Örömmel tesszük közzé az alábbi írást. Várjuk olvasóink véleményét, hasznosnak tartják-e a leírt módszert.

A közvélekedés szerint a történelem tanulásának legfontosabb eszköze a tankönyv, de ezek egy általános és egységes tudást próbálnak közvetíteni, azonban a tudás, ami a diákokban kiépül, szükségképpen egyedi (hiszen minden ember és a tudása is egyedi). Ami persze nem azt jelenti, hogy nincs szükség a tankönyvekre, hiszen az iskola egyik fő feladata a közös tudás kialakítása, de hogy ez hatékony legyen, fontos, hogy személyre szóló is legyen ez a folyamat. Ezt az egyediséget próbálja segíteni a Saját „Törikönyv” Projekt 2023 (STP2023). A projekt lényege, hogy a tanév során a tanuló elkészíti a saját, személyre szóló történelemtankönyvét. Ennek vázát az állami kerettantervben szereplő témák és adatok jelentik.

---

2023. szeptember végétől, az egyik – általam tanított – tizedik osztályban kipróbálok egy saját fejlesztésű módszert, melynek lényege, hogy a tanév során a tanulók elkészítik a saját, személyre szóló történelemtankönyvüket. Saját „Törikönyv” Projektnek neveztem el, és azért „törikönyv”, mert szemlélete alapvetően különbözik a történelemtankönyvektől, formai szempontból viszont hasonlít hozzájuk.

Ez a projekt egy olyan tanítási-tanulási módszer, melynek műfaja: speciális tanulói portfólió[1]. Az STP 2023 elsősorban a tanulás hatékonyságának elősegítésére készült, de az értékelésben is komoly szerepet kaphat, akár a formatív, akár a diagnosztikus, de legfőképp a szummatív értékelésben.

Az STP 2023 elméleti háttere a konstruktivista pedagógia[2]. A tanuló által készített „tankönyv” ennek a konstrukciónak a fizikai reprezentációja, így, ha csak egy kis résen keresztül is, de betekinthetünk abba a folyamatba, ami a diák fejében zajlik, illetve ezen a módszeren keresztül tudatosan befolyásolhatjuk azt.

A gyakorlati megvalósítása: a tanulók egy A4-es gyorsfűző mappába, lefűzhető genothermek (köznapi nevén „bugyik”) segítségével összegyűjti a tanév során – a tanár irányításával és mentorálásával – elkészített munkákat, amelyek a tanév végére egy egyedi „történelemtankönyvvé” állnak össze. A tanár olyan feladatokat ad, amelyek elkészítése bővíti a portfóliót. Ezek a feladatok lehetnek tanórai és tanórán kívüli, mindenkire vonatkozó egyedi, páros vagy csoportos munkák, de lehet differenciáltan, személyre szólóan kiadottak vagy a tanuló által választottak, illetve nagyobb lélegzetű projekt is.

A feladatok kiválasztásánál a lehetőségek szinte végtelenek. A fő szempontok: az adott tanulócsoport jellegzetességei, a pedagógus saját szempontjai, tanterv.

Ezen feladatok nagy részét a tanulók az órákon kapják meg kinyomtatva, papíralapon, és a tanórán készítik is el, otthon legfeljebb csak befejezik, kiegészítik azt. A módszer lehetőséget adna jelentősebb mennyiségű tanórán kívüli tevékenységre, sőt a tükrözött osztályterem hatékony eszköze is lehetne. Azonban a jelenlegi viszonyok között, amikor egy középiskolás tanulónak heti 34 – 35 kontaktórája is lehet, így ezeken kívül csak korlátozottan lehet igénybe venni a diákok idejét, a pedagógiai tevékenységnek a tanórákra kell koncentrálnia.

A projekt gerincét az érettségihez kapcsolódó lexikák, témakörök, korábbi érettségi feladatok adják. Ezek mellett az elmúlt három hónapban a gondolattérkép, oktató videók feldolgozása és a térképkészítés (vaktérképek segítségével) módszerét használtam.

A feladatokat a Kréta rendszeren keresztül is kommunikálom a tanulók felé és a projekthez kiegészítésként készítettem egy weboldalt is: https://stp2023.webnode.hu/ , ennek segítségével is alakíthatják, a hiányzók pótolhatják az egyes elemeket a portfóliójukban.

De miért papíralapú? Nem elavult ez ma már? Erre legjobban egy hasonlattal tudok válaszolni. A kocogást senki sem tartja elavultnak (pedig már a homo erectus is csinálta), senki sem mondja, hogy mennyivel jobb lenne eljutni A-ból B-be egy e-rollerrel. Mert nem az a cél, hogy eljussunk egyik helyről a másikra, hanem, hogy a tevékenység jó hatással legyen a szervezetünkre. Ugyanez igaz erre a projektre is, nem a végeredmény a fontos, hanem a folyamat, amelynek során felépül a tudás és erre ez a forma a legalkalmasabb a jelen körülmények között.

A módszer előnyei: a személyre szabottság lehetősége (differenciálás!) a tanuló, de a tanár szempontjából is; a tanulói aktivitás előtérbe helyezése; könnyen beilleszthető a jelenlegi rendszerbe (hiszen a feladatokat a tanterv szerint alakítjuk ki); segíti, könnyebbé teszi az értékelést; a külső szereplők (fenntartó, szülők, vezetőség, kollégák) számára is könnyen értelmezhető; olcsó; általánosítható, azaz nem csak a történelemtanításánál használható.

A módszer hátrányai: az írásbeliségre épít, így a szóbeliséget külön fejleszteni kell; mint minden új módszernél, kezdetben a pedagógustól több energiát igényel; fennáll a veszélye, hogy formalizálttá, bürokratikussá válik (mint a tanári porfólió) és elveszti a lényegét.

A Saját „Törikönyv” Projekt 2023 módszer még nem kiforrott, tulajdonképpen egy pilot projekt, ezért szívesen veszek minden hozzászólást, kérdést, kritikát, amit a kissando@gmail.com emailcímre küldhetnek. Előre is köszönöm!

Kis Sándor történelemtanár, fejlesztőpedagógus

---

[1] „Alapvetően két céllal készíthetünk portfóliót: értékelési céllal, vagy a tanulás elősegítése érdekében. Az értékelési célú felhasználás során azt akarjuk megállapítani a portfólió segítségével, hogy mit tudnak és mire képesek diákjaink. Ha a tanulás elősegítésére használjuk a portfóliót, akkor pedig az a cél, hogy a diákjaink tanuljanak valamit a portfólió összeállításából” (Arter, J. A. és mtsai(1995): Portfolios for Assessment and Instruction. Idézi: Falus Iván: Didaktika, Nemzeti Tankönyvkiadó, Bp. 2007)

[2] „… a konstruktivizmus szerint a tudás nem egy közvetítődési folyamatban lesz a megismerő ember sajátja, hanem azt maga hozza létre, konstruálja. […] A konstruktivizmus szerint a megismerés aktív, sőt konstruktív folyamat (innen a neve is), amelyben a megismerő ember nem csak egyszerűen elraktározza az ismeretet, hanem megalkotja magában. Ez a „tudásalkotás” értelmezési folyamatokban zajlik, vagyis a megismerő elme […] megkísérli az új információnak a meglevőkből való létrehozását.” (Nahalka István: Hogyan alakul ki a tudás a gyerekben? Nemzeti Tankönyvkiadó, Budapest 2002, 50. p.)