Évszázados
elzártság után korlátozott számban bár, de a nagyközönség is
felkeresheti a Vatikán titkos levéltárát. Az intézkedés célja a Dan
Brown-regények által keltett hisztéria lecsillapítása, és a történeti
valóság bemutatása. (Forrás: Múlt-kor)

 Dan Brown Angyalok és démonok című
regényében, majd az abból készített filmben bemutatott archívum egy
csúcstechnikával felszerelt raktárra hasonlít, amely a Pentagon és a
James Bond-filmek világát idézi, ahol golyóálló üvegek és acélliftek
védik az ősi kódexeket.

A valóság
azonban egész más: bár a több millió dokumentumot őrző intézmény a
kutatók számára több mint 100 éve látogatható, az egyházi állam az
elmúlt hónapokban az újságírók és a nagyközönség számára is lehetővé
tette a korábban elzárt helyek felkeresését. A látogatók egyelőre a
levéltár történetét bemutató, igencsak borsos árú könyv vásárlói közül
kerültek ki.

Az intézmény ma a Szent
Péter Bazilika mögötti épületben található, és azt a svájci gárda
mellett az egyházi állam saját rendőrsége is vigyázza. A levéltár
azonban csak a mítoszok és az összeesküvés-elméletek hívei számára
borzongtató: maga a Titkos Levéltár név sem a titokzatosságra utal,
hiszen az a latin secretum szóból származik, amely jelen esetben „magán”
vagy „privát” értelemmel bír jelent, hiszen ezek a dokumentumok a pápák
magánlevéltárának részét képezik. Marco Grilli, az archívum
igazgatóhelyettese szerint ez a helyes név, hiszen valójában nincs annyi
titkuk, mint azt a külső szemlélő hinni szeretné.

A pápai levéltár története egyidős a pápasággal.
Kezdetben szétszórt iratanyagokból állt, majd 649-ben egységesítették,
és költöztették a Lateráni Palotába. A 11. században a Palatinus dombra
vitték a levéltárat, ám már ezekben a korai évszázadokban szembesülni
kellett azzal, hogy az anyag nagyon sérülékeny, mivel a legtöbb
dokumentumot papiruszra írták. Az első regisztert és a folyamatos
levéltári dokumentációt III. Ince (1198-1216) rendelte
el.

A 13. század közepén, IV. Ince
(1243-1254) pápasága alatt az anyag egy darabig Cluny-be költözött, míg a
14. század elején Perugiába szállították át. Innen Assisibe került,
majd végül 1339-ben vitték Avignonba. A pápaság Rómába történő
visszatérésekor az iratok Avignonban maradtak, ezért egy külön
levéltárat alakítottak ki Rómában. Ezt a két irat-együttest 1738-ban
egyesítették.

A Tikos Levéltárat
(Archivio Segreto Vaticano) V. Pál utasítására 1610-ben választották el a
Vatikáni Könyvtártól, és teljesen ekkor zárták el a
külvilágtól.

Az 1815 előtti
anyagokat XIII. Leó tette kutathatóvá 1881-ben. Legközelebb 1924-ben
oldottak fel iratokat, ekkor XVI. Gergely pápaságának végével (1846.
június 1.) húzták meg a nyilvánosság határát. 1966-ban IX. Pius
pontifikátusára (1878-ig), 1978-ban XIII. Leóéra (1903-ig), majd
1985-ben X. Pius és XV. Benedek pápaságára (1922-ig) terjesztették ki az
időhatárokat. 2002-ben XI. Pius pontifikátusának anyagait oldották fel
részlegesen, míg a teljes anyag 2006-tól vált elérhetővé. Arról egyelőre
nincs szó, hogy a leginkább vitatott megítélésű XII. Pius tevékenysége
mikor válik megtekinthetővé.

A
levéltár jelenleg 85 iratfolyókilométer anyaggal rendelkezik (azaz a
levéltárban található iratokat 85 kilométer hosszan lehetne egymás mellé
állítani), a mai napig külön épületben található, és őrzi hagyományos
szerkezetét: nincs nyilvános katalógus és a nyilvántartásokban nem lehet
böngészni.

A levéltár Európa
legértékesebb történeti forrásainak tára: itt találhatók Michelangelo
levelei, a Giordano Bruno és Galileo Galilei elleni inkvizíciós per
részletei, vagy akár VIII. Henrik házasságának érvénytelenítését kérő
levele is.

A Titkos Levéltár máig
legnagyobb rejtélye a kora középkori iratanyag sorsa: vagyis, hogy az
elmúlt 100 évben miként semmisülhetett meg a világ legértékesebb, 8.
század előtti eretnek írásokat tartalmazó kora középkori iratanyaga. A
levéltár közleménye szerint „nem egészen ismert okokból” történhetett
meg.

A látogathatóságnak és a
fokozott nyitottságnak egy célja van: eloszlatni azokat a tévhiteket,
amelyeket A da Vinci-kódhoz hasonló, populáris, ám annál hiteltelenebb
könyvek keltenek a nagyközönségben.