Százhuszonöt éve, 1889. január 30-án tragikus szenzáció hírét repítette világgá a sajtó: a Bécs melletti mayerlingi vadászlakban holtan találták Rudolf trónörököst és szeretőjét, Vetsera Máriát.

Az esemény hisztérikus hangulatot keltett az Osztrák-Magyar Monarchiában, de főként annak magyar felében, mert a művelt és tehetséges, felvilágosult szellemű fiatalemberhez igen nagy reményeket fűztek. Ferenc József és Erzsébet királynő egyetlen fia (akit a magyar közbeszédben csak Rezső királyfiként emlegettek) a katonai nevelés mellett jogot, művészetet, irodalmat és nyelveket tanult (angolul, franciául, magyarul, lengyelül és csehül is beszélt), emellett sokat utazott.

Rudolf tisztán látta a soknemzetiségű Monarchia problémáit, ellenérzéssel viseltetett az orosz imperializmussal szemben, az udvarban magyarbarátként tartották számon. Liberális és antiklerikális nézetei miatt viszonya apjával annyira elmérgesedett, hogy Ferenc József nem is volt hajlandó fiát bevonni az államügyek intézésébe, Rudolf így jobb híján egy radikális bécsi lapban publikált névtelen cikkeket.

1881-ben – politikai okokból – megnősült, de a rátukmált Stefánia belga hercegnőt soha nem tudta megszeretni. 1887 végén beleszeretett az alig 17 éves Vetsera Mária bárónőbe, akit feleségül is akart venni, házassága felbontásáért a pápához fordult. A viszonynak apja parancsára sem volt hajlandó véget vetni, de helyzete egyre nehezebbé vált az udvarban.

A depressziós, kétségbeesett trónörököst 1889. január 30-án találták holtan szeretőjével együtt a Bécshez közeli mayerlingi vadászkastélyban. A hivatalos verzió szerint Rudolf rábeszélte szeretőjét, hogy együtt menjenek a halálba, és előbb szeretőjét, utána magát lőtte le. Ahogy ilyenkor lenni szokott, már a temetés másnapján a legvadabb híresztelések kaptak szárnyra, a rejtély ma is izgatja az emberek fantáziáját.

Az idők során több tucatnyi, egymásnak is ellentmondó elmélet született, ezekben a halál okaként és módjaként több mint negyven változat szerepel. Akadt, aki úgy vélte, hogy a terhes Vetsera Mária a magzatelhajtásba halt bele, ezután választotta Rudolf is a halált. Élénkebb fantáziájú kutatók szerint egy féltékeny erdész kényszerítette volna öngyilkosságra Rudolfot, avagy egy teherbe ejtett hercegnő fivérével vívott amerikai párbajt elvesztve kellett megölnie magát, netalán veszekedés közben vesztette életét, és a reménytelenül szerelmes Vetsera Mária önként követte a halálba. A halál eszköze sem egyértelmű: a hivatalos változatban puskalövés szerepel, de vannak, akik méregre gyanakodnak.

Akadnak, akik politikai okot sejtenek a háttérben, szerintük Rudolfot apja parancsára, öngyilkosságnak álcázva kivégezték. Egy másik teória hívei szerint Rudolf egy franciák által előkészített puccs élére állt, de az utolsó pillanatban visszarettent, ezért mondtak ki rá Párizsban halálos ítéletet. Megint mások szerint a trónörökös ittas vadásztársai véletlenül lelőtték Vetsera Máriát, majd a rájuk támadó Rudolfot is agyonverték, de az ügybe olyan magas rangú személyek keveredtek bele, hogy a valódi eseményeket el kellett titkolni.

Természetesen azt is rebesgették, hogy az intrikákba belefáradt Rudolf megrendezte saját halálát, szeretőjével elmenekült és messze-messze éltek boldogan. A gyilkossági elmélet hívei az egyházi temetés tényét szokták érvként felhozni, mert a katolikus egyház szabályai szerint ez öngyilkosnak nem jár – a másik fél viszont azzal érvel, hogy az engedélyt Ferenc József eszközölte ki a pápától, fiának elmebajára hivatkozva.

A tragédiáról számtalan könyvet írtak, 1936 óta több alkalommal vitték filmre, született belőle balett, Kálmán Imre tollából operett (persze a műfajnak megfelelő boldog befejezéssel), sőt még japán manga is. A teljes igazság vélhetőleg soha nem fog kiderülni, meggyőző bizonyítékkal egyik változat hívei sem tudtak szolgálni. Legjobban talán Kant egyik mondása jellemzi a helyzetet: „Nem kell mindent elhinni, amit az emberek mondanak, de azt sem kell hinni, hogy minden alap nélkül mondják.”

(Múlt-kor)