• Címlap
  • Hírek
  • Tallózó
  • Történelem
  • Történelemtanítás
  • TTE
  • Átláthatóság
  • Adatvédelem
  • English
Hirdetés

Kérjük, segíts, hogy folytathassuk munkánkat!

Számlaszámunk: 11705008 – 20133762.

A támogatás bankkártyával itt lehetséges.

Nagyon köszönjük.

Kortünet
2004. szeptember 2. csütörtök, 0:00

Hazai
kutatás az internetfüggőségről
(Forrás: HVG)

Időről időre rémisztő hírek látnak napvilágot a túlzott
internethasználat ártalmairól. Bár a monitor elé szegezett netbolond
életformája nyilvánvaló veszélyeket rejt magában, egy hazai kutatás
szerint kevés a valódi hálófüggő, s legtöbbjük kinövi a problémát.


Kína Szecsuán tartományában egy
internetkávézóban holtan borult a számítógép billentyűzetére egy 31 éves
férfi, miután 20 órán keresztül játszott kedvenc internetes
szerepjátékával – adta hírül márciusban egy kínai napilap. Két és fél
évvel korábban ennél is meghökkentőbb volt Shawn Wolley, az egyébként
skizofréniával diagnosztizált amerikai fiatalember esete, aki egy online
szerepjáték fantáziavilága és a valóság közt elveszve követett el
öngyilkosságot 2001 őszén. A médiában időről időre felbukkanó hasonló
hírekből a monitor vibráló fényében élő, gépteremben szocializálódott
internetfüggő képe rajzolódik ki, szakemberek vélekedése szerint azonban
árnyaltabb képet kell festeni az új típusú addikcióról.


Az internetfüggőség helyett inkább a „kóros
internethasználat” kifejezés alkalmazását tartja szerencsésnek Ritter
Andrea, az Információs Társadalom és Trendkutató Központ (ITTK)
kutatója. A pszichológus és kutatócsoportja két ízben végzett
felmérésében a hazai internetezési szokásokat és az úgynevezett
internetfüggőséget igyekezett feltérképezni. Az eredmények alapján az
internetezők 6 százaléka sorolható az Ivan Goldberg amerikai kutató
rendszere szerinti „kóros” csoportba. A goldbergi kritériumok szerint
ezek a netezők általában a tervezettnél több időt töltenek a számítógép
előtt olyan, sokszor feleslegesnek tűnő tevékenységekkel, mint például a
céltalannak látszó böngészés vagy a gép fájljainak rigorózus
rendszerezése. Hosszabb távon és szélsőséges esetben aztán a kóros
netezés a társas kapcsolatok, illetve a munkahelyi és iskolai
kötelességek elhanyagolásához, végső soron pedig „begubózáshoz”
vezethet.


Az ilyen jellegű
„internetfüggőség” azonban önmagában ritka jelenség, a korábbi kutatások
leggyakrabban egyéb lélektani problémák, krízishelyzetek tüneteként
kezelik. Ettől eltér Ritter Andrea vélekedése, aki leginkább korosztályi
jellemzőként, a fiatalkori személyiségből következő jelenségként
határozza meg a függőséget. A hazai adatgyűjtések alapján a „kóros
internetezők” jellemzően férfiak, közel 50 százalékuk 20 év alatti,
kétharmaduk pedig még tanuló. A kutató szerint a túltengő netezés
leginkább a tizen- és kora huszonéves korcsoportra jellemző, csakúgy,
mint sok más, deviánsként kategorizált viselkedési forma, például az
alkohol, a drogok és a dohányzás kipróbálása. A serdülő az interneten
különböző szerepeket vehet fel, a másfajta életforma a tinédzserkori
lázadás vetülete is lehet, a világháló emellett kiváló csillapítója a
tizenéves korra jellemző erős információéhségnek is. A legtöbb fiatal
esetében aztán ezek a jelenségek idővel megszűnnek, a személyiség
fejlődése s az identitás megszilárdulása után elpárolog a tinédzserkori
lázadhatnék, majd huszonéves korban megváltozik az érdeklődés és a
gondolkodásmód.


A hazai kutatás
tehát a területet az elsők között vizsgáló amerikai Kimberley Younggal
szemben nem kezeli betegségként a kóros internethasználatot,
mindazonáltal javasol néhány stratégiát, melyek megóvhatják a fiatal
felhasználókat az esetleges komolyabb következményektől. Ritter Andrea
szerint elsősorban „a nagy átlaggal” kell foglalkozni, vagyis azzal a
fiatal internethasználóval, akinek az életét ma már valamilyen –
iskolai, munkahelyi, párkapcsolati – téren mindenképpen befolyásolja a
számítógép előtt töltött idő. Ez természetesen nem jelenti azt, hogy az
igazán problémás esetek ne kapják meg a megfelelő segítséget. A
mindenkori internetezőt emellett elláthatjuk konkrét tanácsokkal, ami
megakadályozhatja a későbbi kóros használat elharapódzását. Fiatal
korban az egyik alapvető pont a célorientált feladatok kitűzése, annak
megakadályozása, hogy a céltalan böngészés örvénye magával ragadja a
netezőt. Az iskolákban így nemcsak a megfelelő számítógépes
felszereltségről és oktatásról kell gondoskodni, hanem a helyes
használat példájával is el kell látni a diákokat.


Ami a média szerepét illeti, Ritter Andrea szerint az
újságokban, tévéműsorokban általában csak a bevezetőben is említett
szélsőséges esetek jelennek meg, legtöbbször a valós kontextusukból
kiragadva. A téma szenzációhajhász és leegyszerűsítő tálalása nemcsak
káros sztereotípiák kialakulásához vezet, de a társadalom nem
internetező csoportjában felerősíti az internetezés „borzalmas”
képzetét. Ez a kutatók terminológiájával élve „morális pánik” azonban az
internet terjedésével, valamint az érintettség okozta befogadókészség
növekedésével természetszerűleg alábbhagy, de az előítéletek lebontása
ebben sokat segíthet.


Eredeti
cikk

Akkor tudunk dolgozni, ha Ön is segít!


Vissza

TTE-tagok figyelmébe:

Éljen a lehetőséggel!

Iratkozzon fel hírlevelünkre!

TTE-közösség

TTE a Facebookon

Youtube-csatorna

Tankönyvek

Hisztorizás podcast

Szlovák-magyar közös múlt

Történelemtanárok (34.) Országos Konferenciája

„Vissza a jövőbe!”- A közösségi média és az AI hatása a történelemre

A Történelemtanárok (34.) Országos Konferenciájának állásfoglalása

Eddigi konferenciáink

Galéria

Cigányok a történelemtanításban

Támogatók

A tte.hu működésének támogatója

Adomány

Címkék

alapvizsga aláírásgyűjtés civil Civil Közoktatási Platform családtörténet előadás emberi jogok emléknap gyász Különóra módszertani cikk NAT tankönyv TTE-konferencia Tényleg!? történelmi atlasz törvény álhírek állásfoglalás érettségi

Partnerek

  • Impresszum
  • Alapszabály
  • Tagdíj
  • Belépési nyilatkozat
  • Támogatás
  • Kapcsolat
Történelemtanárok Egylete 1997-2017