A
Budapesti Szakképzés-fejlesztési Terv szerint a közeljövőben 20-22
középiskolát vonnának össze a fővárosban, aminek következtében több száz
pedagógus elveszítheti az állását.
(Forrás: Hírszerző)

A fővárosi közgyűlés hétfőn egyeztetett az
érdekképviseletekkel, a Pedagógusok Szakszervezete (PSZ) szerint azonban
a konzultációnak jóval előbb meg kellett volna történnie. A felvételiző
diákok egyelőre sötétben tapogatóznak.

A reformot – amely körülbelül ötven intézményt érint
majd közvetlenül – a főváros vezetése azzal indokolja, hogy a mostani
oktatási rendszer szétaprózott, költséges és pazarló. Schiffer János
volt oktatási és kulturális főpolgármester-helyettes lapunknak elmondta,
hogy a szakképzések ritkítása már 1995-ben elkezdődött, párhuzamosan a
textilipari és az építőipari szocialista nagyvállalatok
leépülésével.

A kamarák és a
munkaügyi igazgatóságok segítségével akkor felmérték, hogy milyen
szakképzésekre volna nagyobb igény, s ennek nyomán erősödött meg az
informatikai, közgazdasági, pénzügyi és kereskedelmi képzés – ezeken a
területeken azonban mára jelentős túlképzés alakult
ki.

A rendszer szétaprózottságára
lenne megoldás, hogy a jelenleg működő, de még fejlesztés alatt álló két
térségi szakképző központ mellé létrehozzanak a tervek szerint még
körülbelül tizet, 20-22 középiskolát pedig összevonjanak – nyilatkozta
lapunknak John Emese, az SZDSZ fővárosi oktatáspolitikusa. Schiffer is
megerősítette, hogy a gyakorlati műhelyeket koncentrálni kell, a sok
kicsi intézmény ugyanis nem képes kielégíteni az elvárt technikai
igényeket, másrészről pedig uniós támogatásokra is csak a nagyobb
intézmények számíthatnak.

Schiffer
szerint a szétaprózottság és a pazarlás mellett problémát jelent és
indokolttá teszi a reformot a gyerekszám folyamatos csökkenése, most
ugyanis 20-30 százalékkal kevesebb a diák, mint 1990-ben. Jelenleg
körülbelül 10-13 ezer tanuló hiányzik a rendszerből, s mindössze 65
százalékos a feltöltöttség. John szerint pont ezért jó a pedagógusoknak
is a reform, hiszen így nem kell azért aggódniuk, hogy lesz-e elegendő
diák egy osztály elindításához.

A
reformokkal ilyen formában azonban nem ért egyet a Pedagógusok
Szakszervezete (PSZ). Árok Antal, a szervezet alelnöke ugyan elismeri,
hogy a szétaprózottság és a pazarlás létező problémák, az ad hoc jellegű
lebonyolítást viszont kifejezetten ellenzi. A Fővárosi Közgyűlés
hétfőre szervezett egy fórumot, ahol a tervezett átalakításokkal
kapcsolatban tárgyaltak az érdekképviseletekkel. Árok szerint ugyanakkor
elfogadhatatlan, hogy nem voltak korábban előzetes egyeztetések, s azt
is kifogásolja, hogy a kérdéskört csak „költségvetési elemként közelítik
meg”.

A PSZ alelnöke arra is
rávilágított, hogy a reform lebonyolítása a diákok és a szülők
szempontjából is problémás, sok helyen ugyanis már most hétvégén
megkezdődnek a felvételik, így viszont a diákok akár olyan intézménybe
is jelentkezhetnek, amely hamarosan megszűnik. Szintén problémákat vet
fel az, hogy a pedagógusok óraszámát kettővel növelő kormányzati döntés
nyomán keletkezett „pedagóguslétszám-felesleg” a középiskolák
összevonásával megugrik, vagyis újabb elbocsátások
várhatók.

John szerint szakmai
szempontok alapján dől el, hogy melyik pedagógustól válnak meg, s
mindegyikükkel személyesen egyeztetnek majd. A legvalószínűbb azonban
az, hogy a pedagógus diplomával nem rendelkezők, illetve a nyugdíjasok
veszítik el az állásukat. Schiffer szerint eddig még mindig sikerült
ezeket az egyeztetéseket feszültségek nélkül
levezényelni.

John lapunknak arról
számolt be, hogy hét évre összesen 4,5 milliárd forintot szán a
költségvetés a pedagógusok átképzésére, ennek pedig idén 10 százaléka
lesz pályázat útján lehívható. Az oktatáspolitikus szerint az
elbocsátott pedagógusok számára a felnőttképzés jelentheti a
jövőt.

Az 1997/98-as tanévben a
közoktatásban résztvevő diákok száma még 79 ezer volt, a 2006/2007-es
tanévre ez a szám 63 292-re csökkent. Így míg 1998-ban egy pedagógusra
12,61 tanuló jutott, ez az adat ma 9,24. A gyermekek létszámának
csökkenésével egy időben – kisebb ütemben ugyan, de – a pedagógusok
száma növekedett, így a ’98-as adatokhoz képest, amikor 6265 pedagógus
volt a fővárosban, ma 6850 van. Az intézmények megszüntetése azt a
kérdést is felveti, hogy mennyivel kell majd egy diáknak többet utaznia
azért, hogy eljusson az összevonások után számára kijelölt intézménybe.
Ez azonban Schiffer szerint azért nem problémás, mert felmérések szerint
a diákok nem lakóhely szerint választanak iskolát, hanem sokkal inkább a
szak iránti igény, az intézmény profilja és hírneve alapján. Létezik
például olyan iskola, ahol a tanulóknak csupán 5 százaléka lakik az
adott kerületben. Fontos leszögezni, hogy az összevonások esetében nem
csupán adminisztratív változtatásokról van szó, hanem konkrét épületek
bezárásáról. John azonban elmondta, hogy a megszüntetett intézmények
esetleges eladásának bevételét minél nagyobb arányban igyekeznek majd az
ágazatban tartani.