Hosszú betegség után elhunyt Benda Gyula történész, az ELTE Gazdaság- és Társadalomtörténeti Tanszékének tudományos főmunkatársa, a 18-19. századi társadalomtörténet kutatója – adta hírül a Múlt-kor.

Benda Gyula 1943-ban született. Érdeklődési körét minden bizonnyal meghatározta, hogy édesapja, Kálmán a 17-19. század kiváló kutatója volt. 1961-1966 között elvégezte az ELTE magyar-történelem szakját, majd a Strasbourg-i egyetemen szerzett képesítést európai tanulmányokból.

Kutatási területe igen szerteágazó volt. Foglalkozott egyetemes és magyar társadalom- és gazdaságtörténettel, falusi és mezővárosi anyagi kultúrával. Előszeretettel művelt „száraznak” tűnő tudományágakat: a történeti demográfiát, a historiográfiát. Ez utóbbinál a francia Annales iskola vívmányait használta fel és kívánta a magyar tudományos élettel megismertetni. Feldolgozási módszeréhez egyaránt hozzátartozott a levéltárakban való aprólékos munka, a szakirodalom részletes feldolgozása és a számítógép nyújtotta lehetőségek kiaknázása.

Munkahelyei is jól mutatják Benda Gyula sokoldalúságát. 1967-1964 között a KÖzponti Statisztikai Hivatal Történeti Statisztikai Kutatócsoport tudományos munkatársa volt. Eközben, 1968-1971 között magyar nyelvi lektorként tevékenykedett a Strasbourg-i Egyetemen. 1975-ben a KSH Társadalomstatisztikai Főosztályának osztályvezetője lett. 1980-tól 1991-ig a Néprajzi Múzeum tudományos munkatársa. Az ELTE-re 1991-ben került. Ekkor már komoly oktatási tapasztalattal rendelkezet, mivel tanított az ELTE Jogi Karán, Az Eötvös Kollégiumban, a Széchenyi István szakkollégiumban. Később a megalakuló Károli Gáspár Református Egyetem is számított rá. A francia kapcsolat ezen a területen is kimutatható: több ízben a párizsi École des Hautes Études en Sciences Sociales vendégtanára volt.

Számos tanulmány, tudományos cikk jellemzi publikációs tevékenységét, amelyen ha végigtekintünk, első látásra talán periférikusnak látszó témákkal találkozunk. Árpaaratás sarlóval és kaszával Lébényszentmiklóson, keresztszülői kapcsolathálók és a lakásfelszereltség változásai Keszthelyen nem tartoznak a sorsfordító kérdések közé. Ugyannakor Benda rávilágított arra, hogy a kisebb közösségek, szűkebb régiók  makro- és mikrotörténelme nagyon fontos tanulsággal szolgálhatnak az utókor számára, és ezek alapján fontos következtetéseket is le lehet vonni a nagy egészre nézve. Ugyanez a helyzet a történeti statisztikával is. Önálló könyvben adta közre az 1767-1867 közötti magyar mezőgazdaság statisztikai adatait. Kötetrészként mutatta be Keszthely népességének számadatait 1696-1851 között. Számok, adatok sorakoznak egymás mellett és alatt. De ilyenkor nem szabad megfeledkeznünk az ezekbe fektetett már-már monoton kutatómunkáról.

A történetírás története, az ún. historiográfia művelése sem sorolható a katartikus élmények közé. Azonban a nagy történész-elődök gondolatainak, véleményeinek, vitáinak a vizsgálata sok kihívást rejt magában. Rá lehet világítani, hogy az akkori társadalmat milyen kérdések foglalkoztatták, a kutatók hogyan dolgoztak, és ezek alapján milyen erényekkel rendelkeztek, milyen hibákat követtek el. Így komoly módszertani változásokat is ki lehetett mutatni. Benda Gyula számos tanulmányban tért ki a történetírói iskolák, a történész műhelyek fontosságára, rávilágított a különbségeikre. Olyan francia kutatók nyomdokain kívánt haladni, mint Marc Bloch és Fernand Braudel.

