-ben: ő volt
ugyanis e tisztségében a Rajk-per egyik levezénylője. Budapest
megalapítása alig két hónappal követte a leváltott korábbi bel- és
külügyminiszter, a kommunista Rajk László kivégzését.

Nem véletlen tehát, hogy sok ünnepelnivaló nincs
Nagy-Budapest létrehozásában, aminek közigazgatását még jobban
összekuszálta a rendszerváltás, kiélezve a kerületek és a főváros
viszonyát. Azóta is egy területen kétféle önkormányzat működik: a
kerületi és a fővárosi, egymást sokszor akadályozva, bürokratikus
akadályokat állítva egymás elé.

De
nézzük, mi is történt a korabeli Magyar Nemzet szerint 1949/50
fordulóján. 1949. december 8-án, csütörtökön arról számolt be a lap,
hogy „Megszületik végre Nagy-Budapest”.

Az újság ezután ismerteti a törvényjavaslatot, amelynek
bevezetője munkásmozgalmi kontextusba helyezi a főváros kibővítését: „a
nagytőkések és földbirtokosok népellenes államhatalma évtizedeken át
meggátolta a Budapesttel szomszédos, főleg munkáslakta településeknek a
fővárossal való egyesülését, hogy ezzel lehetetlenné tegye a főváros
önkormányzatában a munkásosztály politikai befolyásának
érvényesülését”.

Hogy valójában ez a
nyakatekert szöveg mit jelent, azt Varga László világítja meg a
Budapesti Negyed 1998-as 20-21. számába írt tanulmányában: „A
kommunisták számára Nagy-Budapest létrehozásához az 1947-es
országgyűlési választások budapesti kudarca adta meg a döntő lökést.
Felismerték, hogy amíg az eredeti területen két szatellit-pártjukkal sem
értek el abszolút többséget, addig a kialakítandó új közigazgatási
határok között megszerezték volna azt. A sors iróniája, hogy ezt a
különbséget nem a Budapest környéki kommunista, hanem szociáldemokrata
szavazatok eredményezték.”

Van némi
racionális érvelés is persze az 1949-es jogszabály Magyar Nemzet-beli
indoklásában: „A gazdaságilag összefüggő és egymásra utalt
településeknek ez a mesterséges elkülönítése a Budapest környékén lakók
számára kulturális, egészségügyi, közigazgatási és gazdasági szempontból
egyaránt súlyos hátrányokat jelentett.” És ebben van is némi igazság:
Nagy-Budapest létrehozását először „komolyabban” (a Wikipedia szerint)
Bárczy István polgármester vetette fel 1906-ban, Harrer Ferenc írása
alapján. Ezt két évvel később követte az első részletesen kimunkált
javaslat: a Bárczy-Harrer féle
tervezet.
 

Ezután az első területbővítés 1930-ban
következett be – amint arról Tarjányi Sándor írt 1972-ben a fővárosi
törvényekről szóló rövid könyvében. Még a Budapestet „bűnös városként”
kezelő Horthy-rendszer idején is megnövelték a fővárost: új kerületi
beosztás született, és hozzácsatolták a csepeli Szabadkikötőt és a
Budaörsi repülőteret.

Olvassa
el a hvg.hu teljes cikkét »