Módszertani ajánlások

Az emberiséget – a régészeti kutatások tanúsága alapján – már több százezer éve foglalkoztatja, hogy megtalálja és megértse az egyéni és közösségi élete értelmét, a természethez, más emberhez (családjához, nagyobb közösségeihez) való kapcsolatának vélt vagy valós összefüggéseit, keretrendszerét.
A fő kérdések lényegében a kezdetek óta nem változtak, a ma – gondolkodó – emberének ugyanúgy fontosak, mint elődeinknek:

Hol vagyunk? – Milyen a világunk? – Lapos, kerek vagy gömbölyű?
Véges vagy végtelen? Mozdulatlan vagy változó?
Rend van benne vagy rendetlenség? Megismerhető-e?
Mi közünk a természethez? Részei vagyunk vagy urai?
Teremtett ez a természet vagy örökké létező?
Kik vagyunk? – Honnan származunk?
Élettelen anyagból, növényekből, állatokból születtünk vagy teremtettek minket?
A testünk, a lelkünk, vagy felsőbb hatalmak is irányítanak minket?
Milyenek vagyunk? – Halandók vagy halhatatlanok?
Mi lesz velünk a halálunk után?
Miért vagyunk sárgák, barnák, feketék vagy fehérek?
Jók vagyunk vagy rosszak?
Sorsunkat ki alakítja? – mi vagy mások?
Urai vagyunk életünknek, vagy mások rabszolgái?
Lehetünk-e boldogok földi életünk során?
Mi  a dolgunk – ha van egyáltalán – életünk során?
Van-e rajtunk kívül álló oka is a létezésünknek?

Ugyanezen kérdésekre még két társadalmi tudatforma keresi a válaszokat: a filozófia és a tudomány! Itt azonban látnunk kell, hogy az elmúlt 150 év kivételével a tudomány módszerei, eszközei és eredményei soha nem (vagy csak nagyon leegyszerűsítve) jutottak el a tömegek, a hétköznapi tudat szintjére. Az oktatási intézmények fő célja – néhány kiváló pedagógus, illetve elitintézmény kivételével – mindig a jó alattvalók képzése volt! Így a több évszázados (időnként évezredes) hagyományoknak, szokásrendszereknek, illetve az ezeken alapuló, koronként és civilizációnként változó értékrendeknek, törvényeknek sokkal nagyobb hatása volt a hétköznapi emberek tudat- és cselekvésvilágára!

A mai magyar közoktatásban – gyakran időhiányra hivatkozva – a legkevesebb idő a jelenkor megismerésére jut. Történelem tantárgyból sokan csak 1956-ig jutnak el, és csak nagyon kevesen tanulmányozzák a rendszerváltást követő magyar és egyetemes társadalmi jelenségeket. Ez eredményezi azt, hogy az országos (ifjúság körében végzett) felmérések során a vizsgált korosztályok e téren megdöbbentő tájékozatlanságról tesznek tanúbizonyságot, saját korukat ismerik a legkevésbé!

Jelen témakörünk iskolai feldolgozása, illetve az ehhez kapcsolódó külső, esetleg helyszíni, valóságos életbeli tapasztalatok és ismeretek feldolgozásával lehetőséget teremthetünk arra, hogy tanítványaink „testközelben” érezzék közvetlen és tágabb környezetükben élő embertársaik problémáit, illetve azok megoldási lehetőségeit. Különösen érdekes lehet ez akkor, ha a közvetlen ismerősük, családtagjuk, barátjuk, szomszédjuk eltérő világfelfogással rendelkezik vagy más kultúrából, civilizációs környezetből érkezett!

Ha a téma megbeszélésébe (ez természetesen családfüggő) a diákok bevonják szüleiket, barátaikat is, akkor olyan lehetőséget teremtünk, hogy a családon és baráti társaságon belül is – interaktív módon – véleményt lehessen kialakítani a szóban forgó kérdésekről. Ez jelentősen segítheti az árnyalt, toleráns gondolkodásmód és felelős cselekvési alternatívák kialakulását. Hiszen látnunk kell, hogy a – széles értelemben vett – iskolai tanulás mellett az új nemzedék értékrendjét a szűkebb- és tágabb társadalmi környezet (benne a média) adta személyes tapasztalatrendszere határozza meg!

Ráadásul napjainkban az egyre gyorsuló technikai-civilizációs fejlődés és a nyomában tért hódító globalizációs folyamatok hatására megnőtt a különböző civilizációk egymásközti érintkezésének lehetősége és kényszere! Összekeverednek a helyi, regionális és világkultúrák, illetve az ezeken fölnövő emberek!

