Vajon
tényleg megvalósítható a kihalt állatok eddig csak a fantasztikus
művekből ismert föltámasztása? (Forrás: [origo])

Nem vitás, hogy egy teljes genom birtokában és egy ma
élő közeli rokonnal könnyebb „föltámasztani” egy mamutot, mint egy
dinoszauruszt, írja Henry Nicholls tudományos újságíró a Nature-ben.
Könnyebb, de nem könnyű. Ahhoz, hogy a genomtól egy élő, mozgó állatig
jussunk, sok lépésen át vezet az út. Pontosan meg kell határozni a
kívánt állat genomszekvenciáját, ezekből a szekvenciákból szintetizálni
kell a kromoszómakészletet, a kromoszómákat körbe kell venni
maghártyával, a sejtmagot be kell juttatni egy petesejtbe, majd a petét
be kell juttatni a méhbe, ahol kifejlődik. Jelenleg egyik lépés sem
valósítható meg. Elméletileg is leküzdhetetlenek ezek az akadályok, vagy
valamikor a jövőben mégis újra színre léphetnek egyes kihalt
állatok?

Első lépésként tehát jó
minőségű szekvenciát kell készítenünk a mamut örökítőanyagáról. Mi
számít jó minőségűnek? Svante Pääbo, a lipcsei Max Planck Evolúciós
Antropológiai Intézet genetikai részlegének vezetője, a Neander-völgyi
ember genomján dolgozó kutatók egyike szerint az, ha 10 000
bázispáronként kevesebb mint egy hiba fordul elő. Ehhez 12-szeres
átfedésű minta szükséges. A jelenleg publikált mamutgenomnak nagyjából
0,7-szeres az átfedése. Az átfedés növelése részben pénz és idő kérdése,
de a régi minták igen nagy kihívást jelentenek. Rengeteg bennük ugyanis
a baktériumokból, gombákból és más élőlényekből származó
DNS-szennyeződés.

Tegyük fel, hogy
sikerül annyira jó minőségű DNS-szekvenciát előállítanunk, amelyben már
nincs az életképességet kizáró mutáció. Ekkor újabb probléma tornyosul a
kutatók elé. Pontosan meg kell állapítaniuk, hogyan osszák el a
szekvenciát a kromoszómák között. A legkézenfekvőbb megoldás az lenne,
ha megszámolnák egy ép mamutsejt kromoszómáit, és ezek elejét meg végét
elemezve osztanák el közöttük a genetikai információt. De még a legjobb
állapotban lévő mamutból származó anyag sem őrződött meg annyira, hogy
ez kivitelezhető legyen.

Jelenleg
fogalmunk sincs arról, hány kromoszómája lehetett a mamutnak. Az afrikai
elefánt (Loxodonta africana) genomelemzése most folyik, és valamikor
2009 folyamán teszik közzé a hétszeres átfedésű szekvenciát. Ekkor
alaposan kielemezhetik majd a mamutgenetikusok is, de hatalmas munka vár
rájuk. A mamut ugyanis 7,6 millió éve vált el afrikai ősétől, és ez
alatt a hosszú idő alatt minden bizonnyal rengeteg változás történt a
kromoszómáiban. Az indiai elefánt (Elephas maximus indicus)
genomszekvenciájának földerítése további segítséget jelent majd, mert ez
az elefánt közelebbi rokonságban áll a mamuttal, mint afrikai
testvére.

Végül ott a genetikai
variáció kérdése. Az eddig publikált emlősgenomok zöme – a vázlatos
mamutgenomot is beleértve – minden gén és a genom szekvenciájának
egyetlen változatát jelentik. Az emlősökben azonban minden gén két
példányban – egy apai és egy anyai változatban – fordul elő. Olyan mamut
fölépítése, amelyben a kromoszómapárok egyformák, valószínűleg kész
katasztrófa lenne, ugyanis a hibás gének teljes mértékben
kifejeződnének. A sikerhez tehát valószínűleg a gének legalább kétféle
változatára lenne szükség, ami egyelőre megoldhatatlannak látszó
feladat.