2010. március 15-én avatták fel az ideiglenesen felállított „Nagyszebent elfoglaltuk!” (1897) körképet Várpalotán. Az ünnepi műsort követően csak néhány érdeklődő nézegette, még kevesebben olvasgatták róla az ismertetőt, gyerekek szinte egyáltalán nem. Pazarlásnak tűnt nem kihasználni ezt a pedagógiai kincsesbányát az 1848/49-es szabadságharc, az erdélyi hadszíntér, Bem és Petőfi tanításánál. (Czirákyné Kiss Edit)
Pedagógus és tanuló is szenved a tanév vége felé, amikor beköszönt a meleg, a tantermek pedig többnyire szaunának tűnnek. Ilyenkor mindenki a szabadba vágyik, a motiváció mélyponton. Ekkor érdemes beiktatni egy kis „kizökkentő” órát, foglalkozást. Hasznos környezetünket feltérképezve olyan látnivalókat felkeresni, melyek helytörténeti vagy egyéb értéket képviselve érdemesek a gyerekekkel való feldolgozásra. Ez történhet egy feladatokat tartalmazó „sétálófüzet” segítségével, esetleg feladatlappal.
Megfontolandó, hogy nemcsak a történelemtanár tanít „történelmet”, hanem már az alsó tagozaton megjelennek a történelmi olvasmányok, felső tagozaton az irodalom tanítása, az osztályfőnöki órák során is felbukkannak bizonyos történelmi ismeretek. Ezért is érdemes iskolai szinten mérlegelni az elkészítendő anyag hasznosítási lehetőségeit.
2010. március 15-én avatták fel az ideiglenesen felállított „Nagyszebent elfoglaltuk!” (1897) körképet Várpalotán. Az ünnepi műsort követően csak néhány érdeklődő nézegette, még kevesebben olvasgatták róla az ismertetőt, gyerekek szinte egyáltalán nem. Pazarlásnak tűnt nem kihasználni ezt a pedagógiai kincsesbányát az 1848/49-es szabadságharc, az erdélyi hadszíntér, Bem és Petőfi tanításánál.
Olyan „vázat” kellett létrehozni, amely minél szélesebb körben alkalmazható, amit a felhasználó pedagógus kiegészítéseivel saját elképzeléseihez, céljaihoz, az osztály/csoport életkori sajátosságaihoz tud igazítani. Olyat, mellyel a gyerekek is szívesen dolgoznak.
Mire, miért „jó” a körkép?
látványos, méretei lenyűgözők, így azonnal felkelti a figyelmet,
nem szükséges hozzá előzetes ismeret a gyerek részéről,
a látványból indul ki, a konkrétság szintjén áll,
a képi információ feldolgozása a gyengén olvasók számára is sikerélményt hozhat,
a megfigyelőkészségre épít, a térlátásra hat,
a feladatmegoldás és annak értékelése folyamatosan a körképpel való összevetést igényli, így a rész (feladatlap) – egész (körkép) összefüggésben kiderülhet, milyen „becsapós” a részlet, illetve megcsalhat bennünket a szemünk,
a csatajelenetben jól ismert személyiségek és ismeretlen hősök bukkannak fel, a karakterek, sorsok emberközelivé teszik a témát, a gyerek számára így lesz „emberarcú” a történelem,
az integráció adja magát, így több tantárgy is „profitálhat” belőle (történelem, magyar, rajz stb.),