Június
23-án tartották az Nemzeti Fejlesztési Terv (NFT)
Humánerőforrás-fejlesztési Operatív Program keretén belül kidolgozott
Sajátos nevelési igényű gyermekek együttnevelési projektjének záró
konferenciáját. A program keretében egy komplex fejlesztési csomagot
hoztak létre a szakértők. (Forrás: [origo])

A konferenciát Puskás Aurél, az Educatio Társadalmi
Szolgáltató Közhasznú Társaság fejlesztési igazgatóhelyettese nyitotta
meg. Beszédéből megtudhattuk, hogy az NFT1 keretén belül két nagy
feladatcsoportot dolgoztak ki: a kompetencia-fejlesztés és a sajátos
nevelési igényű gyerekek integrációs oktatásának megoldását. Ez utóbbi
azon a nemzetközi tapasztalaton alapszik, hogy a sajátos nevelési igényű
gyerekek fejlesztése sokkal nagyobb sikerrel kecsegtet, ha képzésük a
többi gyerekkel együtt zajlik.

Ennek feltétele, hogy
az iskolák befogadó készsége megnövekedjen. Hogy ez minél szélesebb
körben megvalósulhasson, kidolgoztak egy komplex fejlesztési csomagot,
amely – a megelőző kutatásokon alapulva – magában foglalja egy olyan
támogató hálózat kiépítésének tervezetét, amely a programban résztvevő
iskolákat segíti. Létrehoztak továbbá egy, a munka eredményességét mérő
minőségellenőrző rendszert valamint egy módszertani intézményhálózatot
is. Ennek a hatalmas feladatcsoportnak egyik kitüntetett célja a sajátos
nevelési igényű gyerekek integrációjának megvalósítása.


A fejlesztés ilyen mértékű komplex megragadása
lehetővé teszi, hogy közoktatásunk nagyobb valószínűséggel tudjon eleget
tenni alapvető feladatainak, nevezetesen, hogy szolgálja a munkaerő és a
társadalom kohézióját, és egyúttal eleget tegyen a közszolgálatúság
parancsának. „A program sikerét bizonyítja, hogy az elmúlt években
háromszáz iskola kapcsolódott be a tényleges munkába, az intézmények
közel tíz százaléka (ezerötszáz iskola) vett részt az integrációs
gyakorlatot előkészítő képzésben” – folytatta az ismertetést Hámoriné
Váczy Zsuzsa.

A magyar integrációs
törekvéseket nagyban megkönnyíti, hogy hosszú és kimagasló eredményeket
elért gyógypedagógiai képzésre támaszkodhat. Ez a gazdag múlt egyike
azon sajátosságoknak, melyek figyelembe vételével dolgozták ki a hazai
szakemberek az Európai Ügynökség számára a sajátos nevelési igényű
tanulók oktatásának fejlesztésére vonatkozó javaslatait. A szervezetben
tömörült tagállamok közös munkálkodása elsősorban az elvi kérdések
tisztázására terjedt ki: mit is értenek sajátos nevelési igényű
gyerekeken az egyes országok, milyen tartalommal telítik az integráció
gyakorlatát. A már megvalósított gyakorlat kontrolljaként a 2007-ben
Lisszabonban  tartott kongresszusra meghívtak több
olyan  sajátos nevelési igényű tanulót (köztük három magyart
is), akik  integrált képzésben vesznek részt. Az elhangzott
vélemények, melyek a pozitívumok mellett a gyengeségeket is tartalmazták
nagyban segítettek a további munkálkodásban. Hámoriné Váczy Zsuzsa
hozzászólásában ismertette az Új Magyarország Fejlesztési Terv (ÚMFT)
működési mechanizmusát. Ekkor tudhattuk meg, hogy a következő
fejlesztési ciklus első pályázatai augusztus végén, szeptember elején
fognak megjelenni.

Dr. Szüdi János közoktatási
szakállamtitkár a közoktatás jogi szabályozásának rövid ismertetésével
érzékeltette, milyen óriási léptékű koncepcionális változáson esett át
hazánk a sajátos nevelési igényű gyerekek megítélésében, képzésében.
1985-ig a szülők tudta nélkül lehetett átirányítani kisegítő iskolába a
„képezhetetlen gyerekeket”. Ez a jogi kategória csak az 1993-ban hozott
közoktatási törvénnyel tűnt el. Ekkor ismerték fel, hogy az állam
feladatkörét ki kell terjeszteni annak vizsgálatára is, hogy
megállapítsák, mi gátolja a gyermekek fejlődését, illetve az akadályok
felismerése után egyéni foglalkozás keretében azokat lehetőleg
megszüntessék. A 90-es évek végén újra szembe kellett nézni azzal a
kérdéssel, hogy közoktatásunk valóban eleget tesz-e a vele szemben
táplált három legfontosabb elvárásnak: szakszerűség, hatékonyság és
törvényesség.

A válasz megfogalmazásakor a
reformtervezet kidolgozói három alapelvet tartottak szem előtt.
Esélyteremtés minden egyes gyermeknek – vagyis, hogy minden gyermek
megkezdhesse, sikerrel folytathassa és befejezhesse tanulmányait. A
végcél annak elérése, hogy minimálisra csökkentsük a közoktatást elhagyó
gyerekek számát, továbbá elérhessük, hogy a közoktatási szakaszt
befejezése után sikerrel helyezkedhessen el mindenki a munka világában
vagy folytathassák tanulmányaikat a felsőoktatásban.

A gyermek mindenek felett álló érdeke, vagyis a
közoktatás célja a gyermek teljes személyiségének, képességeinek,
ismereteinek szolgálata, ha kell egyénekre szabva.
Ugyanilyen
fontos az egyenlő bánásmód, melynek értelmében mindenkinek biztosítani
kell, hogy a vele összehasonlítható gyermekkel azonos oktatásban
részesüljön. Természetesen az alábbi feladatok teljesítéséhez
elkerülhetetlen a jogszabályi környezet újabb
korrekciója.

Setényi János az
Expanzió Humán tanácsadó Kft. és Radó Péter az Oktatáskutató és
Fejlesztő Intézet képviseletében arról számoltak be, milyen
stratégiákkal működhet az oktatáspolitika. A korábbi száraz, a
törvényekkel szabályozó, a feladatokat kijelölő és esetleg
pénzjuttatással motiváló illetve a missziószerű feladatvállalással
szemben új stratégiát kell alkalmazni, amennyiben sikert akarunk elérni.
Az egyszerű törvényalkotás, -módosítás helyett meg kell győzni a
pedagógusokat a feladat helyességéről, képzések révén biztosítani kell,
hogy a feladat megoldásához szükséges képességekkel felvérteződjenek és
természetesen mindezt ki kell egészíteni egy hatékony ösztönző
rendszerrel.

Kérdésünkre Kapcsáné Németi Júlia
(Educatio Kht.) elmondta, hogy a program további népszerűsítése
rendkívül fontos feladat. Ezt nem is elsősorban a pedagógusok között
kell folytatni (eddig ezernyolcszáz pedagógus vett részt képzéseken),
sokkal inkább a fenntartók és intézmények körében. Tudomásul kell venni,
hogy a mégoly vállalkozó szellemű oktató sem lehet sikeres, ha munkáját
nem támogatja a szűkebb és tágabb környezete. Csak akkor végezheti
eredménnyel munkáját, ha az iskola, a támogató intézmények nyitottak a
szemléletbeli, strukturális változásra.