Nagyra
törő tervekkel pályáznak Európa Kulturális Fővárosa címére
(Forrás:
Népszabadság)

Eddig kilenc magyar
város jelezte, hogy 2010-ben Európa Kulturális Fővárosa szeretne lenni. A
kétfordulós, nyílt pályázaton, amelyre év végéig várják a
jelentkezőket, nemzetközi bírálóbizottság választja majd ki a magyar
győztest.

Kaposvár kulturális katedrálist építene, Pécs kultúrpalotát,
Eger a pincerendszeréből kovácsolna tőkét, Budapest pedig máris kész egy
hónapra kölcsönadni a kitüntető címet egy másik magyar városnak;
feltéve persze, ha ő lesz 2010-ben Európa Kulturális Fővárosa. Annak
ellenére, hogy e pillanatban már kilenc magyarországi város aspirál a
lehetőségre, ennél többet egyelőre alig lehet tudni. Elképzelhető, hogy a
pályázók titkolóznak, de az is lehet, hogy most folyik a program
összeállítása. A kulturális tárca alig egy hónapja írta ki a pályázatot;
a részletes elképzeléseket az év végéig várják a megyeszékhelyektől, a
megyei jogú városoktól és az indulását elsőként deklaráló
fővárostól.

Jövőre lesz húsz éve,
hogy Európában megindult a kulturális fővárosok mozgalma. Első ízben a
kezdeményező görög kultúrdiplomata otthona, Athén nyerte el a címet. Az
ezredfordulón egyszerre kilenc város – köztük a módfelett impozáns
Krakkó – töltötte be a kulturális főváros szerepét, azóta pedig
általában évente két település is elmondhatja magáról, hogy a
művészetekben éppen ő a kontinens közepe. 2009-től viszont változni fog a
rendszer: az új belépőkre való tekintettel akkortól egy régi és egy új
tag jelölheti ki egy-egy városát kulturális fővárosnak. Elsőként
Ausztria és Litvánia kapja meg a lehetőséget, majd mi jövünk,
Németország társaságában. Új szín a bevált rendszerben, hogy a magyar
kulturális miniszter úgy döntött: kétfordulós, nyílt pályázaton egy
nemzetközi bírálóbizottság választja majd ki a legjobb programmal induló
magyar aspiránst.

Bár a már ismert
kilenc magyar induló – Budapest, Debrecen, Eger, Győr, Pécs, Sopron,
Kecskemét, Veszprém és Kaposvár – élénk kulturális életét, pezsgő
fesztiváljait, szellemi értelemben inspiráló felsőoktatási életét hozza
fel indokul, miért volna ideális kulturális fővárosa Európának, jó
tudni, hogy a mozgalom célja szerint a címet nem valamiféle fesztivál
jellegű megmutatkozással, hanem olyan programmal lehet elnyerni,
amelyben a város maga is műalkotásként jelenik meg. Athén jelszava a
találkozási pont volt, Luxembourgé a multikulturalizmus szerepe a
szociális kirekesztés elleni küzdelemben, Portóé az urbanitás és
identitás. E szempontból a mi jelentkezőink közül talán Győr jár a
„legtrendibb” úton, hiszen a művészetek és a technika találkozásának
harmóniájára alapozza pályázatát, melyben különleges helyet foglal el az
autó (értelemszerűen az Audi).

Ami
nem jelenti azt, hogy más városaink ne találták volna már ki a saját
„üzenetüket”. Veszprém a magyar nyelvet, a zenét és a képzőművészetet
állítaná a középpontba, Pécs az ókeresztény sírkamrák gondolatkörére
fűzné fel pályázatát, Eger a történelmi múltjára alapozna, Kecskemét úgy
jelenne meg mint Kodály Zoltán városa, Debrecen pedig – mint arra
korábban már utaltak – a protestáns hagyományra és a cívisváros
„legmagyarabb” karakterére tenné a hangsúlyt.

Hogy mindez mennyibe kerül? Úgy tűnik, az aspiránsok is
legfeljebb találgatnak. Győr vezetői 12-15 milliárd forintra teszik a
pályázatukban foglaltak megvalósításának költségeit, Pécsett
négymilliárdra becsülik a tervbe vett kultúrpalota felépítéséhez
szükséges pénzt. Debrecenben is többmilliárdos kiadással számolnak:
ebben egy új színház, egy galéria, egy múzeum és az új Hagyományok Háza
ára is benne foglaltatna.

A pályázat
kiírói ugyanakkor arra figyelmeztetnek, hogy az indulóknak tudniuk
kell, elsősorban magukra és államukra számíthatnak a roppant költségek
fedezésében. A tapasztalatok szerint kulturális fővárosnak lenni 30-35
millió eurós költséget jelent, igaz, Reykjavík alig 8 millióból megúszta
a programot. Helsinki és Graz viszont mindenkit lekörözött, az utóbbi
58 millió eurónál is többet költött a felkészülésre és a megvalósításra.
Tény, hogy ennek eredményeképpen nemcsak Graz maga vált elképesztően
izgalmas, építészetileg és művészeti szempontból új életre kelt várossá,
hanem fővárossága egy éve alatt a művészetről alkotott képet is
sikerült némileg átalakítania. („A kultúra mindennapi életünk
elengedhetetlen része.”)

A fővárosok
többsége esetében eddig az a séma rajzolódott ki, hogy a költségek 40
százalékát országos, 50 százalékát helyi költségvetési pénzekből
fedezték. A maradék 10 százalék volt megszerezhető a magánszférától –
kivéve Santiago de Compostelát, ahol a speciális jogszabályi
környezetnek köszönhetően a pénz 63 százalékát az intézményi
szponzoroktól sikerült összekalapozni. A legkisebb tétel – némileg
kiábrándító módon – az Európai Unió támogatása.

Nemcsak az országnak, hanem a megtisztelő címet elnyerő
városnak is mélyen a zsebébe kell tehát nyúlnia, ha sikeresen szeretné
abszolválni a 2010-es évet. Ezért fölvetődik a kérdés, hogy mi lehet
mindennek a hozadéka. A hozzáértők szerint a választ egyetlen, Grazra,
Krakkóra vetett pillantás is megadja. De gyakran idézik Glasgow példáját
is, ahol 1990-ben negyven százalékkal nőtt a múzeumok látogatottsága, a
korábbinál ötven százalékkal több külföldi kereste föl a várost,
temérdek konferenciát és rendezvényt szerveztek, és ami a legfontosabb: a
város ismert lett, ami a beruházási kedvre is pezsdítőleg hatott. 1992
és 2000 között 102 beruházás 20 ezer új munkahelyet teremtett a skót
iparvárosban.