A hazai
tankönyvek jelentős része hemzseg a felnőttek számára is nehezen érthető
szakszavaktól.
(Forrás: Index)

A
harmadikosoknak bonyolult mitológia történeteket kell többszörösen
összetett mondatokból kibogozniuk, s a kiadványok gyakran
köszönőviszonyban sem állnak a követelményekkel. Az Oktatási
Minisztérium ezért újra akarja lektoráltatni a könyveket és arra készül,
hogy számszerűen is meghatározza: hány idegen szó és összetett mondat
lehet a szövegben. A kiadók érthetően nem lelkesednek az
ötletért.

„Ha nem vennénk tudomást
arról, hogy 1000-szer ennyi emberről van szó, akkor egy nem egészen 17
km hosszú, 8 és fél km széles téglalapba zsugorított Magyarország
lakóinak számát látjuk” – részlet egy negyedik osztályosok számára
készült matematika könyvből. A fogalmazás, a stílus, a nyakatekert
mondat nem csak a 10 éves gyerekeket izzasztja meg. Egy másik kacifántos
példa: „Mikor Minósz feleségének félig bika alakú gyermeke született,
akkor Daidalosz volt az a híres építész, aki a Minotaurosz számára
megépítette a híres Krétai labirintust, és aki megmutatta Ariadnénak,
hogyan találhat ki belőle Thészeusz.” Ember legyen a talpán az a
harmadikos, aki ezt a szép mitológiai történetet alaposabb mondattani
elemzés nélkül elsőre fölfogja.

Az
oktatási tárca csütörtöki sajtótájékoztatóján egy kis elektronikus
szavazógéppel (az ActiVote nevű eszközt az angol iskolákban röpdogák
megírására használják) rövid közvéleménykutatást végeztek az egybegyűlt
médiamunkások körében, vajon a fenti és hasonló
részletek, hajmeresztő fogalmak hanyadikos tankönyvekből származnak, és
mit is jelentenek.

„A
gyermek nem minitudós, akinek lebutított egyetemi tankönyvet kell a
kezébe adni” – mondta bevezetőül Magyar Bálint oktatási miniszter arról a
felmérésről, amely az elmúlt három évben vizsgálta az általános- és
középiskolai, köztük a szakiskolai tankönyvek használhatóságát. A
vizsgálat lényegileg azt állapította meg, hogy a hazai tankönyvek
jelentős része nem veszi figyelembe a gyerekek életkori sajátosságait,
emészthetetlen mennyiségű anyagot közöl, nyelvezete bonyolult,
illusztrálása hibás. „Míg az utóbbi időben a nemzeti alaptanterv, az
óraszámok csökkentése és az új érettségi rendszer csökkentette a
követelményeket és a tanulók terheit, a könyvek erről mintha tudomást
sem vennének” – mondta Magyar Bálint. „A tankönyvek írói azt sem veszik
figyelembe, hogy azok tartalmilag egyáltalán felfoghatók-e a diákok
számára” – fűzte hozzá ehhez Kojanitz László, a kutatás vezetője, a
Commitment Pedagógiai Intézet főigazgatója. Bár egy-egy szöveg
érthetőséget általában nem lehet teljesen objektívan mérni, az
közismert, hogy a hosszú mondatok és a szakszavak sűrű előfordulása
nehezíti az olvasásértést.

A
tankönyvek vizsgálata rámutatott arra, hogy a hazai tankönyvek
szövegeiben túl sok szakszó szerepel. Ezeket ráadásul inkább csak
megemlítik a könyvek, nem igyekeznek ismételgetéssel a diákok
nyelvhasználatába építeni, mint az idegen nyelv tanulása során az új
szavakat. A biológia tankönyvek összehasonlításában kiderült, van olyan
kiadvány, amelyben egy oldalon átlagosan 44 speciális szakszó található.

A vizsgálat alapján a
tankönyvekben túl magas a hosszú és összetett mondatok aránya is. Ezt a
mondatok karakterszámával mérték. Van olyan szakiskolai tankönyv,
amelyben a mondatok egyharmada hosszabb 150 betűhelynél. Mindehhez az is
járul, hogy a szövegek belső tartalma strukturálatlan, s ezáltal
megnehezíti a magyarázatok és okfejtések megértését.

