Tízmillió
év után találkoztak újra egymással egy főemlős koponyacsontjai –
jelentette be a rudabányai ásatásokat irányító professzor.
(Forrás:
Népszabadság)

Tízmillió év után
találkoztak újra egymással egy főemlős koponyacsontjai – jelentette be a
rudabányai ásatásokat irányító professzor -, a torontói egyetem
hallgatói ugyanis a nyári ásatások során rátaláltak egy ép
állkapocscsontra. Az 1999-ben megtalált és eddig a legteljesebb
Rudapithecus-koponya a jelek szerint lassan teljesen
összeáll.

Jelentős tudományos
eredményről számolt be Rudabányán Kordos László paleontológus
professzor, aki 1979-ben kapcsolódott be a helyi ércbányában a
főemlősleletek kutatásába. Az idei nyári ásatások során – három méterre a
korábban megtalált koponya lelőhelyétől – előkerült egy majdnem
teljesen ép állkapocscsont. A kutatási eredmény igazolta azt a korábbi
feltevést, mely szerint a hét éve megtalált, agykoponyarésszel is
rendelkező, rendkívül ritka koponyadarab eredeti helyének környékén
fellelhetők az ősemlős egyéb csontjai is. A kutatóhelyen korábban már
megtalálták az ugyanazon élőlényhez tartozó combcsont- és
medencecsontpárt, ám a mostani eredmény még inkább a ritkaságok közé
sorolható. Az ilyen leletek különlegessége, hogy a 8-15 millió évvel
ezelőtti időszakból származnak, amelyek az emberré válás korai szakaszát
képviselik. Ekkor még emberszabású ősmajmok éltek, amelyekből később
alakultak ki az emberhez és az emberszabású majmokhoz vezető fejlődési
vonalak. A világon ebből a korból mindössze tizenkét koponyát találtak –
mondta el a professzor -, és ebből négy Rudabányán került elő. Mivel
ugyanannak a lénynek a végtagcsontjai és az állkapcsa is a kutatók
rendelkezésére áll, ezekből nagy valószínűséggel következtetni lehet a
Rudapithecusnak elnevezett ősmajom életmódjára,
mozgásviszonyaira.

Még nem
fejeződött be az új lelet preparálása, az értékelést pedig decemberben a
kanadai David Begun antropológus professzorral közösen végzik. Kordos
László nem tartja valószínűnek, hogy az eredmények alapjaiban
megváltoztatnák az eddigi elképzeléseket az emberré válás folyamatáról. A
jelenlegi álláspont szerint az emberszabású ősmajomcsoport tagjai –
ahová a Rudapithecus is tartozik – lehettek az európai csoporttól elváló
és Afrikában letelepedő ősmajmok, és ők képezték az átmenetet a mai
emberszabású afrikai majmok – csimpánz és gorilla – fejlődési
szakaszához.

Közös kanadai-magyar
kutatások 1997-99-ben már történtek, ekkor került elő az említett
koponya is, idén pedig ismét sikert hozott a nyári tábor idején
folytatott keresés. Az ehhez szükséges pénzt a kanadai tudományos alapok
biztosították, míg az ásatást – ami magyar részről a Magyar Állami
Földtani Intézet és Kordos professzor felügyeletével történt – a
munkálatokban részt vevő tizenhat torontói egyetemi hallgató
finanszírozta.