Moszkvában
most újra felmerült: időszerű lenne végre eltemetni Lenint, mert
nemcsak ő, hanem szelleme is végképp a múlthoz tartozik.
(Forrás:
National Geographic)

Nyolcvan éve
fekszik bebalzsamozva Moszkva szívében, „hívők” milliói zarándokoltak el
hozzá, ám az utóbbi időkben már inkább a turisztikai látványosságok
közé tartozik.

Amikor 1924. január 21-én a bolsevik forradalom vezéralakja
hosszabb betegeskedés után elhunyt, politikai harcostársai gyorsan
döntöttek holttestének sorsáról. Január 22-én Alexej Abrikosov, korának
leghíresebb patológusa és anatómusa, már el is kezdte bebalzsamozni
Lenin testét, hogy a forradalmár temetéséig a párt hívei megtekinthessék
a halott vezért. Január 23-án a párt vezetői megbízták Alexej Susevet,
hogy három napon belül álljon elő egy ideiglenes mauzóleum terveivel.
Január 26-án eldőlt, hogy a mai Vörös téren, a Kreml oldalában fogják
felépíteni azt a sírhelyet, amelyet Susev alig öt nappal Lenin halála
után prezentált a párt vezetőinek.

Január 27-én délután négy órakor már „közszemlére is
tették” a fából összetákolt sírhelyen Lenin holttestét, hogy zarándokok
százezrei vehessenek búcsút tőle. Az ideiglenes sírhelyet aztán 1924-ben
átalakították, hogy 1929-ben a fa tákolmányt kiváltsák a ma is látható
építménnyel. 1929-ben dőlt el az is, hogy Lenint mégsem temetik el:
testét újból „kezelésnek” vetik alá, hogy az utókor is bármikor
megtekinthesse. Egyes adatok szerint csak 1924 és 1972 között 72
millióan látogattak el a mauzóleumba, az újbóli balzsamozások pedig
olyan jól sikerültek, hogy sokan el sem akarják hinni: valóban Lenin
nyolcvan éves holtteste látható a Kreml falánál.

A több évtizeden át érkező gyászolók helyett azonban
mára elsősorban turisták ostromolják a Lenin mauzóleum kapuit. A lassan
15 éve megdöntött szovjet rendszernek mégis hosszú életű a szellemi
öröksége: Borisz Jelcin ugyan megválasztását követően rögtön előállt
azzal az ötlettel, hogy Lenint szállítsák végső nyughelyére és temessék
végre el, ám akkoriban igen komoly ellenállásba ütközött ötletével.
Nemcsak a kommunista utódpárt, de a közvélemény java része is
felháborodottan utasította el az új elnök tervét.

A temetés terve időről időre előkerült, ám Jelcin
utóda, Vlagyimir Putyin 2001-ben szintén kiállt a Lenin mauzóleum
fennmaradása mellett. Elemzők és politikai megfigyelők éppen ezért
tartották ugyancsak meglepőnek, hogy múlt hét csütörtökén Putyin egyik
igen közeli tanácsadója, Georgij Poltavcsenyko újból felvetette: Lenin
felett eljárt az idő, és legfőbb ideje lenne végre eltemetni, a
mauzóleumot pedig megszüntetni.

Nyilatkozata után nem sokkal sietett persze leszögezni,
hogy ez nem a Kreml hivatalos véleménye volt, mindössze magánvéleményét
tolmácsolta, ám szakértők szerint nehezen képzelhető el, hogy Putyin
nem tudott Poltavcsenyko akciójáról. Az AP hírügynökség jelentése
szerint Putyin minden bizonnyal a közvéleményt teszteltette
Poltavcsenyko révén: vajon mit szólnának a választók Lenin
eltemetéséhez? Másrészt arra is felhívják a figyelmet, hogy az autoriter
kormányzási formával megvádolt Putyin a külföld és a belföld felé
próbál szimbolikus gesztusokat tenni, hogy ezzel is eloszlassa a
diktátorságáról szóló vádakat.

Az
utolsó szovjet pártfőtitkár, Mihail Gorbacsov nyilatkozatban kárhoztatta
a temetés tervét: szerinte ugyanis az orosz társadalom nem érett még
meg a mauzóleum ledöntésére, és Lenin temetése könnyen társadalmi
feszültségekhez, zavargásokhoz is vezethet. Ebben mindesetre
egyetértenek a szakértők is: az orosz társdalom valóban megosztott a
múlt megítélését illetően, így egy temetés akár a lappangó szociális
konfliktusokat is „begyújthatja”, aminek viszont komoly következményei
lehetnek. Az egyik leghíresebb orosz filmrendező, Nyikita Michalkov
azonban mindezek ellenére határozottan kiállt Lenin elszállítása és
temetése mellett: meglepő módon a keresztény érzületre hivatkozva
követelte Lenin eltemetését, nyilatkozata azonban nem váltott ki
osztatlan sikert az oroszok körében.

Hogy a végkifejlet mi lesz, azt egyelőre nem tudni. Az
azonban biztos, hogy a szellem ismét kiszabadult a palackból. Nem sokkal
Poltavcsenyko nyilatkozata után már Szentpétervár kormányzója,
Valentina Matvienko is azt követelte: temessék el végre Lenint. A
kommunisták ismét hevesen tiltakoznak egy ilyen terv ellen, a
közvélemény pedig egyes felmérések szerint ugyancsak megosztott a
kérdésben: egy neves közvéleménykutató cég adatai szerint az oroszok 40
százaléka szerint maradnia kell Leninnek, 51 százalékuk azonban
eltemetése mellett van. Egy másik kutatás eredménye pedig azt mutatja,
hogy az ország lakosságának közel egynegyede még mindig hősként tiszteli
Lenint.

A megosztottság egyébként
elsősorban a generációk közötti véleménykülönbséget tükrözi: A The
Washington Post című amerikai napilap tudósítója például véletlenszerűen
kérdezett meg több fiatalt a Vörös téren sétálva az aktuális
konfliktusról. Egyikőjük kortársaira jellemző választ adott arra az
egyszerű kérdésre, hogy ki is fekszik a Kreml oldalában felállított
mauzóleumban: „Lenin?” – kérdezett vissza a lány. „Ha jól emlékszem,
akkor ő egy kommunista volt” – tette hozzá a riporter nem kis
megrökönyödésére. Úgy tűnik tehát, hogy amit a politikusok nem tudnak
elvégezni, azt az idő elvégzi: Lenin nemsokára eltűnhet az oroszok élő
emlékezetéből, hogy tényleg a múlt részévé váljon.