Rekonstrukciós
kísérlet(ek) – A Balázs Béla Stúdió 50 éve. Kiállítás és vetítések a
Műcsarnokban: 2009. december 16. és 2010. február 21.
között.
BBS – egy egyedülálló
jelenség
A Balázs Béla Stúdió, a
„BBS” a ’80-’90-es évekig megkerülhetetlen fogalom volt egyetemista,
értelmiségi és művész körökben. Most lép felnőtt korba az a generáció,
amelyik már nem tudja, mi az a BBS, és nem is sejti, hogy a Balázs Béla
Stúdió a világ filmművészetének páratlan, egyedülálló műhelye volt. 271
rendező, 50 év, 511 film – ez a Balázs Béla Stúdió számokban kifejezve.
Műfajok tekintetében a teljes spektrumot felölelik az itt készült
alkotások: kisfilmek, nagyjátékfilmek, dokumentumfilmek, animációs
filmek, kísérleti filmek, experimentális filmek, videóművek, művészeti
dokumentációk stb. A fiatalok szűk szakmai köréből 1959-ben létrejött
filmklubot az Aczél György nevével fémjelzett kádárista kultúrpolitika
emelte be a hivatalos filmgyártás rendszerébe 1961-ben. Szervezetbe
tömörítve felügyelete alatt kívánta támogatni a Filmművészeti
Főiskoláról kikerült fiatal filmművészeket. A BBS fiatal alkotói a
kezdetektől a filmnyelv megújítására, a filmmel való kísérletezésre
használták ezeket a politika által megszabott kereteket.
Az évek során úgy tematikájában,
mint a filmes kísérletezést tekintve, esztétikai és politikai értelemben
egyaránt egyre merészebb alkotások kerültek ki a stúdióból. A magyar
filmművészet számos képviselője a BBS-ben kezdte pályafutását. Többek
között: Szabó István, Sára Sándor, Elek Judit, Gazdag Gyula, Huszárik
Zoltán, Rózsa János, Ragályi Elemér, Tarr Béla, Xantus János, Enyedi
Ildikó, Bódy Gábor. A BBS különlegességét szellemi nyitottságának
köszönheti. A filmesek ugyanis befogadták maguk közé a társművészeteket
és -tudományokat: a képzőművészet, színház, irodalom, zene, szociológia
képviselőit, akik vagy maguk készíthettek itt filmeket, vagy szervesen
részt vettek az egyes művek elkészültében. Így jöhettek létre a híres
BBS-es dokumentumfilmek, mint a Nevelésügyi sorozat, Schiffer Pál Cséplő
Gyuri-ja vagy Ember Judit Menedékjoga. Ezért készíthette el legendás
filmjeit Erdély Miklós, és ezért dolgozhatott itt a kortárs magyar
művészet számos fontos alkotója, mint Birkás Ákos, Dobai Péter, Hajas
Tibor, Háy Ágnes, Maurer Dóra, Szentjóby Tamás vagy Jeney Zoltán,
Vidovszky László, Najmányi László.
A
kiállítás
A Balázs Béla Stúdió
története magától értetődően kínál egyfajta kronologikus megközelítést,
ezért a kiállítás elrendezését részben az időbeliséget alapul vevő
korszakolás határozza meg. A BBS történetét, annak egyes periódusait,
kiemelt munkáit bemutató tárlat azonban nem egy klasszikus
(művészet)történeti kiállítás logikáját követi. A különböző installációs
terek, a kiemelt filmek és filmcsoportok, illetve az őket kísérő
anyagok kiválasztása olyan meghatározó fogalmak köré épül mint a
kreativitás, a közösség, a dokumentálás, az ízlés és a
cenzúra.
Elsősorban válogatott
archív fotóanyagokon, a napi sajtóban és tanulmányokban megjelent
szövegeken és szövegrészleteken, valamint kordokumentumokon keresztül
villant fel epizódokat a Kádár-rendszer kulturális közegéből, a BBS, a
magyar neoavantgárd művészet, illetve a Műcsarnok kiállítástörténeti
kontextusainak összefüggésében.