„… Kezdve az EU soros elnökségének megmaradt/rugalmas
szerepétől, egészen addig, hogy az európai külügyi szolgálat (European
Policy Centre – EPC) milyen formában fog működni,” – olvasható a
European Policy Centre (EPC) két munkatársának, Janis Emmanouilidis-nak
és Antonio Missiroli-nek egy októberben megjelent
tanulmányban.

 „Az, hogy
az írek igent mondtak a Lisszaboni Szerződésre nagyon jó hír Európának,”
véli Emmanouilidis and Missiroli, mert szerintük „ez fontos lépés a
szerződés életbe lépése felé”.

 „Lehet, hogy a Lisszaboni Szerződés nem
tökéletes, de sok olyan újítást tartalmaz, amelyek növelhetik a
megnövekedett Európa hatékonyságát, átláthatóságát és legitimációját.”
fogalmaztak a szerzők.

 „A ratifikációhoz azonban még mindig szükség
van két tagállam, Lengyelország és a Cseh Köztársaság egyetértésére”,
hívták fel a figyelmet az elemzők. „Az ír és (várhatóan) a lengyel
döntés növelni fogja a nyomást Václav Klaus, cseh elnökön, hogy írja alá
a szerződést, bár egyenlőre még nem lehet megjósolni, hogyan reagál
erre a külső nyomásra,” fejtették ki.

 „Nehéz elképzelni, hogy az erkölcsi
kötelezettségen kívül milyen nyomást lehetne még a cseh elnökre
gyakorolni, amivel aláírásra lehetne bírni,” töprengtek a szerzők.

Az EPC tanulmány arra is rámutat,
hogy ha a Lisszaboni Szerződést nem fogadja el mind a 27 tagállam a
következő brit választások előtt (ami 2010 júniusában esedékes), és a
konzervatívok nyernek, akkor a Lisszaboni Szerződésnek talán egy újabb
népszavazással kell szembe néznie,

„Az idő egyre fogy: az EU-nak hamarosan döntenie kell a
következő Európai Bizottság összetételéről, hiszen a jelenlegi
mandátuma október 31-én lejár,” fejtik ki a szerzők.

„Még Václav Klaus aláírásával a szerződésen sem
szűnik meg az átmeneti időszak. A következő spanyol – és esetlegesen
belga – 2010-es elnökségeknek már meg van a maguk feladata,” vonják le a
következtetést a szerzők.

European Policy Centre: Lisbon mission accomplished? Not yet…(5
October 2009)