A héten kerül az Európai Parlament elé az a német javaslat,
amely szerint a jövőben közös Európai Uniós történelemtankönyvekből
oktatnák a kontinens múltját. A kérdés kapcsán az Egylet elnöke
nyilatkozott a Múlt-kornak.

A
németek egy olyan európai történelemkönyv megírását sürgetik, amelynek
segítségével közös kulturális identitást alakíthatnának ki az Unió
leendő polgáraiban. Az ötlet a német kancellár, Angela Merkel
támogatását is maga mögött tudhatja, aki a német uniós elnökség során –
többek közt – ezzel az oktatási reformmal szeretne maradandót alkotni. A
konkrét javaslatokat az unió oktatási minisztere, Anette Schavan tárja
majd az államok oktatási miniszterei azok következő, heidelbergi
találkozóján. A német oktatási minisztérium szóvivője szerint egy ilyen
történelem-tankönyv a közös európai identitást növelné, és hozzájárulna
az európai kultúra és történelem mindenki számára fontos értékeinek
megismeréséhez.

Az ötlet és annak
Kárpát-medencei vonatkozása kapcsán megkerestük Miklósi Lászlót, a
Történelemtanárok Egyletének elnökét, aki elmondása szerint örülne
annak, „ha nálunk is lenne olyan történelemtankönyv, amely véleményeket
ütköztetne, illetve lehetőség szerint egyeztetett anyagot közölne.
Korábban már elindult egy magyar-szlovák együttműködés, amelynek az a
célja, hogy egy-egy vitakérdésben egymás mellé tegyék a különböző
álláspontokat. Ez mindenképpen üdvözlendő, egy későbbi, reménybeli közös
munka alapja lehet”. Ehhez kapcsolódik az a román-magyar kezdeményezés
is, amely jelenleg még csak Erdély történetét írja újra, de a jövőben
esetleg közös tankönyvek megalkotásához is elvezethet
majd.

Miklósi szerint azonban nem
szabad kapkodni, mivel „a közös történelemkönyv előkészítéséhez hosszú
egyeztetés szükséges. A nyugat-európai, számos országban használt –
választható – tankönyv megalkotásához 6 év kellett. Kevéssé valószínű,
hogy régiónkban ez rövidebb idő alatt megoldható lenne”. A környező
országokkal együtt készítendő, jövőbeli közös könyv kialakítása kapcsán
Miklósi László a tematika fontosságát hangsúlyozta, hiszen szerinte „ha
például az életmód (foglalkozások, viselet, stb .) megfelelő módon
kerülnének be a könyvekbe, bemutatható lenne az egyes kisebbségek
együttélése. S ez már a reménybeli nemzetközi együttműködés előtt is
megvalósítható”.