Szöveges
értékelés: félreértésekkel, hiányosságokkal, és bevált módszerekkel.
Jobban ösztönzi-e a gyereket a tanulásra néhány mondat, mint egy jó
jegy? (Forrás: MR1 Kossuth Rádió)

Ahány ház, annyi szokás, az iskolák is ezerféle módon
értékelnek. Van, ahol egy sablonban vonalzóval húzzák alá a tanárok a
jellemzőket, másutt más féloldalas fogalmazványt írnak a gyerekről.
Szöveges értékelés: félreértésekkel, hiányosságokkal, és bevált
módszerekkel. Jobban ösztönzi-e a gyereket a tanulásra néhány mondat,
mint egy jó jegy? 

Megbukott az iskolában. Mármint a
minisztériumi íróasztal mellett kitalált módszer. Sem a
gyerekek, sem a szülők nem értik a szöveges értékelést. A tanárok is
bevallják: azért végzik ezt, mert kötelező. De azért a szülők
megkérdezik: tanárnő, ez hányasnak számít. És a gyerekek is
bizonytalanok. Helyesírása jó – olvassák a félévi értékelést. De a jó az
négyesnek számít. Akkor most négyes vagy ötös az eredményük?


Ráadásul a szöveges értékelés nem motiválja a
gyereket. Az anyuka meséli: a lányánál osztályzatokat adnak, és a
gyerekek vesenyeznek, ki kapott több ötöst. Még kirándulni is elviszi az
iskola a sok ötöst gyűjtőket. A fiúnál ez nincs, és nem is igyekeznek a
gyerekek. Ők matricát kapnak. Egy zacskóból maguk választhatják ki a
matricát. Ha jól közlekednek az utcán, akkor már jár nekik a matrica!
Így  lehet butaságban tartani egy
nemzedéket…

A módszer kitalálója és gyakorlatba
erőltetője vajon hány matricát érdemelne?