Életének 98. évében elhunyt Fejtő Ferenc író, újságíró, történész. Az [origo] az elhunyt jó ismerőjét, Glatz Ferenc akadémikust kérte, emlékezzen vissza Fejtő Ferencre.

Szívroham következtében hétfőn, 98 éves korában elhunyt Fejtő Ferenc magyar történész, újságíró, Kelet-Európa-szakértő – tájékoztatta fia az MTI-t. Fejtő Ferencet a párizsi Notre Dame-székesegyház mellett található Hotel Dieu nevű kórházban érte a halál, ahova egy héttel ezelőtt tüdőembóliával szállították be. Temetéséről később intézkednek. A magyar kormány saját halottjának tekinti a történészt.

Fejtő Ferenc 1909-ben született Nagykanizsán Fischl Ferenc néven. Az Eötvös Kollégiumba a numerus clausus miatt nem vették fel, egyetemi tanulmányait így a pécsi és a budapesti egyetem bölcsészkarán végezte. Fiatalon áttért a katolikus hitre, Pécsett magyar-francia-német szakra járt, Budapesten pedig magyart, irodalomtörténetet és germanisztikát hallgatott. Fejtő Ferenc az egyetemen bekapcsolódott a baloldali Bartha Miklós Társaság tevékenységébe, szoros barátságot kötött József Attilával. Hamarosan az illegális kommunista mozgalom aktív tagja lett – e tevékenységéért 1932-ben egy év börtönbüntetésre ítélték.

Szabadulása után  Fejtő Ferenc már nem járhatott egyetemre és nem is taníthatott, 1934-től azonban – eltávolodva a kommunistáktól – a szociáldemokrata napilap, a Népszava munkatársa lett, és Fülöp Ernő néven rendszeresen publikált kritikai tanulmányokat a Nyugatban és az erdélyi Korunk című folyóiratban. József Attilával és Ignotus Pállal együtt a Szép Szó című társadalomtudományi folyóirat alapítója lett. A marxizmus humanistább, liberálisabb változatához, a szociáldemokráciához – ha kritikusan is – egész életében hűséges maradt.

Fejtő Ferencet 1938-ban egyik cikke miatt hathavi börtönbüntetésre ítélték, amiért bírálta a magyar kormány németbarát politikáját. Ismerőseitől tudta meg, hogy a hatóságok internálását tervezik, ezért Horvátországon keresztül elhagyta az országot, és Párizsba költözött. Ezután hét évig a Népszava párizsi tudósítója volt, a második világháború idején részt vett a francia ellenállásban, miközben itthon majd egész családját kiirtották.

Az emigráció idején számos lapban publikált, és a világháború vége után átvette a párizsi magyar nagykövetség sajtóirodájának vezetését. Rajk László letartóztatása után azonban, 1949-ben lemondott a sajtóiroda vezetéséről, megszakított minden kapcsolatot a radikalizálódó hazai kommunista vezetéssel, és politikai menedékjogért folyamodott Franciaországban, ezzel a végleges távolmaradás mellett döntött.

1950-1979 között az AFP hírügynökség munkatársa volt, a kelet-európai kommunista diktatúrák elemzésével foglalkozott. 1947 és 1989 között nem tért vissza hazájába. Először 1952-ben jelent meg A népi demokráciák története című munkája, amely ismertté tette nevét – Magyarországon a mű két kötetben, bővített kiadásban csak 1991-ben jelent meg. A népi demokráciák története a kelet-európai sztálinizmus elemzésének alapműve, óriási tárgyismeretre támaszkodó megközelítései ma is érvényesek. A 16 nyelvre lefordított, Franciaországban tankönyvként is használt mű számos francia szimpatizánst ébresztett rá a valóságra.

Fejtő emellett könyvet írt az 1956-os forradalomról, 1972 és 1982 között a párizsi Politikai Tanulmányok Főiskoláján a Szovjetunióval és Kelet-Európával kapcsolatos szemináriumok igazgatója volt, 1973-ban pedig műveiért megkapta a bölcsészdoktori címet. Franciaországban a 20. századi értelmiség egyik nagy alakjának tartják. 2006-ban magyar nyelven jelent meg József Attiláról szóló könyve.

1989 júniusában, Nagy Imre és társai újratemetésére jött először haza Magyarországra. Felesége, Hilmayer Róza 2000-ben hunyt el. Két gyermeke és egy unokája van, az 1974-ben született színész, író filmrendező, Raphael Fejtö.

Fejtő Ferenc a Francia Becsületrend Lovagja (1988), a Francia Nemzetgyűlés Nagy Irodalmi Díja (1975), a Pulitzer-emlékdíj (1994), a budapesti díszpolgári cím, a Magyar Köztársasági Érdemrend középkeresztje a csillaggal, a Magyar Köztársaság Érdemrendjének Nagykeresztje, a Francia Becsületrend tisztje, a Nagy Imre Érdemrend birtokosa, valamint a Pécsi és a Szegedi Tudományegyetemek díszdoktora.

„Életművész a legnemesebb értelemben”

„Talán az egyik utolsó európai értelemben vett értelmiségi volt. Nyitott volt a legkülönbözőbb kultúrák iránt – az egyik héten még zsidó teológusokkal, a másikon muszlimokkal folytatott hosszú beszélgetéseket” – emlékezett vissza Glatz Ferenc akadémikus, aki jó barátjának tartotta Fejtő Ferencet. 1989 óta ismerte a történészt.

„Sokszor próbálták beskatulyázni politikai pártok mögé, de ő sosem lépett be egyetlen pártba sem. Nem fogadta el, hogy egy értelmiséginek be kell állnia valamelyik politikai táborba. Bár a baloldalhoz állt közelebb felfogásában, a munkáiban a konzervatív értékek is felbukkannak. A nyitottságot tartotta a legfontosabbnak” – mondta az akadémikus. „Az élete a liberális és a szociáldemokrata irányzatok közötti folytonos dialógusban telt” – tette hozzá.

Otthonos volt a 18. század, az Osztrák-Magyar Monarchia történetében éppúgy, mint az egész szovjet korszakéban. Több műve Magyarországon is kötelező, nagyszabású történeti munka, ugyanakkor apróságok is szenvedélyesen tudták érdekelni – mondta. „Kilencvenöt évesen képes volt Rudolf trónörökös haláláról önálló kutatásokat folytatni. Máskor este hét-nyolc körül hívott fel, hogy beszámoljon a párizsi polgármesteri választások állásáról” – emlékezett Glatz Ferenc.

„Szerette a zenét, a szép műalkotásokat, és szerette a szép nőket. Szerette a remek borokat, a jó étkeket, nagyon szeretett fürdőbe, masszőrhöz járni” – mondta. Külföldön részben erről volt híres Fejtő Ferenc: az élet élvezetéről. Külföldön sokra tartották a közéleti aktivitását, és azt, hogy a hátrányát előnyére tudta fordítani, hiszen Párizsban emigráns külföldi újságíróként kezdte – emlékezett az akadémikus. Fejtő Ferenc „a szó legnemesebb értelmében vett életművész volt” – mondta.

Eredeti cikk ([origo])