A szakma tudomásul veszi, hogy az elkövetkező években a középfokú oktatás (gimnázium, szakközépiskola, stb.) expanziója várható, abból a közismert tényből következően, hogy a középiskolás életkorú korosztályok 80-85 %-a kerül beiskolázásra érettségit adó intézményekbe. Nyilvánvaló, hogy ezzel új helyzet teremtődik, amely előreláthatóan sajátos problémák jelentkezésével jár. Várhatóan sajátosan nagy kihívás éri az érettségi intézményét, amennyiben az eddiginél sokkal több tanulót kell felkészíteni erre a vizsgára lehetőleg úgy, hogy az a döntő többség számára teljesíthető legyen és valamilyen formában szolgálja a felsőfokú továbbtanulásra való előkészítést is.
Ennek a kettős feladatnak-funkciónak ellátására-betöltésére szolgálhatna az oktatási kormányzat bizonyos tényezői szerint az a megoldás, amelynek mentén kétszintű követelményrendszer érvényesítésével, kétszintű technikai lebonyolítással teljesítenék a tanulók az érettségit úgy, hogy tantárgyankénti választással jelentkeznének felső-, vagy középszintű vizsgára. A középszintű érettségi az általános műveltség elsajátítását igazolná, míg a felsőfokú változat alkalmas lehetne a felsőfokú oktatásra történő jelentkezés minősített megalapozására.
A konferencia résztvevői a közoktatási szekció ülésén, az említett elképzeléssel kapcsolatban olyan – a döntő többség által támogatott – véleményt alkottak, hogy az a várható problémák kezelésére nem kínál megfelelő és távlatos megoldást. Helyesebbnek tartanák az érettségi jelentőségének, funkcionális szerepének és méltóságának megerősítése céljából olyan rendszer kialakítását, amelyben egy aktussal, egy intézkedéssel és technikai lebonyolítással kielégíthető lenne a „mindenki számára elérhetőség” elvárása és egy olyan minőségi felkészültség igazolása is, amit a felsőoktatási intézmények felvételi eljárásuk során figyelembe vehetnének. Tehát az érettségi legyen egységes (minden iskolatípusban végrehajtandó), részlegesen (elsősorban az írásbeli tekintetében) standardizált, egyszintű és az értékelésben érzékenyebb, árnyaltabb különbségtétel céljából többfokozatú, mint a hagyományos osztályozásos gyakorlat. (Tehát ne ötfokozatú skála mentés haladjon, hanem egy pontozásos megoldást valósítson meg és ezzel differenciáljon, illetve szelektáljon. Úgy, hogy az általános „érettséget” egy belépőszinten igazolja, de felsőbb pontértékek szintjén tájékoztassa és orientálja a felsőfokú iskolákat is, amit azok a saját elképzeléseik szerint vehessenek figyelembe felvételi eljárásuk során.)
A kétszintűség ellen nagyon határozottan hangzottak el messzemenően figyelembe vehető ellenérvek, amelyek vélelmezték, hogy bevezetése esetén általánosan és súlyosan „lefelé nivelláló” hatással lenne, technikailag hihetetlen nehézségeket okozna a végrehajtásban, illetve rendkívül megdrágítaná a lebonyolítást. Továbbá szétziláló, atomizáló hatással lenne azokra a tanulói közösségekre, amelyeknek tagjai eltérő felkészülési csoportokban, egyéni ambíciók és törekvések követésével kiszakítanák magukat az osztálykeretekből, illetve ilyen keretek ki sem alakulnának úgy, hogy közösséggé válhassanak.
