Falurombolásról,
a kistelepülések elsorvasztásáról beszél az egyik politikai oldal. A
másik pedig az oktatás korszerűsítéséről annak kapcsán, hogy az elmúlt
években mintegy 150 község maradt iskola nélkül. (Forrás:
HVG)

Sok minden sikerült, csak
eredményt elérni nem – így összegezte Lányi András, az Élőlánc
Magyarországért mozgalom képviselője két hete egy konferencián
szervezetének a falusi kisiskolák bezárása elleni tíz hónapos kampányát.
Megítélése szerint az iskola-összevonások, a társulások létrehozása nem
hozták meg a remélt pedagógiai előnyöket, nem sikerült elérni a
finanszírozási rendszer megváltoztatását, és nem találtak kellő számú
adományozót sem, akik a pénzügyi nehézségekkel küzdő
kisiskola-fenntartókat kisegíthették volna. Az Élőlánc mindenesetre
gyűjtést hirdetett, és szeptember közepéig e célra 12,7 millió forintot
tudott összeszedni, amit – inkább gesztusként, mint érdemi segítségként –
82 iskola között osztottak szét. Az Élőlánc ugyanakkor nem adja fel:
bejelentésük szerint az oktatási jogok miniszteri biztosához, illetve az
ombudsmanhoz fordulnak, mivel szerintük az oktatáshoz való jog
gyakorlása az ingázók esetében aránytalanul nagy terhet ró az
iskolásokra (e kijelentést a konferencián szintén részt vevő Arató
Gergely oktatási államtitkár igyekezett cáfolni).

Az iskolabezárások ügye túlpolitizált, és ezzel
kapcsolatban rengeteg a félinformáció és közkeletű tévhit – állapította
meg 2006-ban az Oktatáspolitikai Elemzések Központjának Kistelepülések
kisiskolái című elemzése. Az általuk vizsgált falusi iskolák
tapasztalataiból kiderül, hogy színvonalas oktatás nem feltétlenül a
társulások intézményeiben képzelhető el. A kutatók megállapították
például, hogy bár a kompetenciafelméréseken általában érvényesül az a
„szabály”, hogy a kisebb települések felé haladva romlik a tanulói
teljesítmény, a tovább tanulók arányában azonban a kisiskolákból érkezők
nem teljesítettek rosszabbul, mint a többi községi-kisvárosi iskolás.
Már ami a teljes arányszámot illeti: a magasabb presztízsű
középiskolákba, gimnáziumokba az aprófalvak iskoláiból ugyanakkor
kevesebben kerülnek be, mint mondjuk a szakképző intézményekbe. A
kutatói tapasztalatok szerint minél magasabb a szülők (főképp az apa)
iskolai végzettsége, annál valószínűbb, hogy a gyereket elviszik a
kistelepülési iskolából. Pedig ezen iskolák statisztikailag mérhető
mutatói nem is olyan rosszak – itt 2006-ban az országos átlagnál
alacsonyabb csoportlétszámokat és több fiatal (35 év alatti) pedagógust
találtak a kutatók, de a falusi kisiskolák verték a nagyobb községi
iskolákat az egy számítógépre jutó diákok számában, sőt az alsó
tagozaton az idegen nyelvet tanulók arányában is.

A megszüntetések ellen azonban nem ezek a legfőbb
érvek, sokkal inkább az, hogy az alsó tagozatosok nevelésében fontos
szerepe van a figyelemnek, az ismerős tanító néniknek. Legalábbis így
érvelt a HVG érdeklődésére Forray R. Katalin oktatáskutató, de Gémesi
György, az Élőlánc mozgalmához iskolaügyben csatlakozott Magyar
Önkormányzatok Szövetségének elnöke is, aki szerint az alsós
kisdiákoknak mindenképpen szükségük lenne a helyben oktatásra, s ezt
számításai szerint évi néhány milliárd forintból meg is lehetne
oldani.

Az iskolamentes települések
száma egyre nő, mintegy 160 olyan, zömmel apró, néhány száz lelket
számláló falu van Magyarországon, ahol 2005 ősze óta szűnt meg az
oktatás. Néhány megyét egyelőre megkímélt az iskola-összeolvasztási, –
bezárási hullám, igaz, ott – mint például Békésben – kevesebb az
önkormányzat, és ezzel együtt átlagban nagyobbak a települések (lásd
térképünket). Bár az iskoláikat kellő számú gyermek híján elveszítő
kistelepülések jó része a határhoz közel található, a tanügyi turizmus
egyelőre nem indult be. A HVG érdeklődésére ugyanis személyes
tapasztalatok sehol nem erősítették meg azokat a híreket, hogy a vasi, a
zalai vagy Győr-Moson-Sopron megyei aprófalvakból nagyobb számban
járnának át diákok Burgenlandba tanulni. Igaz ez a túloldalon Szabolcs,
illetve Békés megyében is, romániai magyar diákok elszórtan és inkább
csak városokban iratkoznak be.

„Nyugodtan leírhatja, a falunak vége” – mondta Gaál
Vilma, a Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei 325 fős Szamostatárfalva
polgármestere, akinek az iskola tavalyi felszámolása már csak azért is
fáj, mert ő volt a tanító. Igaz, az utolsó évben már csak első-második
osztály működött 14 gyerekkel a csengeri iskola tagintézményeként, s
jelenleg a 12 gyereket iskolabusz viszi a 9 kilométerre fekvő iskolába. A
polgármester szerint reményt legfeljebb az jelenthet a túlélésre, hogy
újabb néhány román és magyar család is érdeklődik az ingatlanvásárlás
iránt a faluban.