Az átalakuló értékrendszerek szükségessé teszik azon, mában is ható hagyományok vizsgálatát, amelyek az emberi sors fő kérdéseit különböző módokon feszegetik.
A tudományok, a filozófiai rendszerek mellett a vallási gondolkodás az, ami tanulságosan a nagy történelmi vallásokban és a belőlük – hatásukra – kialakuló új vallási irányzatokban öltött testet. Ma élő nézeteik tanulmányozása segíthet mindnyájunknak kiválasztani azokat az emberi értékeket, amelyek segítségével saját életünket – vallással vagy vallási meggyőződés nélkül – tartalmasabbá és szebbé tehetjük.
Ebbe a gazdag, sokféleséget egyesítő eszmevilágba próbálunk betekinteni a témakör feldolgozásakor.

Alapvető célok

−    Az élő világvallások főbb jellemzőinek, értékeinek megismerése és megértése,
    a megismert értékek elemzésével segíteni diákjaink természet- és emberszemléletének fejlesztését, saját életcéljaik megfogalmazásának igényét,
    a vallások értékeinek összehasonlításával erősítenünk kell a dialektikus szemléletmódot, és a totalitás (rész- és egész viszonyrendszere) fogalmának gyakorlatban való alkalmazását,
    a diákok értsék meg, hogy az emberi cselekedeteket mindig az értékrendszerek, illetve azok hiánya határozzák meg,
    erősítenünk kell az interdiszciplináris témafeldolgozásokat, segítve ezzel a komplex struktúrák összefüggéseinek a megértését,
    a vallások gondolatrendszerein keresztül a problémafeltáró és -megoldó képesség fejlesztése,
    az egyes vallások vizsgálata kapcsán kialakuló egyéni és közösségi élmények szerzése és rendszerezése,
    a kíváncsiság, a megismerés vágyának felkeltése, önálló kutatásra és gondolkodásra való ösztönzés.

Módszertani alapvetés

1. Az élő nagy vallások legfontosabb szellemi és erkölcsi tartalmát elfogultság és rangsorolás nélkül, beleérzéssel és tapintattal vizsgáljuk meg. Természetesen nem feledkezünk meg a ma velünk élő természeti népek és némely új vallás hitvilágáról sem.

2. A történelem sok szennyétől megtisztítva magukat az eszméket és értékeket szeretnénk bemutatni, kölcsönös tisztelet alapján. Nem mondhatunk ítéletet egyik fölött sem, de megismerésükkel nagy lépést tehetünk a különböző világkultúrák népeinek megértése felé!

3. A vallások történetében gyakran találunk kegyetlen és barbár elemeket! A könyörület és a bölcsesség felváltva jelenik meg bennük, s az eredmény gyakran kétértelmű. A boszorkányüldözések, inkvizíciók, keresztes hadjáratok, vallásháborúk nem tárgyai az óráknak, hiszen itt az értékekről lesz szó. Csak a fennmaradt vallások legpozitívabb vonásait vizsgáljuk.

4. Ugyanezért nem foglalkozunk az egyházszervezetekkel, intézményekkel sem, mivel azokat „jó” és „rossz” emberek, illetve a politikai hatalom működteti, ezért erények és fogyatékosságok egyaránt jellemzők rájuk.

5. Fontos a globális szemléletmód, hiszen megszűntek a távolságok, nap mint nap találkozhatunk más kultúrák embereivel. Más népek gondolkodásának és viselkedési szokásainak megértését – az esetleges békés együttélés lehetőségét – jelentősen segítheti a vallási hagyományok és értékek megismerése.

6. Úgy kell tekintenünk a más vallások követőire, mint a mienkhez hasonló gondokkal küszködő emberekre, és meg kell szabadulnunk az előítéletektől, amelyek körülvesznek bennünket és tompítják az érzékenységünket, vagy indulatokat keltenek bennünk.

7. Nagyon fontos, hogy tanítványainkban megerősítsük azokat az érzelmi és értelmi motívumokat, amelyek révén megerősödik bennük a másként gondolkodó vagy más civilizációkhoz tartozó, más hitet valló emberek iránti nyitottság és – a saját értékek feladása nélküli – együttműködési készség. Erősíteni kell bennük azt az elhatározást, hogy saját sorsuk, életük feltételeinek kialakításában aktívan vegyenek részt, és soha ne csak „kívülről”, „felülről”, illetve „másoktól” várják ezek lehetőségeinek, kereteinek, szabályainak kialakítását! Ne hagyják, hogy külső „utasítások” határozzák meg gondolkozásukat vagy cselekedeteiket, hanem saját tudásukra és tapasztalataikra támaszkodjanak!

