A 162. nem kerek évforduló, ráadásul a választási kampány is bezavar. Azért így is megjelent néhány a figyelemreméltó cikk a nagy napon. Lássuk!

A forradalom „elfeledett” hősei

Az 1848. március 15-i eseményeket felidézve ma már csak néhány vezéregyéniség alakja jut eszünkbe, pedig sokan voltak – fiatal értelmiségiek és egyetemisták – akik csatlakoztak a Petőfi, Jókai és Vasvári által kirobbantott forradalomhoz. Kik voltak ők és mi lett későbbi sorsuk?

M. Lovas Krisztina cikke a Múlt-koron »

Buda-Pest az ország szíve, de nem ura

„Kossuth Lajos március 15-e első évfordulóján feleségének írt levélben »kis pesti lármának« nevezte a történteket, sokkal fontosabbnak tartva a hadsereg szabadságharcát. De engedélyezte a rezesbandás ünnepséget. Széchenyi aggódott a népképviseleti rendszer miatt, felhozva Jézus és Barabás történetét. Petőfiről elterjesztették, hogy muszka ügynök, ez és némi alkohol hatott az első parlamenti választáson. Csorba László történészt, a Nemzeti Múzeum főigazgatóját kérdeztük a polgári Magyarország kialakulásáról, minden idők legnagyszerűbb magyar kormányáról és a honvéd hadseregnek a világtörténelemben is párját ritkító teljesítményéről.”

Haszán Zoltán interjúja az Indexen »

Megszületett a magyar demokrácia

Nemzetközi események és a reformkori értelmiség kiállása indították el azt a láncreakciót, amelynek végén lángba borult Bécs, majd Pest. Az első felelős magyar kormány – Európa csodálatát kivívva – harcba szállt a haza, a szabadság, az egyenlőség és a testvériség védelmében. 1848. márciusa volt a magyar demokrácia bölcsője.

J. Újvári Zsuzsanna cikke a Figyelőneten »

Szabadság, egyenlőség?

Nemzetek egymás mellett és ellen az 1848-49-es forradalom idején

A Kárpát-medencei nemzetek közös történeti múltjának egyik legkritikusabb pontja a történeti Magyarország magyar és nem magyar nemzetei közötti kapcsolat. Az 1848-as év mérföldkő ebben a folyamatban.

Gidó Csaba írása a Transindexen »

… és egy 10 évvel korábbi március 15.

Az 1838-as dunai árvízről

„Március 15-e emberemlékezet óta az 1848-as forradalmi események szinte kisajátított napja, ám napra pontosan 10 évvel korábban 1838. március 15-én ugyanezen a napon volt a nagy dunai árvíz is, minden idők legnagyobb dunai árvize a maga 1030 cm-es vizszintjével.  Ama nagy árvíz, melynek mentése során mutatott emberfeletti helytállásáért nevezi az utókor Wesselényi Miklóst »dunai hajósként«, s melynek »nyoma« megtalálható a Rákóczi úton árválkodó Szent Rókus templom falán, ahogy emlékezete (Wesselényi dombormű) pedig a Ferenciek terén, a Ferences templom északi falán. A témának szép irodalma van, internetes is.”

A töriblog cikke a nagy dunai árvízről »