A
műveltségéről, kultúrájáról híres közösség – s vele Krisztus nyelve – ma
a kipusztulás szélén áll: Irak iszlamista szélsőségesei ugyanis
célpontnak tekintik az amúgy is évszázadok óta üldözött közösséget.

(Forrás: Múlt-kor)

A 24
milliós Irak 3 százaléknyi szír és káld lakossága a világ legősibb
keresztény közösségei közé tartozik. A mai napig az ősi, biblikus arámi
nyelv egyik változatát beszélik, mely igen közel áll ahhoz a nyelvhez,
melyen maga Jézus Krisztus megszólalt. A műveltségéről, kultúrájáról
híres közösség – s vele Krisztus nyelve – ma mégis a kipusztulás szélén
áll: Irak iszlamista szélsőségesei ugyanis célpontnak tekintik az amúgy
is évszázadok óta üldözött közösséget. 

A Baath-párt (a Huszein-rezsim) Irakját szekuláris
diktatúraként szokás számon tartani, mely – ellentétben pl. az iszlám
forradalom utáni Iránnal – törvénykezésében nem helyezkedett vallási
fundamentalista alapra. Kereszténynek – jóllehet képzettségük
hagyományosan magasan az iszlám átlag felett áll – szinte
elképzelhetetlen volt bejutnia az államigazgatás bármely szintjére. Az,
hogy a jelenleg amerikai fogságban lévő, káld keresztény származású
Tarik Azik személyében keresztény főhivatalnoka lehetett az országnak, a
legkevésbé sem volt jellemző Huszein rezsimjére.

A Baath-rezsim idején – mint minden diktatúrában – a
vallási-nemzetiségi ellentétek látszólag elsimultak. A keresztények a
maguk értelmiségi és szakképzettséget igénylő professzióiban relatíve
zavartalanul tevékenykedtek, és nem nehezedett rájuk jelentősebb nyomás a
diktatúra részéről, mint az ország más polgáraira. A nemzetközi
beavatkozás, Huszein eltávolítása, a diktatúra helyén keletkező hatalmi
vákum és az iszlámisták elszabadulása mindent megváltoztatott. Az
intervencióban zsidó-keresztény összeesküvést és agressziót látó
fundamentalisták a másfélezer éve ott élő keresztényeket a (szintén
keresztény) megszállók kollaboránsainak tartják, és merényletek sorával
„harcolnak” ellenük.

A Társaság a
Fenyegetett Népekért (Gesellschaft für bedrohte Völker) nevű göttingeni
emberjogi szervezet nemrég statisztikát tett közzé, mely szerint Irakban
az elmúlt két évben több mint háromszáz keresztényt gyilkoltak meg, és
huszonöt templomot romboltak le vagy rongáltak meg a terroristák.

Az első támadás Szaddam Huszein
bukása után 2004. augusztus 1-jén érte a keresztényeket: az egyazon
napon öt templom ellen elkövetett bombamerényletekben 11-en haltak és
50-en sebesültek meg. Hivatalos becslések szerint 15000-re tehető
azoknak az iraki keresztényeknek a száma, akik az augusztusi
összehangolt támadások óta hagyták el az országot, a valós számok ennél
feltehetően sokkal magasabbak.

A
támadások az egyszerű polgárok és a politikai-vallási vezetők ellen is
irányulnak. Idén január 17-én elrabolták Basile Casmoussát, Moszul szír
katolikus érsekét, ám másnap szabadon bocsátották. Az egyik keresztény
párt, az Iraki Demokrata Párt svéd állampolgárságú főtitkára, Minas
Ibrahim al-Yussufi azonban még mindig fogságban van. A január 27-én
elrabolt politikus mobiltelefonjáról nemrég szöveges üzenet érkezett a
családhoz, melyben az állt: Yussufit „saját érdekében” tartják fogva.

A menekülők az ország kurdok
ellenőrizte északi része felé veszik az irányt, vagy külföldre
menekülnek. Emberjogi aktivisták szerint hatvanezer menekült Libanonban,
Szíriában és Jordániában keresett menedéket, tizenegyezer szír káld
keresztény pedig az észak-iraki Kurd Autonóm Területre
menekült.