Régészek
több tucat templomból álló hálózatra bukkantak a mai Németország,
Ausztria és Szlovákia területén.
(Forrás: National
Geographic)

A földből és fából épült
templomok kétezer évvel korábban keletkeztek, mint a megalit kultúra
szimbólumának tekintett angliai Stonehenge, valamint az egyiptomi
piramisok. Több mint 150 gigantikus műemléket azonosítottak be európai
régészek a mai Németország, Ausztria és Szlovákia földjei és városai
alatt. A földből és fából épült, vallási célt szolgáló épületeknek volt
bástyájuk, és palánkot is húztak köréjük. A régészek szerint a
civilizáció tagjai akár az ötven métert is elérő hosszúságú házakban
csoportosan éltek. A bizonyítékok szerint szarvasmarhát, juhot, kecskét
és sertést tartottak. A szenzációs felfedezésről az Independent brit
napilap szombati száma számolt be.

A civilizáció közel 7000 éve,
időszámításuk előtt 4800 és 4600 között létezett. A feltételezések
szerint ismeretlen oknál fogva 200 év után tűnt el a történelem
süllyesztőjében. A felfedezés egyébként annyira új, hogy a régészek még
nevet sem találtak a civilizációra. Az elmúlt években több helyen is
folytak ásatások – amelyek végül arra ösztökélték a kutatókat, hogy
újraértékeljék a hasonló, alaposan még nem vizsgált, akár 150 méter
szélességet is elérő komplexumokat, amelyeket légi fotókon azonosítottak
Közép-Európa szerte. A régészek most úgy vélik, hogy e száznál több,
nagyon korai vallási központot teremtő civilizáció egy jó 600 kilométer
széles sávban élt: a mai Ausztria, Csehország, Szlovákia és
Kelet-Németország területén.

Különleges templomra bukkantak Drezdában: a szakrális
belső teret két sánc, három töltés és négy árok vette körül. A régészek
szerint a templomok a civilizáció életében a konszolidáció, a gyarapodás
időszakában keletkeztek; ez a kontinens közepén a mezőgazdaság
elterjedésével következhetett be. Elképzelhető, hogy a frissen feltárt
kora neolitikumi műemlékek, tulajdonképpen Európa első miniállama, a
területen élő törzsek versengésének következménye.

Relatíve rövid idő, száz-kétszáz év után a civilizáció
összeomlott, aminek okát a régészek egyelőre nem ismerik.
Elképzelhetőnek tartják, hogy eltűnt az összekovácsoló
társadalmi-politikai kényszer az itt élők életéből.

Az újkőkorszaki vallási helyek három éve tartó kutatása
számos furcsaságra fényt derített. Egyrészt kiderült, hogy mindegyik
templomot csak néhány generáció használta, talán maximum száz évig.

Másodszor a mérések szerint minden
templom belső szakrális területe körülbelül ugyanakkora: egyharmad
hektár volt. Kiderült az is, hogy a templom körüli kör alakú árkokból az
átmérőtől függetlenül, mindig ugyanannyi földet hordtak el. Más szóval:
az építők ha csökkentették az árok mélységét, növelték az átmérőt,
esetleg fordítva. A lényeg, hogy az elhordott föld mennyisége szinte
mindig ugyanannyi lehetett. A régészek ebből arra gyanakodnak, hogy a
földmunkákat azonos státuszú emberek végezhették ugyanannyi napig –
talán egy vallási naptár előírásai szerint

A régészek szerint a belső szakrális tér sáncokkal,
töltésekkel, árkokkal való megerősítése nem védelmi célokat
szolgálhatott, sokkal inkább azt akadályozták meg vele, hogy a
hétköznapi emberek bepillantást nyerhessenek a titkos rituálékba. A
vizsgálatok szerint minden templomot gondosan elföldeltek mielőtt
felhagytak használatával.

A régészek
szerint a most feltárt helyek Európa első nagyméretű földépületei. A
feltételezések szerint a civilizáció tagjai néhány száz évvel korábban a
Duna vidékéről, a mai Észak-Szerbia illetve Magyarország területéről
érkeztek. Kő-, csont- és faeszközöket, geometriai mintázatú
agyagedényeket, valamint kisméretű ember-és állatszobrokat készítettek.
Az egyik falura Lipcse közelében, Aythranál bukkantak rá. A 25 hektáron
elterülő faluban körülbelül 300-an élhettek.