A
szlovák parlament csütörtökön határozatban szentesítette a felvidéki
magyarok és a németek II. világháború utáni meghurcoltatását
törvényesítő Benes-dekrétumok érinthetetlenségét. De valójában miről is
folyik a vita az Európai Unió tagállamai között?
(Forrás:
Múlt-kor)

Az 1945-ben kiadott 11 ún.
Benes-dekrétum, azaz a csehszlovák kormány és Eduard Benes csehszlovák
köztársasági elnök intézkedései a II. világháború utáni új egységes
csehszlovák nemzetállamnak a német és a magyar nemzetiségtől való
megtisztítását célozták.

A londoni
Csehszlovák Nemzeti Bizottmány és a moszkvai csehszlovák kommunista
emigráció, élén Klement Gottwalddal, a CSKP főtitkárával egyetértett a
magyar és a német kisebbséggel szembeni nyílt erőszak szükségességében, a
nemzeti kisebbségek likvidálásában. A Szlovák Nemzeti Tanács
küldöttsége és a londoni emigráns kormány tagjai 1945 márciusában
Moszkvában megegyeztek az új kormány összetételében, a
kormányprogramban, a nemzeti kisebbségekkel szembeni
bánásmódban.

A szovjet vezetés
szabad kezet adott a Benes-Gottwald kettősnek a magyar kérdés általuk
elképzelt megoldására. A szociáldemokrata Zdenek Fierlinger vezette új
kormány 1945. április 4-én az ideiglenes fővárosban, Kassán hivatalos
elnöki dekrétummal jelképesen átvette a hatalmat, s másnap kihirdették a
valójában már Moszkvában, Gottwald által megfogalmazott, de a londoni
kormány tagjai által is jóváhagyott, 16 fejezetből álló, ún. kassai
kormányprogramot.

A kassai
programnak főként az V., VIII., XI. és a XV. fejezete tárgyalta a
magyarok (s a VII. fejezet Kárpátalja) jövendő sorsát. A VIII. fejezet a
kollektív bűnösség elve alapján kimondta: „Minden német és magyar
egyén, akit a köztársaság, illetve a cseh vagy a szlovák nép ellen
elkövetett bűn alapján vád alá helyeztek és elítéltek, elveszti
csehszlovák állampolgárságát és halálos ítélet esete kivételével a
köztársaság területéről örökre kitiltatik”. Az V. fejezet jelezte a
közigazgatás teljes megtisztítását a nem szláv elemektől, a XI. fejezet
kimondta a magyar földbirtokok elkobzását, a XV. fejezet a nemzetiségi
iskolák bezárását (ez mintegy 800 magyar iskolát és több mint 100 ezer
magyar diákot érintett), a művelődéspolitikában pedig a szláv orientáció
megerősítését.