Nyikolaj
Vasziljevics Gogol, a nagy orosz író kisorosz, azaz ukrán volt. Annyira
tipikusan ukrán, hogy felmenői között – sok honfitársához hasonlóan –
kozákok és lengyelek is bőven akadtak. (Forrás: hvg.hu)

Dosztojevszkij szerint az egész orosz irodalom
Gogol köpönyegéből bújt elő. Ez a köpönyeg azonban nem volt orosz – vagy
legalábbis nem úgy, ahogyan sokan esetleg
gondolnánk.

Nyikolaj Vasziljevics
Gogol, a nagy orosz író kisorosz, azaz ukrán volt. Annyira tipikusan
ukrán, hogy felmenői között – sok honfitársához hasonlóan – kozákok és
lengyelek is bőven akadtak. Földbirtokos apja, aki – éppen lengyel
származására utalva – még a Gogol-Jankovszkijnak nevezte magát, szintén
írogatott (vígjátékokat), ám csak kedvtelésből, és – ellentétben a
fiával – ukránul.

A fia, Nyikolaj
azonban – akit Ukrajnában ukrán íróként ünnepelnek és Mykola Hoholnak
neveznek – eleve nagyorosz nyelven kezdte irodalmi működését, írta meg
például ama Köpönyeget, amelyből aztán az orosz írók mind kirajzottak.
Ráadásul a két talán legjelentősebb művét, a Holt lelkek című regényt és
a Revizor című drámát a nála tíz évvel idősebb orosz írófejedelem,
Puskin ötletei alapján írta meg. Alig volt orosz író, akire Gogol ne
lett volna hatással – legigazibb utódja azonban talán Bulgakov volt, aki
a Holt lelkek főhősének, a halott jobbágyok elzálogosításából pénzt
varázsoló szélhámosnak, Csicsikovnak a legújabb kalandjait is megírta.
Bulgakov Csicsikovja, aki az 1930-as évek Moszkvájában már természetesen
nem csézán utazik, hanem automobilban ül, annyit állapít meg, hogy
bizony a jó öreg Gogol óta szinte semmi sem változott – hacsak az nem,
hogy még több lett a poloska a városban.

Gogol karikatúra
Az, hogy Gogol ukrán létére
oroszul írta a műveit, korántsem jelent akkora nyelvváltást, pláne
kulturális fordulatot, mint feltételeznénk. A két nyelv közötti
különbség – különösen a közeli nyelvrokonok híján levő magyarok szemében
– nem olyan óriási. Az orosz és az ukrán – a fehérorosz és a ruszin
mellett – a keleti szláv nyelvek csoportjába tartozik, s csupán a 14-15.
században különült el egymástól. Az első orosz államnak még Kijev volt a
központja, az első orosz irodalmi emlékek – például az Igor ének –
egyszerre számítanak orosz és ukrán nyelvű írásoknak.

A képet az is árnyalja, hogy a Szovjetunió
felbomlásakor még 52, ma már csak 46 milliós Ukrajna lakosságának
csaknem húsz százaléka nem egyszerűen orosz ajkú, hanem ezen belül
gyakran oroszul beszélő, ám ukrán identitású emberként határozza meg
önmagát. Ezen felül, ha egy ukrán és egy orosz úgy társalog, hogy ki-ki a
maga anyanyelvén beszél – éppen olyan könnyedséggel megértik egymást,
ahogyan egy spanyol is megérteti magát egy portugállal, vagy egy norvég
dán embertásával. És persze az is fontos szempont, hogy mind a modern
orosz, mind a modern ukrán irodalmi nyelv csupán a 19. század elején,
vagyis Gogol működésének idején kezdett kialakulni. Az, hogy Gogol az
orosz irodalmi nyelv megteremtéséhez járult hozzá, nem pedig ukránul
írta az életművét, tény – de akár fordítva is történhetett
volna.

Ha fordítva történik,
valószínűleg nem Tarasz Sevcsenko, az ukrán Petőfi, hanem Hohol lett
volna az ukrán irodalom atyja. De Hohol Gogolként és oroszul írt. Óriási
hatása az orosz – és azon keresztül az ukrán kultúrára olyan
apróságokban is megmutatkozik, hogy például róla nevezték el
gogol-mogolnak a torokfájás ellen Oroszország (és Ukrajna)-szerte
fogyasztott cukrozott felvert tojást, és – ami jellegzetesebben mai
hatás – az oroszok és az ukránok, amikor a google-lal keresnek meg
valamit a neten, a népszerű keresőt, amit a magyarok guglinak mondanak,
előszeretettel nevezik – gogolnak.