A témakör feldolgozásának általános szempontrendszere

A feladat eredményes megvalósításának lényeges feltétele, hogy sikerül-e felkeltenünk tanítványaink figyelmét, érdeklődését, aktivitását és kíváncsiságát az adott témakörben. Lényeges, hogy az új ismeretek és összefüggések a korábbi tanulási eredményekre szervesen épüljenek rá. Ezért nagyon fontos, hogy az elvárásokat, célokat, feltételeket személyre szabottan határozzuk meg, és mindig, minden tanulónak legyen feladata, méghozzá olyan, amely érdekli és képes is megoldani azt.

Készség- és képességfejlesztés (a felkészülés és a feldolgozás során)
1.    Előzetes adatgyűjtés és a forrásfeldolgozás (vallási törvények, szent iratok, vallási, kultikus tárgyak, ünnepek).
2.    Az ismeretfeldolgozás összehasonlító logikai rendszerének fejlesztése.
3.    Az empátia képességek fejlesztése.
4.    Az intellektuális képességek fejlesztése, a kritikai hozzáállás kialakítása, a problémacentrikus gondolkodás fejlesztése.
5.    A mások hite iránti tisztelet és tolerancia erősítése.
6.    Az egyedi és általános jelenségek viszonyának megragadási képessége.
7.    A helyes stílus, vitakultúra fejlesztése.

Szülők (esetleg baráti kör) lehetséges bevonása a feladatok megoldásába

Tanulóinknak érdemes megkérdezniük szüleik, barátaik véleményét, tapasztalatait a vallásokkal kapcsolatban, melyeket a későbbiek során összevethetünk személyes tapasztalatainkkal. Diákjainknak az is sokat mond, ha szüleik, barátaik semmit sem vagy csak keveset tudnak elmondani nekik erről a témakörről, vagy ellentétes vélemények alakulnak ki! Hiszen így az is kiderül, hogy ők mennyit tudnak a különböző civilizációk vallási felfogásáról, az ezen kultúrákhoz tartozó emberek gondolkodásmódjáról, „furcsának” tűnő szokásairól, cselekedeteik okairól.

Tanári feladat

A témakör feldolgozásának sikere döntő módon függ attól, hogy a szaktanár milyen keretbe tudja rendezni a különböző vallások értékeinek elemzését. Mindezt úgy, hogy felkeltse a tanulók érdeklődését. Fontos, hogy a feldolgozás szempontrendszere világos és áttekinthető legyen, melyre a diákok felfűzhetik személyes megfigyeléseiket, tapasztalataikat.
A tanároknak föl kell készítenie a diákokat a másság elfogadására, az esetleges előítéletek félre tételére, a személyiségi jogokkal kapcsolatos törvényekre, különös tekintettel a lelkiismereti szabadságra és a különböző etnikumok együttélési szabályaira.

Tapasztaltak feldolgozása, rendszerezése

Az „érték-térkép” (értéktáblázat) közös (tanár-diák) munka alapján, fokozatosan, foglalkozásonként bővülve alakul ki.
Ezt követően rendszerezzük az egyéni és közös tapasztalatainkat, majd ezután vessük össze a személyesen szerzett ismereteinket az órákon megtartott diák-kiselőadásokkal, tanári magyarázatokkal, problémafelvetésekkel, az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatával, esetleg a magyar alaptörvény vonatkozó részeivel.
Észrevételeink és tapasztalataink alapján készítsünk közösen javaslatokat a különböző kultúrák emberei együttélési lehetőségeinek javítására.

A témakör feldolgozása során nyert tapasztalataink további felhasználási lehetőségei

−    Javaslatok megfogalmazása saját környezetükben, iskolájukban, településükön előforduló világnézeti, vallási különbözőségből fakadó esetleges problémák, konfliktusok nyílt és őszinte, megértő kezelésére!
−    Táblázat készítése saját környezetük témához kötődő problémáiról és az általuk megfogalmazott megoldási javaslatokról.
−    A különösen érdeklődő tanulók (akár egy-egy konkrét témában) személyes vagy internetes kapcsolatokat építhetnek ki a korosztályukhoz tartozó, más civilizációs értékek mentén élő magyar vagy külföldi diákokkal.
−    Ha évente, az egymást követő osztályokkal megismételjük ezt a programot, akkor a tapasztaltak dokumentálásával, az érték-, probléma- és megoldástérképekkel (azok változásaival) a tanárok folyamatosan nyomon követhetik, hogy hogyan alakul az iskolájukban, a településükön a világnézeti, vallási tolerancia.