Letartóztatták
Ausztriában David Irving brit történészt, akit a holokauszt törvénybe
ütköző tagadása miatt köröztek – jelentette be a bécsi
belügyminisztérium csütörtökön.
(Forrás: HVG)

Irvinget Stájerországban fogták el november 11-én, és a
grazi börtönbe zárták. Akár húsz évet is kaphat. Ausztriában 1989 óta
volt érvényben ellene körözés annak az osztrák törvénynek az alapján,
amely a holokauszt tagadását bűncselekménynek minősíti. A brit
állampolgár Irving Ausztriában olyan kijelentéseket tett, amelyek a vád
szerint kimerítik ezt a tényállást. Ha a bíróság bűnösnek találja,
Irving akár 20 év börtönbüntetést is kaphat – közölte az osztrák
ügyészség.

Az eddig legalább 30
könyvet publikált Irving szerint az auschwitzi gázkamrák nem léteztek,
mivel azok csupán „a lengyelek ügyes turistacsalogató attrakciói”.
1977-ben kiadott, majd 1991-ben új fejezettel kiegészített, Hitler
háborúja című könyvében pedig azt állítja: Hitler – legalábbis 1943-ig –
nem tudott a „végső megoldásról”, vagyis a zsidók
megsemmisítéséről.

David Irving
1938. március 24-én egy angol kisvárosban született. Valójában nem is
történész, hiszen egyetemre sosem járt, sem társadalomtudományt, sem
történelmet nem tanult. Ugyanakkor autodidaktaként sok mindent
összeolvasott a második világháború témaköréből, és hamar kialakította a
maga „irvingi” történelemképét.

A
hatvanas évek elején munkásként az NSZK-ban helyezkedett el, itt
kapcsolatba került különböző frontharcos és neonáci szerveződésekkel.
1963-ban jelent meg a Drezda elpusztítása című könyve, melyben egyebek
mellett azt állítja: a drezdai szőnyegbombázásnak 135 ezer áldozata volt
– ez közel háromszorosa a hadtudomány becsléseinek.

Nem sokkal később a háborús bűnösök perében halálra
ítélt náci hadseregparancsnok, Keitel tábornagy fia bemutatta őt Otto
Günschének, Hitler utolsó adjutánsának. Ő hozta össze Irvinget Hitler
egykori munkatársainak, s egyben híveinek belső körével. 1977-ben jelent
meg Hitler háborúja című kötete.

Deborah Lipstadt, az amerikai Emory Egyetem
történészprofesszora 1994 őszén megírta a Holokauszt tagadása című
művét, amelyben mint az egyik legkártékonyabb neonácit és szélhámost
leplezte le a brit történészt. Irving feljelentette Lipstadt professzort
és a könyvet gondozó Penguin kiadót egy londoni bíróságon. Az angol jog
szerint a bizonyítási teher Lipstadt professzorra
hárult.

A londoni bíróság  2000-ben
ítéletben mondta ki, hogy Irving „ideológiai megfontolásokból
szándékosan ferdített el és manipulált tényeket… aktív
holokauszt-tagadó, antiszemita, olyan rasszista, aki a neonácizmust
hirdető szélsőjobboldali csoportokkal áll kapcsolatban”.

A londoni tárgyaláson a bíró
kimondta: a történész „saját ideológiai szempontja szerint
félremagyarázta és manipulálta a történelmi tényeket, bizonyítékokat”,
mi több, „ugyanezen okból Hitlert jogtalanul kedvező fényben tüntette
fel”. A bíró az eléterjesztett és a történész állításait pontról pontra
cáfoló bizonyítékok alapján Irvinget kétséget kizáróan
holokauszt-tagadónak minősítette.

A
londoni perben az egyik „alaptanú” Richard Evans, a cambridge-i egyetem
moderntörténelem professzora volt. Evans 740 oldalas jelentésében
elemezve Irving kutatási módszereit, megállapította, hogy „miközben
Irving valóban hatalmas forrásanyaggal rendelkezik a harmadik
birodalomról, és számos új dokumentumot is felfedezett…, forrásait
gyakran félreértelmezi”. Sőt a náci vezérkar egyik prominense, Heydrich
egy parancsát például akként torzítva idézte, hogy azzal bebizonyíthassa
hipotézisét, miszerint Hitler 1938 novemberében meg akarta akadályozni a
zsidó tulajdonban lévő üzletek elleni, a történelembe Kristallnacht
(kristályéjszaka) néven bekerült támadásokat.

Az Irving-féle állításokat és feltételezéseket cáfolni
érkezett anno a londoni perre Robert Van Pelt holland történész is, aki
maga is írt könyvet Auschwitzról. Ő egy, a németek által 1943
februárjában készített fotót mutatott be a bírónak, amelyen a gázkamrák
tetőzetén szemmel is látható nyílások voltak. Erre azért volt szükség,
mert Irving még a bíróság előtt is azt állította, Auschwitzban nem
léteztek gázkamrák, hiszen „a gázkamrák tetején nem voltak nyílások”,
amelyeken a ciklongázt beereszthették volna.

Irving nem kevés híve szerint a történész a
szólásszabadság mártírja. A holokauszt-tagadó Irving népszerű a magyar
szélsőjobboldali csoportok tagjai között is, akik vitáik során gyakran
hivatkoznak műveire. Két éve Felkelés címmel könyve jelent meg az
1956-os magyar forradalomról. Szerinte az 1956-os felkelés első két
napja zsidópogrom volt, a tömeg fellázadt a „kommunista zsidó kormány
ellen”.

David Irvinget 2003-ban
Csurka István meghívta a MIÉP október 23-i ünnepségére.