A tankönyvekkel kapcsolatos problémákról, és tananyag csökkentésérő is beszélt a Reggeli Gyors mai vendége, a Történelemtanárok Egyletének tagja. Repárszky Ildikó szerint mindig van olyan ügy, ami miatt harcolni kell.

A tankönyvszerzőként is ismert középiskolai tanár elmondta, abban reménykedik, hogy hamarosan újra megnyílik majd a tankönyvpiac és újra előveszik majd azokat a kész, félkész tankönyveket, amiket a mostani szabályozás miatt félre kellett rakni. Mert több olyan tankönyv is volt, amit már elkezdtek megírni, átdolgozni. Arra kérdésre, hogy most miért nem kérik fel tankönyvírásra, Repárszky Ildikó elmondta, hogy a általában – évfolyamonként két tankönyvet használnak az iskolákban, és azok közül a tankönyvek közül amelyek ilyen módon még porondon vannak az egyik egy régi sorozat része, aminek megvan a szerkesztőgárdája. A kísérleti tankönyvek készítése viszont – a szakember véleménye szerint átpolitizálódott, és már csak azért sem kapna felkérést, hogy dolgozzon bennük, mert megkritizálták őket. A tanárnő hozzátette: sok olyan kolléga szállt be ezek szerkesztésbe akik jóhiszeműen vállalták a munkát és nem rajtuk múlott, hogy nem az lett belőle, amit szerettek, volna.

Pikó András kérdésére, ami arra vonatkozott, beleírhatott-e valaki a kész anyagba, Repárszky Ildikó azt válaszolta: Nincsenek tankönyvszerzők, tankönyv fejlesztők vannak, illetve egy olyan testület, amelyik összeszerkeszti a különböző anyagokat. Ez az eljárás egyrészt szakmailag aggályos, másrészt azért, mert nincs olyan szakértő, aki a teljes anyagot átlátja – fejtette ki. A szakember ugyanakkor kiemelte, hogy ezek előremutató tankönyvek, mert munkára, kutatásra ösztönzik a gyerekeket.

A Történelemtanárok Egyletének tagja egyetértett abban, hogy csökkenteni kell a tananyagot, de úgy vélte, itt sem az ésszerűség érvényesül. Úgy vélte: az sem jó, hogyha a francia forradalom összes eseményét megtanulják és az sem, ha szinte teljesen kiveszik az érettségi témái közül. hozzátette: hiába szeretne egy történelemtanár kreatívan történelmet tanítani, mondjuk úgy, hogy eljátszanak egy bírósági tárgyalást, amin védik és vádolják Robespierre-t, ha a gyereknek nincs meg az ehhez szükséges háttérismerete, vagy amíg nem tanul meg érvelni és fogalma sincs a retorikáról.

A történelem és a politika viszonyáról Repárszky Ildikó azt mondta: a tankönyv számára egyfajta bázis, amiből szemezget, de, ha problémát lát, nem rejti véka alá, sőt felhívja a diák figyelmét, hogy figyeljen oda. De annak is hangot adott, hogy a pártpolitika, vagy a direktpolitizálás nem megengedhető. Amikor a történelem politikai vonzatai szóba kerülnek a tanár gyakran falakba ütközik a tanár és a diákok hallgatnak, nem szívesen nyílnak meg ebben a témában egymás előtt.

A közéleti szereplőként is aktív szakember beszélt arról is, hogy a minding megpróbálja „odatenni” magát, mindig van valami, ami miatt ki kell állni. Felelevenítette a legfrissebb ügyet, ami arról szólt, hogyan nem egyezetett és hogyan döntött a kormány az új történelematlaszok használatáról az érettségin; holott ezekben nincs kronológia, névmutató, és a térlépek is problémásak.

Forrás