Az elkövetkező két évben
az ország 250 iskolájában mintegy 30 ezer interjút készítenének a múlt
század tanúival: túlélőkkel, részvevőkkel vagy épp csak egyszerű
szemlélőkkel – írja a Népszabadság. Az összeállításban a TTE véléményét
is megkérdezik.

Sárkány ellen
sárkányfű – adta ki a jelszót a kormány. A fasizálódás veszélyét, a
történelem ismeretének hiányát a megélt, könnyen átadható históriával
próbálják ellensúlyozni. Az elkövetkező két évben az ország 250
iskolájában mintegy 30 ezer interjút készítenének a múlt század
tanúival: túlélőkkel, részvevőkkel vagy épp csak egyszerű
szemlélőkkel.

– A program célja,
hogy a diákok személyesebb, feldolgozottabb viszonyt alakítsanak ki a
közelmúltjukkal kapcsolatban – magyarázza Rainer M. János, a projekt
egyik részvevője. Az interjúkban előbukkanó emlékek olyan szemlélet
kialakításában segíthetnek, amely sokkal közelebb hozná a múltat a
történelemkönyvek száraz adatainál. A kormány 1,2 milliárd forintot szán
a programra, így egy interjúra 40 ezer forint jutna, de ebben már benne
van a rögzítés és a későbbi digitalizálás költsége is. A felvett
anyagokból egy tudományos célokra is felhasználható adatbázist,
emlékpontokat hoznának létre. A szerkesztett, majd az internetre
felkerült interjúkhoz ezek után azok is hozzáférhetnek majd, akik
valamiért kimaradtak a programból.

A
projekt sikere azonban elsősorban nem a diákokon, hanem a kiválasztott
alanyokon, illetve az interjút vezető tanárokon múlhat
leginkább.

– Ehhez
egészen más mentalitásra és tanári szerepre van szükség – figyelmeztet
Miklósi László, a Történelemtanárok Egyletének elnöke. Kulcskérdés, hogy
olyan tanárok pályázzák meg a programban való részvételt, akik nem a
kinyilatkoztatásban hisznek, és akik nem igeként hirdetik a történelmet a
katedráról. Olyanokra, akik sosem térnek ki a kényes kérdések elől, és
nem a tekintélyelvre támaszkodva adják meg a válaszokat. A program így,
ha önkéntelenül is, de azt a problémát is felveti, hogy vajon alkalmas-e
a pedagógustársadalom egy efféle szemléletváltásra. Miklósi szerint a
tanárok többségét mindez készületlenül érheti, hiszen a mindennapos
tanári gyakorlat csak részben felel meg egy efféle program elvárásainak:
a nyitottságnak, a különféle szemléletek és tények tudatos
ütköztetésének.

– Két
lépcsőben kellene elindítani a programot – veti fel Foki Tamás, a
fővárosi Fazekas Mihály Gyakorló Iskola történelemtanára. Vagyis: a
pályázat kiírása előtt elengedhetetlen, hogy a kidolgozott módszertan
alkalmazására, annak elsajátítására is kellő energiát és figyelmet
fordítsanak. Egy ilyen képzés nélkül ugyanis könnyen kidobott pénzzé
válhat a programra szánt összeg, miközben minden adott a sikerhez. A
közvélekedés ellenére ugyanis a diákok manapság sokkal inkább
érdeklődnek a közelmúlt eseményei, mint, mondjuk, a klaszszikus ókor
ármánykodásai iránt.

Hasonló
problémákat vet fel az alanyok kiválasztása. Rainer szerint bárki, akár
egy utcáról behívott ember is kitűnő alany lehet, hiszen a program
alapvetően nem a nagy, hanem a kis, hétköznapi, helybéli történeteket
keresi. Az általunk megkérdezett szakemberek azonban a családtörténetek
fontosságára hívták fel a figyelmet. A diákok ugyanis sokkal
fogékonyabbak egy már ismert ember (rokon vagy a szomszéd) élményeire.
Rainer azt sem tartja elképzelhetetlennek, hogy bár a program a
kirekesztés és a megbélyegzés visszaszorításáért jött létre, az
áldozatok mellett olyanokat is kikérdezzenek, akik a barikád túlsó
oldalán álltak. A projektet kidolgozók szerint ugyanis sosem egy
beszélgetésről lenne szó: az elképzelések szerint az interjút több
beszélgetés, alkalmanként vita követhetné. A különféle nézetek
irányított és tudatos konfrontációja segíthet a zavaros események
helyének megtalálásában, a téveszmék tisztázásában.

A projekt jelen pillanatban az előkészítés szakaszában
tart, de az elképzelések szerint 2008 őszétől már érkezhetnének az
iskolák, tanulócsoportok pályázatai. S bár eredetileg két évet szántak a
programra, Rainer reálisabbnak tartaná, ha mindez 2010 után is
folytatódna, mint ahogy a kitűzött 30 ezer beszélgetést sem kezelné
szentírásként. Az alaposan előkészített kevés most is több lehet. A
történelem mélyén zajló események megértése ugyanis csak ritkán köthetők
tetszetős számokhoz.