Barack
Obama Washingtonban az Unió legjelesebb vezetőjének Bibliájára tette le
hivatali esküjét, amellyel egyben kifejezi kötődését is a nagy elődhöz.
Pontosan milyen örökséget jelenít meg Abraham Lincoln? S lehet-e
bármilyen párhuzamot vonni az Egyesült Államok 16. és 44. elnöke között?
(Forrás: Múlt-kor)

2009-ben
ünneplik Abraham Lincoln születésének 200. évfordulóját, s a
megemlékezések mellett könyvek százai, programok, kiállítások és egy
készülő mozifilm is a tragikus véget ért, és egyben az államalakulat
máig egyik legnépszerűbb vezetőjének történeti örökségét
firtatja.

Nem csoda, Barack Obama,
az Egyesült Államok első afro-amerikai vezetője is bevallottan a nagy
előd lépéseihez igazította saját politikai arculatát. Már a beiktatás
előtt is láthattuk: Obama már 2005-ben, a Time magazinban megjelentetett
esszéjében saját és Lincoln szerepvállalása közötti hasonlóságokat
fejtegette. Az alacsony származáson túl Obama számára az önmegvalósítás
és álmaink beteljesítése jelenti a párhuzamot Lincolnnal. Az
elnökválasztási kampány során elmondott beszédei aztán egytől-egyig e
hasonlóságokat voltak hivatottak kiemelni. A választási győzelem után
nem volt olyan amerikai napilap, amely ne foglalkozott volna Abraham
Lincoln politikai örökségével, amelyet Franklin Delano Roosevelt mellett
John F. Kennedy is magáénak vallott.

Barack Obama tehát mindvégig a legnagyobb elődök
örökségéhez kívánt felnőni. Január 10-én  családjával együtt
kereste fel a Lincoln Emlékművet, majd az előd iránti tiszteletetből
péntektől szombat estig vonatozott. Washingtonban került sor a múlt
vasárnapi ünnepségre, ahol színészek és zenészek köszöntötték a
politikust. Az Új Szabadság Születése című beiktatási beszédét Lincoln
Gettysburgi Beszéde inspirálta. A tetőponton pedig Obama egy olyan
Bibliára teszi majd le az esküt, amelyet 1861 óta nem használtak hasonló
célokra.

Obama elmondása szerint
Doris Kearns Goodwin Team of Rivals című 2005-ös munkája fogta meg,
amely a 16. elnök kabinetjének tevékenységét mutatja be. Leginkább
Lincoln politikustársai felé tanúsított embersége, valamint a
megosztottság helyett egységet kereső ideológiája nyűgözte
le.

Nincs ezzel másként azonban a
leköszönő elnök sem: Bush utolsó sajtótájékoztatóján Lincolnt idézte,
amikor a főparancsnoki tevékenységét illető kritikákra válaszolt. Bush
szerint éppenséggel abban hasonlít Lincolnra, hogy sikerült megfelelően
felnőnie az őt ért kihívásokhoz. Korábban Richard Nixon is megpróbálta
magát a 16. elnökhöz kötni. A vietnami háború csúcsán egy éjszaka
például nyilvánosan felkereste a Lincoln Emlékművet, hogy szellemi
útmutatást kapjon. Ott azonban a magasztos eszmék helyett csak
háborúellenes tüntetőktől kaphatott eligazítást.

Lincoln személye persze nem csak a politikai elit
számára vált igazodási ponttá: a Smithsonian Amerikai Történelem Nemzeti
Múzeumában pénteken Abraham Lincoln: An Extraordinary Life címmel
nyílik nagyszabású kiállítás az egykori államférfi születésnapja
alkalmából. A tárlat több mint 60 különleges tárgyat mutat be az elnök
életéből, így megtekinthetjük akár azt a híres kalapot is, amelyet
1865-ben a Ford Színházban viselt, amikor John Wiles Booth lelőtte. Ezen
felül félszáz fénykép, festmény, vázlat érzékelteti a nemzetet
egyesítő, brutális háborút vívó férfi dilemmáit.

Számos történész igyekszik óvni a túlzott
Lincoln-imádattól. Harold Holzer, a Lincoln President-Elect című munka
szerzője szerint minden elnöknek saját választ kell adnia kora
problémáira. Eric Foner, Lincoln-kutató szerint bármilyen nagyszerű
ember és államférfi is volt Lincoln, ideje abbahagyni az
összehasonlítást. A szakember szerint Lincoln a politikusok
Rorschach-tesztjévé vált, mindenki azt látja benne, amit csak látni
szeretne. Megítélni viszont úgyis csak az utótörténet fényében
tudjuk.