Az idén
ősszel vitákat váltott ki Kisbarnaki Farkas Ferenc tábornok posztumusz
rehabilitációja. Most a Hadtörténeti Intézet és Múzeum konferenciát
rendezett a Szálasi-rémuralom és a Horthy-korszak idején is magas
posztokat betöltő katona szerepéről.
(Forrás: Múlt-kor)

Az ügy előzménye, hogy Kovács Tamás, a
Holokauszt Emlékközpont történésze november 15-én egy televíziós
műsorban kijelentette: vitatható szerepe volt a Szálasi-rémuralom idején
annak a Kisbarnaki Farkas Ferencnek, akinek a Honvédelmi Minisztérium
Rehabilitációs Bizottsága posztumusz visszaadta vezérezredesi
rendfokozatát. November 20-án a Parlamentben is előkerült Kisbarnaki
Farkas Ferenc ügye, amikor az SZDSZ-es Gulyás József azt kérdezte, hogy
miért kezdeményezte a honvédelmi miniszter a rendfokozat
visszaállítását. Szekeres Imre szakminiszter akkor válaszában
határozottan visszautasította, hogy ő kezdeményezte volna a rendfokozat
visszaállítását. Mint mondta, jog alapján volt kötelessége továbbítani a
kérelmet a köztársasági elnökhöz. A kialakult vitára reagálva a
szaktárca november 21-én közleményt adott ki, amely szerint Kisbarnaki
Farkas Ferenc vezérezredesi rendfokozatát a Honvédelmi Minisztérium
Rehabilitációs Bizottságának kezdeményezésére – a honvédelmi miniszter
előterjesztésére – a köztársasági elnök állította helyre 2006.
szeptember 15-i hatállyal. A közlemény akkor emlékeztetett arra is, hogy
a honvédelmi miniszter már kezdeményezte a rehabilitációs folyamat jogi
áttekintését, és utasítást adott a Rehabilitációs Bizottság
átalakítására is.

A konferencián
Kovács Tamás Kisbarnaki Farkas Ferenc életútját ismertető előadásában
elmondta: Kisbarnakit 1938 októberében nevezték ki a Ludovika
parancsnokává. Az intézmény hallgatóinak politikai beállítottságát már
1938-1939-ben is vizsgálta a vezérkari főnökség. Azt tapasztalták, hogy a
nyilas mozgalom és a szélsőséges mozgalmak igencsak népszerűek voltak
az akadémisták körében, amellyel szemben az akadémia vezetése nem sokat
tett – tette hozzá.

A történész azt
is elmondta, hogy Kisbarnaki a hatodik hadtest parancsnokaként 1944
nyarán több olyan intézkedést hozott, amely a civil lakosságot is
érintette. Parancsot adott arra, hogy a férfiakból szervezzenek
munkásszázadot, és elrendelte a községen kívül mozgó civil személyek
agyonlövését is.

Mint mondta, ezek
az intézkedések még a német vezetés számára is megdöbbentőnek tűntek, s
ők végül leállították Kisbarnaki parancsainak végrehajtását. Kisbarnaki a
szovjet offenzíva idején parancsot adott arra is, hogy lőjenek a
visszavonuló magyar katonákra. Ezek a tevékenységei olyan népszerűvé
tették a német vezérkar körében, hogy felmerült, ő legyen az első magyar
hadsereg parancsnoka, és azt is felajánlották, hogy egy német vezérkari
főnököt is delegálnak mellé.

Horthy
lemondatása után Szálasi országos elhelyezési kormánybiztosnak nevezte
ki Kisbarnakit. Kovács Tamás ennek kapcsán hangsúlyozta, hogy
Kisbarnakiban a nyilas adminisztrációnak is meg kellett bíznia, hiszen
akkor nem került volna szóba vezérezredesi kinevezése. Elmondta, hogy
Kisbarnaki részt vett a sopronkőhidai perben, ahol a hadbíróság elnöki
tisztét töltötte be. Kisbarnaki később azzal magyarázta ezt a
szerepvállalását, hogy kényszerítették. (Az Attac honlapján olvasható
dokumentum szerint ebben a perben ítélték el a Horthy-féle sikertelen
kiugrási kísérletben résztvevő katonákat, és Kisbarnaki írta alá
Bajcsy-Zsilinszky Endre halálos ítéletét is.)