Látszólag hasonló
helyzetben van, mégis optimistábbnak tűnik az ország másik végén, Vas
megyében található, 362 fős Vasalja polgármestere, Gombás Alajos. Náluk
szintén tavaly szűnt meg az alsó tagozat, a diákok most
iskolabusszal-kísérővel 7 kilométert utaznak Körmendre. A falu
egyébként, csakúgy, mint Szamostatárfalva és általában a kistelepülések
többsége, elöregedőben van, Vasalján például minden harmadik lakos
nyugdíjas.

A tapasztalatok szerint
az iskola nélkül maradt településekről a gyerekek az 5-15 kilométerre
fekvő városi vagy társulási iskolába járnak. A viszonyok persze itt is
eltérőek, sok helyütt például nincs iskolabusz, így a kisdiákoknak a
helyközi-távolsági járatokhoz is igazodniuk kell. Ez jellemző egyebek
mellett a Békés megyei, 420 fős Pusztaottlakára, ahonnét – Simonka
György polgármester szerint – a 12 kilométerre fekvő Meggyesegyházára
távolsági járattal közlekednek a gyerekek. A polgármester úgy látja, a
falu agonizál, főként az elöregedés miatt. Nem tűnik jobbnak a helyzet a
Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei Gelénesen sem – derül ki a Fülöp Károly
polgármester által elmondottakból, ott a gyerekek szintén
ingáznak.

A bejárásnak más kára is
lehet, nem csupán az, hogy a kisdiákoknak hóban-fagyban hajnalban kell
kelniük. Mint azt Varga Viktória, az 580 fős Vas megyei Bérbaltavár
polgármestere elmondta, náluk volt olyan diák, aki kihasználva, hogy az
iskolabusz további településekre is vitt diákot, elvegyült, és hónapokig
lógott a suliból. Náluk sok a hátrányos helyzetű gyerek, akinek a
legelemibb higiénés ismereteket is az iskolában kell megtanulnia – tette
hozzá a polgármester. Tapasztalatai amúgy nagyjából egybevágnak a
tanítóból lett szamostatárfalvi polgármesteréivel. És a kutatóéival is: a
2006-os tanulmány szerzői szerint a kisiskolákban a felzárkóztató
oktatásra szorulók aránya jóval magasabb, mint a városi
intézményekben.

Kérdés persze, hogy
mindez valóban a falvak halálát jelenti-e. Az iskolák településmegtartó
képességét korábban vizsgáló Imre Anna oktatáskutató egy 2004-es
tanulmányban mindenesetre óvatosan fogalmaz: szerinte az iskolák léte
kedvez a helyi közösségi élet szervezésének, s ha nincs, aki-ami ezt a
szerepet átvegye, a rendezvények elmaradnak. Márpedig ez gyakran így
van: a korábbi iskolabezárási hullám nyomán az aprófalvakban megszűntek a
főként az iskolások által használt könyvtárak, és iskolai
kultúrprogramok híján az elöregedő falvakban akciótlanná váltak a
kultúrházak is. Nincs ez másképp ma sem: Sike Barnabás, a Heves megyei
Szentdomonkos polgármestere nemrég a megyei lap internetes kiadásában
arra panaszkodott, hogy két éve, mióta az iskola bezárt, elmaradnak a
korábban évi négy-öt alkalommal megrendezett ünnepélyek, programok, mert
pedagógus híján nincs, aki kézbe vegye a szervezést.

Hadd döntse el, aki ott lakik, hogy kell-e a
településre iskola – mondja Varga Viktória. És van, akinek sikerül: a
Győr-Moson-Sopron megyei Tápszentmiklós például nemrég azzal vált
országosan ismertté, hogy óvoda- és iskolamentő akciója keretében
nyolclakásos társasházat épített a községben nagycsaládosok számára. „A
lakásokba beköltöztek, 44 óvodás és iskolás gyerek jött, és nem is
adósodtunk el” – magyarázta a HVG-nek Kovács József, a ma 980 lelkes
falu polgármestere, aki úgy számol, az iskola ügye tíz évre
rendeződött.

Mások azonban csak kis
lépésekre képesek. A márianosztrai Virág Benedek Általános Iskola
fennmaradásáért küzdők alapítványt hoztak létre az iskola javára, s
számlájukon ez év augusztus közepéig 3 millió forint gyűlt össze, amiből
számításaik szerint 2009 márciusáig lehet életben tartani a nógrádi
település iskoláját. Ugyancsak egy évet nyert, bár tavaly már
iskolakapu-zárásra kényszerült egy másik, Vas megyei falu is, igaz, ők
némiképp megkérdőjelezhető módon jártak el. Ahhoz ugyanis, hogy
kistérségi társulásuk áthelyezze az iskola alsó tagozatát,
képviselő-testületi határozat kell, ők viszont kerek egy évig nem
tartottak testületi ülést, hogy ne kelljen a döntést
meghozni.

PODA KATALIN – TÖMÖRY
ÁKOS