A
bolognai rendszerből kell gazdálkodnunk, számos nyugat-európai ország
már túl van a szerkezet létét megkérdőjelező vitákon – értettek egyet a
IV. Pedagógusképzési Napon megtartott A magyar bolognai rendszer címet
viselő beszélgetés résztvevői. (Forrás: Edupress)

Maherz Károly, az oktatási tárca szakállamtitkára is
hangsúlyozta ugyanakkor: felül kell még vizsgálni a tanterveket, a
képzések tartalmát, illetve a tantárgyakért adható kreditek értékét is
újra kell gondolni. A szakmai napot az Eötvös Loránd Tudományegyetem
(ELTE) rendezte meg január 15-én, Budapesten.

A magyar bolognai rendszer című beszélgetésen kiderült:
számos magyar sajátossággal bír itthon a bolognai rendszer. Hauser
Zoltán, az Eszterházy Károly Főiskola rektora elmondta: Magyarországon
hiba volt például, hogy az alapképzés előszobájaként alakították át a
felsőoktatás szereplői a felsőfokú szakképzéseket. Az intézményi vezetők
ugyanis a munkaerő-piaci szereplőkkel való konzultálás nélkül adtak
plusz pontokat a felsőfokú szakképzésben részt vevő diákoknak.
Hozzátette: „nem helyes, hogy a rendszerbe osztott és osztatlan képzések
egyaránt bekerültek, ez a kettősség nem működik jól.” Támogatja
ugyanakkor, hogy különösen a kémia, és a fizika tanárnak tanuló
hallgatók külön ösztöndíjat kapjanak.

Kiss Ádám, a bolognai szerződés aláírója a bolognai
rendszer alapvető struktúrájával kapcsolatban optimista. „A dolgok az
egyetemek szintjén, ahol számos tájékozott ember megtalálható, mindig jó
irányba haladnak. Ha pedig az állami adminisztráció kevesebbet szól
bele a működésébe, még könnyebb lesz alkalmazkodni.”

„A bolognai szerződés megkötésekor hozott
kompromisszumos megoldások okozzák ma a vitákat” – mondta el Mang Béla, a
Miskolci Egyetem stratégiai és fejlesztési rektorhelyettese.
Hozzátette: a két ciklust, az alap- és mesterképzéseket együtt kellett
volna tárgyalni. Így ugyanis azt érték el, hogy a főiskolák vagy
egyetemi cím elérését tűzték ki célul, vagy mesterképzések indítását
fontolgatják. Megjegyezte továbbá, hogy a mesterképzés átmenetei nem
lettek tisztázva, ma is fellelhetők hiányosságok, de nem működik a
kreditbeszámítás, illetve az oktatói mobilitás sem. Elmondta: más,
nyugat-európai országokban már túl vannak ezeken a vitákon, az egyéb,
megoldásra váró problémákkal foglalkoznak.

Klinghammer István, az ELTE Gazdasági Tanácsának elnöke
szerint a jelenlegi problémákat az okozza, hogy a felsőoktatás rövid
időn belül négy változást élt meg, így az integrációs folyamatot, a
normatív finanszírozás kialakítását, a kreditrendszerre való átállást,
valamint a bolognai rendszer bevezetését. A tanárképzéssel kapcsolatban
hangsúlyozta: stabil életpályamodellt kell felállítani a tanárjelöltek
számára.

„Gyorsan ment végbe a
bolognai rendszer bevezetése ugyan, de a folyamat például Németországban
is hasonló sebességgel zajlott le, mégis túljutottak szerkezet létét
megkérdőjelező vitákon” – mondta el Manherz Károly. Hozzátette: igaz,
ott a szakok 30 százaléka maradt osztatlan. Véleménye szerint nem erről,
hanem a tartalmi elemekről kellene beszélnie az intézményeknek.
Bevallotta: nem feltétlenül szakmai szempontok alapján döntöttek például
korábban, amikor az egyes tantárgyakért adható kreditek értékét
meghatározták. Ezeket az egyetemi, főiskolai hatáskörbe tartozó
kérdéseket tehát újra lehetne gondolni. Az alap-, és mesterképzések
számát is át kell gondolni, eredetileg ugyanis 12 alapszakot akartak
megalapítani. Kiemelte továbbá, hogy ugyan számos ország 2020-ra a
mobilitási célokat 20 százalékra kívánja emelni, Magyarország azonban
csak négy százalékot tudott vállalni.