A gazdaság- és a társadalomtörténet vizsgálata kiemelkedő részét jelentette munkásságának. A kis településektől kezdve, a mezővárosokon át egészen a fővárosig át tudta tekinteni ezeket a kérdéseket, amelyeknél természetesen felhasználta a statisztikai adatokat is. Benda magyarázatot próbált adni ezekre a kissé nehezen megfogható problémákra, kereste a változások okait. Miért történt a polgárosodás? Milyen volt az egyes társadalmi rétegek helyzete a különböző közegekben? Van-e sajátosság Európa egyes részeinek fejlődésében? Lehet-e modelleket felállítani? Az egyértelmű felelet – természetesen – még várat magára.

Benda Gyula maga is tevékenyen részt vett történész-műhelyek kialakításában. Az Atelier Magyar-Francia Társadalomtudományi Központ és Doktorképző tagjaként – francia kapcsolatait kihasználva – számos neves oktatót tudott meghívni, akik megismertették a magyar hallgatókkal a legújabb kutatási eredményeket. Alapító tagja volt a Hajnal István Körnek, amely  alapelvei között vallotta a különböző nézetek és megközelítések sokszínűségének tiszteletét, a kölcsönös reflektálást. Részt vett a magyar számítógépes adatarchívum létrehozásában. A TÁRKI égisze alatt működő kezdeményezés célul tűzte ki a történeti feldolgozások, forrásközlések adatállományainak állandó formában való tárolását. Szerkesztette a Néprajzi Közleményeket, az Osiris Kiadó és a Csokonai Könyvkiadó több sorozatát. Bízzunk abban, hogy az általa megkezdett kutatásokat munkatársai és tanítványai tovább folytatják.

Főbb művei:

• Statisztikai adatok a magyar mezőgazdaság történetéhez 1767–1867. Számok és történelem, 1. Budapest, 1973.
• A Somogy megyei adózók termése 1816-ban. In: Somogy megye múltjából 8. Kaposvár, 1977. 135–185.
• A keszthelyi uradalom 1850 előtti hagyatéki és vagyoni összeírásai I-II. Keszthely 1711–1820. Budapest, Néprajzi Múzeum, 1988-1995.
• Egy Zala megyei köznemesi gazdaság és család a XVIII. század közepén (Parraghy László hagyatéka). Agrártörténeti Szemle, 1984. 1–84.
• Budapest társadalma 1945–1970. In: Budapest Főváros Levéltára Közleményei 1984. Budapest, 1985. 51–91.
• A polgárosodás fogalmának történeti értelmezhetősége. Századvég, 1991. 2–3. 169–176.
• Rúzsás Lajos és Benda Kálmán levelei. Benda Kálmán hagyatékából közreadja Benda Gyula. In: A Dunántúl szolgálatában. Szerk.: Horváth Gyula .  Pécs, 1995. 147–161. old.
• Utószó Marc Bloch A történész mestersége c. munkájához. Budapest, 1996. 201–217.
• Keszthely – egy monografikus társadalomtörténeti kutatás tanulságai. In: A Központi Statisztikai Hivatal Népességtudományi Kutatóintézetének 2001. Évi Történeti Demográfiai Évkönyve, Budapest, 223–249.
• A francia társadalomtörténet intézményeinek története. In:  Bevezetés a társadalomtörténetbe. Hagyományok, irányzatok, módszerek.Szerk.: Bódy Zsombor–Ö. Kovács József.  Budapest, 2003. 113–124

Ez év januárjában, a Történelemtanárok Egyletének honlapján jelent meg egy fontos írása, amelyben azt hangsúlyozta, hogy a nemzeti identitás, a nemzeti tudat formálását a történeti tudásra, az illúzióktól mentes és a kritikai tudomány eredményeire kell építeni.