Általánossá vált az a vélemény, hogy az alapvizsga, illetve a NAT-kérdése nem választható el az érettségi problémakörétől. Ezt a hármas kört összefüggéseiben, érdemben újra át kell vizsgálni, ami különösen a 11. és 12. osztályban folytatandó tanulás és felkészülés lehetőségeinek kérdését érinti. Egyértelműen szükség van az említett osztályokkal kapcsolatos működés szabályozására és a követelmények tisztázására. Egyeztetni kell újra az egész folyamatot az általános iskolai tevékenység követelményei és a felsőoktatás lehetőségei szempontjából is. Tehát az egész „vertikumot” újra kell gondolni és ennek a vizsgálatnak a tengelyébe kell helyezni az érettségi kérdését. Kívánatos, hogy az érettségi markánsan zárjon le egy folyamatot és adjon lehetőséget egy másik folyamat távlatainak szempontjából.
Mindezeknek megfelelően, a jelenleg az oktatási törvény módosításával kapcsolatban a törvényhozásban vitára bocsájtott anyagból feltétlenül ki kell emelni azokat a részeket, amelyek az érettségi reformjának kérdését érintik. Azzal a megfontolással, hogy amíg érdemi modellkísérletek, hatásvizsgálatok és szakmai egyeztetések meg nem történtek, addig – ilyen előkészítetlenül – semmiképpen se kerüljön döntésre az érettségi ügye. Amennyiben a javaslat jelen formájában mégis törvényi megerősítést nyer, úgy egybehangzó vélemény szerint a végrehajthatatlanság helyzeteivel kellene szembenéznünk, illetve hihetetlen anyagi áldozatokkal kellene számolnia a költségvetésnek: olyanokkal, amelyeknek a hozadéka semmilyen szempontból sem igazolná a befektetést.
Párdányi Miklós, szekcióvezető
A konferencia ajánlása: Érettségi konszenzus
Szervezeteink egyetértenek az alábbiakban:
1. A közoktatás tartalmi szabályozását a 11-12. évfolyamra is ki kell terjeszteni, hogy a középiskolák utolsó két évét ne csupán az érettségi vizsga szabályozza. Kívánatos az érettségi vizsgának a NAT-tal és az alapvizsgával való összehangolása.
2. Az érettségi vizsga egyes tantárgyakra vonatkozó tartalmi követelményeinek valamennyi iskolatípusban egységesnek kell lenniük.
3. Törekedni kell az érettségi vizsgák összemérhetőségére, az egységes szempontú értékelésre.
4. Egyaránt fontos az érettségin a szóbeli és írásbeli vizsga. Tantárgyanként kell meghatározni az írásbeli és szóbeli (gyakorlati) vizsga arányát. A szóbeli feleletek is legyenek összemérhetőek.
5. Az érettségi vizsga töltse be azt a funkcióját, hogy felsőoktatási intézményben való továbbtanulásra jogosít; oly módon, hogy a felsőoktatási intézmények – élve autonómiájukkal – a felvételkor sajátos szempontjaik alapján veszik figyelembe az érettségi eredményét.
6. Az érettségi teljes körű lebonyolítását az állam garantálja. Ennek a kötelezettségének mindenkor maradéktalanul tegyen eleget.
7. Kívánatos az érettségi vizsgabizottság nagyobb megbecsülése.
8. Az első érettségi vizsga életkortól függetlenül legyen ingyenes.
9. A kétszintű érettségi koncepcióját, annak tartalmi és technikai részleteinek kidolgozottságát nem tartjuk megfelelő mélységűnek. Ezért javasoljuk, hogy amíg a kétszintű érettségivel kapcsolatos kérdésekben nem alakul ki szakmai konszenzus, addig a közoktatási törvény módosítására benyújtott javaslat 7. § (5) bekezdésének 3. mondatát és az erre vonatkozó egyéb utalásokat a kormány vonja vissza.
Budapest, 1996. június 2.
Budapesti Általános Iskolai Igazgatók Kollégiuma
Budapesti Pedagógus Kamara
Informatika-Számítástechnika Tanárok Egyesülete
Keresztény Pedagógus Kamara
Kollégiumi Szakmai és Érdekvédelmi Szövetség
Magyarországi Pedagógus Szaktanácsadók Egyesülete
Történelemtanárok Egylete
valamint a konferencia résztvevői