Elképzelhető,
hogy egy 250 éves emlékművön található titkos jelzés elvezet a szent
kehely mostani lelőhelyéhez. Legalábbis ezt állítja egy idős brit
házaspár, akik egész életüket a kódfejtésnek szentelték.
(Forrás:
National Geographic)

Egy közép
angliai város, Staffordshire 250 éves emlékművén található titkos
felirat megfejtésén már igen sokan dolgoztak – mindeddig eredmény
nélkül. Nemrégiben azonban a második világháború kódfejtőközpontjának, a
Bletchley Park-nak két egykori munkatársa olyan megoldást adott, mely
állításuk szerint könnyen elvezethet a Jézus által az utolsó vacsorán
használt szent kehelyhez, a Szent
Grálhoz.
 
Első pillantásra talán nehéz megérteni, hogy mi
köze lehet egy 250 éves emlékművön található feliratnak Jézushoz és a
Szent Grálhoz, ám a nyugdíjazott kódfejtő házaspár egy meglepő teóriával
előállva mégis azt állítja, hogy nemsokára akár a Szent Grált is
megtalálhatják.

A titkos kód,
melynek megfejtésén maga Charles Darwin is sokat dolgozott,
tulajdonképpen mindössze 10 betűből áll: „D.O.U.O.S.V.A.V.V.M.” Azt
ugyan már eddig is feltételezték, hogy az 1748-ban készült emlékmű
valamilyen kapcsolatban állhat egy titkos renddel, de generációk egész
sora sem birkózott meg a feladattal, melyet a rend tagjai adtak
fel.

Oliver és Sheila Lawn,
nyugdíjazott kódfejtők szerint is „sokkal nehezebb volt megfejteni ezt a
pár betűt, mint a második világháborúban a németek által használt
Enigma rendszert” – írja a BBC angol nyelvű honlapja. Oliver Lawn
szerint az üzenet egy titkos keresztény szektától származik, és az áll
benne, hogy Jézus tuljadonképpen egy evilági próféta volt, isteni
tulajdonságok nélkül.

A kód rövid
megfejtése, miszerint „Jézus, mint istenség nem létezik”, természetesen
eretnek tanításnak számított még a protestantizmusáról oly híres 17.
századi Angliában is. Lawn szerint a kód „Sion szerzeteseitől”
származik, akik egyesek szerint a templomos lovagrend utódjainak
tekintették magukat.

A tempomos
lovagrendről viszont azt tartották, hogy ők a Szent Grál őrzői. Ráadásul
az emlékművön található dombormű alkotója, Nicholas Poussin valóban egy
titkos rend tagja volt a kortársak tanúsága szerint. Ez a titkos rend a
feltételezéseket követve vagy a templomosok rendje vagy a Sion
szerzetesrend lehetett.

Persze ha a
legújabb nyomok révén esetleg sikerül is eljutni a Szent Grálhoz
(amelyet azért hittudósok és komoly történészek igencsak kétségbe
vonnak), akkor is még ott állunk egy következő talány előtt: vajon mi is
volt valójában ez a Szent Grál? Alapjában véve még abban sem jutottak
dűlőre a tudósok, hogy egy kelyhet vagy pedig egy ládát kell keresni. Az
egyik hagyomány szerint ez nem más, mint Jézus által az utolsó vacsorán
használt kehely, melyet arimateai József vett magához Jézus halála
után. József a kelyhet Angliába vitte és elrejtette.

Később aztán ezt a kelyhet próbálták megtalálni a
legendás Arthur királlyal együtt a kerekasztal lovagjai. A hagyomány
szerint a cél az elveszett paradicsomi állapot visszaállítása lett
volna, ám tulajdonképpen a soha el nem érhető tökéletes harmónia és
megvilágosodás, a teljesség elérésének örökké elérhetetlen szimbóluma
maradt ebben az értelmezésben a kehely.

Egy másik hagyomány szerint a kehelyben fogta fel a
megfeszített Krisztus vérét arimatei József. Ezt a kelyhet aztán még a
Szentföldön elrejtette, és csak több mint ezer évvel később a keresztes
hadjáratok során fedezték fel a templomos lovagrend tagjai. Ezt követően
a rend tagjai magukkal hozták Európába a kelyhet, és egy titkos helyen
őrizték.

Egy harmadik változat
szerint arimateai József olyan italt adott Jézusnak a Grál-kehelyben,
mely merevgörcsöt okozott a megfeszítetten. Miután mindenki úgy vélte
Jézusról, hogy meghalt, arimateai József segítségével megszüntették az
ital hatását és Mária Magdalénával együtt, akit ez a deszakralizált
hagyomány Jézus feleségének tartott, a mai Dél-Franciaország területére
menekültek. A Merowing királyok eszerint magának Jézusnak lennének a
leszármazottai.

Az egyik
legismertebb legenda szerint azonban a Szent Grál tulajdonképpen nem is
egy kehely volt, hanem, mint azt az Indiana Jones és az utolsó
kereszteshadjárat című ópusz is állítja, tulajdonképpen a zsidók és
Isten között létrejött szövetség, illetve a tízparancsolat írott
változatát őrizték benne. Eszerint a Grál nem volt más, mint az
elveszett frígyláda.

Komoly
hittudósok és történészek azonban azt állítják: mindezek a történetek
valóban csak a legenda körébe tartoznak. Nézetük szerint az sem biztos,
hogy a Grál egyáltalán létezett, de ha létezett is, inkább csak a
titokfejtés bizsergető érzése táplálja a Szent Grál fellelése utáni
hajszát – valójában igen valószínűtlen, hogy valaha is megtalálják
azt.

A modern ember misztikus
vozódása az ilyen, múlt homályába vesző jelenségek iránt, leginkább
önmaga elbizonytalanodását tükrözi. A biztos talaj kicsúszott az emberek
lába alól, s most a homályban keresik a kapaszkodót – vélik a tudósok
és a hozzáértők.