A baj nem csak a nyelvezettel van. A könyvekben kevés
ábra és kép van, illetve ha van is illusztráció, azt sem mindig jól
használják. Az ábrákat gyakran nehéz megérteni, a lehetséges pedagógiai
funkcióknak csak egy részét használják ki és nem mindig kapcsolódnak
kérdések és feladatok hozzájuk.

A
tárca az elmúlt években több eszközzel is igyekezett enyhíteni a tanulók
terheit. Lényegileg ez a mostani intézkedés is ebbe az irányba hat.
Figyelembe kellett venni azt is, hogy a 15 éves korosztály készségeit
vizsgáló PISA-felmérés rámutatott: a diákok jelentős része nem érti azt,
amit olvas. A tanulási nehézségek hátterében így az is állhat, hogy a
tanulók egy része eleve nehezen birkózik meg a tankönyvszövegekkel.

„Amikor a követelmények és a
tanulók terheinek csökkentését elkezdtem, sokan azzal vádoltak, hogy el
akarom hülyíteni a nemzetet” – sajnálkozott Magyar Bálint. A kutatás
alapján azonban kiderült, hogy a mai tankönyvek a 70-es évekbeliek
tényanyagának dupláját vagy háromszorosát tartalmazzák. „Amikor
csökkentésről beszélünk, ezt vesszük figyelembe, nem a harminc évvel
ezelőtti követelményeket”.

A
minisztérium mindezek alapján meg akarja változtatni a
tankönyvjóváhagyás rendszerét. A jövőben így számszerűen előírják a
tankönyvekben használható idegen szavak számát, a mondathosszúságot, az
illusztrációk és képek arányát, a feladatok típusait és az életkori
sajátosságoknak megfelelő ismeretanyagot. 2006 januárjától így a
jelenleg öt évre szóló tankönyvvé nyilvánítási meghosszabbítási
határozat időtartama két évre csökken. A kiadóknak két év alatt kell az
új kritériumoknak megfelelően átdolgozni kiadványaikat, illetve a nem
megfelelőt kivonni a forgalomból. Az átdolgozott új tankönyvek
változatlanul öt éves engedélyt kapnak majd.

Az Index megkérdezte, miért van szükség ilyen nem éppen
liberális szabályozásra, amikor jelenleg szabad tankönyvválasztás van,
azaz a pedagógusok bármikor átválthatnak a rossz, nehezen érthető
kiadványokról a megfelelő tankönyvcsaládokra. Magyar Bálint szerint
sajnos Magyarországon ezen a téren nem működik a minőségi választás.
Kojanitz László mindehhez hozzáfűzte, vizsgálataik a tankönyvek
kétharmadánál találtak problémákat, köztük a legnagyobb példányszámban
forgalomban lévő könyveknél.

„A
könyvek nyelvezetéről készült vizsgálatot érdekesnek és hasznosnak
tartjuk. Teljes hozzánemértésre utal ugyanakkor, ha a jóváhagyást a
szövegekben lévő idegen szavak száma, a többszörösen összetett mondatok
alapján akarnák átalakítani” – nyilatkozta az Indexnek a Tankönyves
Vállalkozók Országos Testületének elnöke. Koller Lászlóné elhibázottnak
és rossznak tartja, hogy a minisztérium ez alapján akarja felülvizsgálni
a tankönyveket. Kollerné szerint nem emiatt vannak rossz tankönyvek a
piacon: „a jóváhagyási rendszer rossz, drága, s a szakértői névsor is
sok kívánnivalót hagy maga után.” A könyvkiadók képviselője szerint
ezért az egész rendszert újra át kellene gondolni. A könyvek
újralektoráltatása egyébként A5-ös ívenként 20-25 ezer forintba
kerülne.

A kiadóknak saját zsebből
kell fizetniük mindezt? – kérdezte az Index Magyar Bálinttól. A tárca
vezetője szerint a kiadók a Nemzeti Fejlesztési Tervből pályázhatnak
tananyagfejlesztésre, de a piac logikájából következően saját maguknak
is be kell ruházniuk a tankönyvek átalakításába.